Milyen furcsa: időről időre szembesülök azzal, mennyire meghatározza az embert az előző 1-2-3 generáció. Most, hogy az Úrilányok Erdélyben-t olvasom (kritika majd ha végeztem), és én magam is újraélem, élénkítem erdélyi származásomat, igen élesen előjön ez. A nagyszüleink tettei (döntései, hibái, viselkedése, kapcsolatai) határoznak meg bennünket, többnyire észrevétlenül. Persze a szülők is, csak ők már nem észrevétlenül. Ott sokkal könnyebb szembemenni az árral, ha úgy tetszik, javítani azon, ami nem működött - na persze sokszor ez sem sikerül, és a hétvégén erre több soron láttam példát.
Borzasztóan érdekel a téma. A közeljövőben lehet, hogy írok is valamit ez ügyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése