Azt nem tudom, meséltem-e anno, hogy 2007 táján megkeresett egy fiatal srác, hogy ő szeretne forgatókönyvet írni a Shajaranból. Hűha, mondtam magamban, kemény fába vágta a fejszéjét, na nem azért, mert olyan jó lenne, hanem mert kicsit sok az idősík. Akkor elkészített valamit, de aztán elsikkadt a dolog.
Nem olyan nagyon rég újra felbukkant, immár 4 évvel idősebben, és újságolta, hogy ismét elővette a dolgot, és most már rendes forgatókönyvíró-programmal, megfelelő formátummal csinálja. Mondtam, hogy rendben, csak küldje el a végén láttamozásra.
Hát elküldte.
Engem mindig elképeszt ez a lelkesedés, pedig néha azt hiszem, hogy lelkesedésben én is elég jó vagyok. És nem is lett rossz szerintem. Arra persze nagyon kíváncsi vagyok, mit akar kezdeni vele, de mindenesetre hihetetlen jó érzés volt olvasni a hűen megőrzött párbeszédeket, az alapos instrukciókat egész más formában, mint ahogy én anno elképzeltem.
Első lépések a világhír felé? :) Azt hiszem a nagy írok előbb utóbb mind elmondhatják magukról, hogy megkereste őket valaki egy forgatókönyvel.. :)
VálaszTörlés