Ma reggel leírtam a regényemben azt a mondatot, amelyik a katarzis tetőpontja (de, van ilyen - a Shajaranban pl. az a momentum, SPOILER!
amikor Kwith a halálos csapás elé ugrik). Az egész jelenetet még nem fejeztem be, de mindenesetre leírhatatlanul jó érzés volt. Amikor elkezdtem írni a regényt, ezt akartam megírni. És most megtörtént.
J is hazajött
, meg a nap is süt. Az élet szép...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése