Nem mondhatnám, hogy pihentem, de nem is ez volt a célom. A múlt héten szerencsére újra megtapasztaltam, miért is szeretek én írni (ez általában a műveim végefelé jön elő, sosem az elején, amikor igazán nagy szükség lenne rá, de mindegy): rendkívül jól elszórakoztattam magam. Összesen kicsit több mint 80 ezer karaktert írtam egy hét alatt. Ez tőlem szokatlanul durva teljesítmény, úgyhogy most elégedett vagyok. Korábban aggódtam, hogy nem bírok összevakarni egy regénnyi szöveget, de így túl a 300 ezren már nem aggódom. Persze most nem szabad leereszteni, hanem meg kell ragadni azt a kedvet és azt az örömöt, amit ez az egész nyújt éppen.
Az idővel most nem lesz gondom. A héten egyedül leszek, mint a kisujjam. Ami nem tudom, mi a fenéért lenne egyedül, de ha így mondják, behódolok. De fogalmazhatunk úgy is, hogy egyedül leszek, mint a mágnes, amitől valami piszok kis fizikuspalánták elhúzták a másik mágnest. J ugyanis Horvátországban van jövő hét végéig, én meg itthon. Az íráson kívül még az alábbi dolgokkal kötöm le kószáló gondolataimat és a vánszorgó időt: honlapbügykölés, teljes káoszban a szekrénybe dobált ruháim szép rendbe rakása és a nyáriak elővétele (a kis optimista), vonatállomás igazgatása facebookon, filmek és sorozatok rendezgetése a winyókon, takarítás, vatikáni kenyér készítése, és persze különböző társasjátékok játszása Mitáékkal, akik voltak olyan kedvesek, hogy befogadtak a hétvégére (tényleg, a társasjátékokról is írok majd egy postot). Meg ezt a kis vakarékot kísérgetem a ragadozóvá válás rögös útján:
A hétre még tervbe van véve egy-két dolog, meglátjuk, hogy haladok.
:)
VálaszTörlés