2011. május 26., csütörtök

Dics

Ha akartam volna, ma átmehettem volna egy új projektre a cégemnél. Közös megbeszélés tárgyát képezte a dolog, a csapattársakkal és az elmenő kollégával, akinek a feladatait át kell venni. Én magam egyébként nyitott vagyok új feladatokra (bár mostanában azért elég az izgalom enélkül is), viszont nagyon jól érzem magam a jelenlegi csapatban, és kilenc hónap után épp kb most jutottam oda, hogy sikerült betanulnom, elsajátítanom egy tudásanyagot, standardizálni a munkámat, tehát most jönne az az édes rész, hogy learatom a gyümölcsöt.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a csapattársak is megszólaltak, és gyakorlatilag ragaszkodtak hozzám, azt szerették volna, hogy ne menjek el, és hogy legyen minden úgy, ahogy most van, mert az jó.
Ez azért elégedettséggel töltött el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése