Rene-szeánsz

Szóval a hétvégét Dégen és Bikalban töltöttem. Előbbi hosszú idő óta kedves település nekem - ehhez nagyban hozzájárul, hogy Mita szülőfaluja, de azért a Festetics-kastély, a tó és a szép környezet is segít -, utóbbiban eddig nem fordultam elő sokszor, azóta pedig egyáltalán nem, hogy megépült a Reneszánsz Élménybirtok.
Szombat reggel nem tántorított el a hűvös időjárás és a szél, elindultunk Bikalba. A park nekem már szinte késznek, befejezettnek tűnt, beszámolókból tudom, hogy a főpróbán még akadtak hiányosságok, félkész épületek, stb. Én ennek nyomát sem láttam.


Bejárat

 A bejárat maga is hangulatos, kívülről befelé az olvasható rajta, hogy "Lépj be a középkor világába", bentről kifelé viszont az, hogy "Vigyázz, XXI. század!". A hangulatot továbbá megalapozza az ún. "bikali fabatka", a benti fizetőeszköz is, amelynél pedig az a szöveg, hogy "Fektesse pénzét értékálló fizetőeszközbe!".

Odabent három részből áll a terület. Az egész egy wellness szálloda köré épült, de oda mi nem mentünk, csak a parkot tekintettük meg. A három rész pedig a falu, a város és maga a vár.

A faluban egyszerű kézművesek (kosárfonó, fazekas) vártak bennünket autentikus, nádfedeles házikóikban, korabeli zenészek játszottak az utca közepén, patak csordogált, a falusi kocsmából finom illatok terjengtek... a disznóólból pedig bűz. Egy egész komoly állatbemutatót vonultat fel ugyanis a helyszín. Volt ott minden kecskétől szamárig, nyúltól tyúkig.

Ahol a kurta farkú malac túr

A legérdekesebb aktuálisan a csüngő hasú disznó volt, amelynek kicsinyei születtek. Hogy hová lett a többi, azt nem tudom, mi csak kettőt láttunk szaladgálni.
A kocsmába később néztünk be, de a szöveg koherenciája miatt ide írom: lehetett kapni bodzás sört (nyamm), bodzás palacsintát (nyamm-nyamm), meg mindenféle egyebet, de az nem izgatott, mert épp szétdurrantam a sok korábbi finomságtól.

Itt kell megjegyeznem, hogy nagyon sok okos dolgot láttam a park területén és megoldásaiban. Az egyik, ami nagyon tetszett, a szemetes per hamutál volt. Mezei hordókat tettek ki, az oldalára ráfestették a "szemét" jelet, de így nem tért el a környezet hangulatától. A hordó tetejének egyik felét lehetett kinyitni, a másik felében pedig homokot helyeztek el, hogy itt nyomja el a csikket az embör. Így a szemetelést sikerül a minimumra szorítaniuk, ez nagy piros pont.

A bejáratnál még egy játékkal is megleptek minket: kaptunk egy feladatlapot, az egész területen minden háznál elrejtettek egy tarot-kártyát valahol (kiszögezve egy oszlopra, egy asztal lábára, elrejtve az eresz alatt, meg ilyenek), és ezeket kellett megtalálni. Rögtön a kosárfonónál elakadtunk elsőre, de azért a végén sikerült mindegyiket megtalálnunk - kis belsős segítséggel.

Az első tér a déli kapu után

A második helyszín a város. Felhúztak egy csomó nagyon menőn kinéző középkori házikót. Mondanom sem kell, ez nekem mennyire tetszett. Itt már inkább iparosok kaptak helyet: pék, kovács, faműves, szabó stb. Mindegyikhez be lehetett (és a tarot-kártyák miatt be is kellett) menni, a pék valami isteni finom meggylekváros papucsot árult, azt is megkóstoltuk jól.

Itt helyet kapott még egy fogadó is, ahol enni lehetett volna, de mi ebédre házi kosztot kaptunk vendéglátóinktól, nem mellesleg igen ízleteset, úgyhogy ezt kihagytuk.

Reneszánsz ruci & me

A szabónál lehetett autentikus reneszánsz ruhát kölcsönözni, nem borzasztó áron, úgyhogy én sóvárogtam is. Szerencsére ez látszott a tekintetemen, és mivel az egész utazást pótlólag még szülinapi ajándéknak kaptam, a költségvetésbe belefért egy ruhakölcsönzés is. Aaaaaaaaaannyira jóóóóó volt!
Néhány turista kisgyerek ezek után azt hitte, hogy én is a személyzet része vagyok, és legalább két telefonnal elkövetett szándékos képlopás áldozata lettem. :)

A harmadik helyszín pedig a vár és környéke. A várba nem mehettünk be, mert épp egy esküvőhöz kibérelték az épületet, de az előtte levő teret megcsodáltuk. A kiképzőtáborban ki lehet próbálni a fegyverdobást, íjászkodást, birkózást, páncélviselést meg ilyeneket, a lovagi tornához pedig kifejezetten igényes, homokkal és fűrészporral felszórt, tribünnel ellátott helyszínt alakítottak ki. Erről mindjárt írok még, csak időben előbb egy másik bemutatónak voltunk tanúi.

Menni vagy nem menni?

Délben a falu "közepén" felállított madaras színpadon láttunk egy ragadozómadár-bemutatót kis Mátyás királyos mesekörítéssel. Háromféle madár repkedett szinte a hajunkba belesuhintva szárnyával: sólyom, bagoly és héja. A bagoly egészen konkrétan fél méterre tőlem szállt le. Nagyon sok jó kép lett, ezeket majd később, az oldalt lévő csak egy kis ízelítő.

A többi madár is elég közel repült hozzánk, és persze elképesztő volt, ahogy a prédára repültek, de azt hiszem, ehhez hasonlót láttam már korábban. Viszont az előadás után felmerült bennünk a kérdés, hogy az első embernek, aki ragadozómadarakkal kezdett el foglalkozni, mi játszódott le pontosan a fejében? "Én ragadozómadarat fogok idomítani, mert tutira okosak és odafigyelnek rám, csak idő kérdése"?

Csikós

A második előadás fél 5-kor kezdődött a lovagi torna helyszínén. Kerge nevű, addigra jól megismert bolondunk, aki a gyerekeket már korábban is szórakoztatta, mesélte el történetét, és annak stációiban jelentek meg a lovas mutatványok. Szerintem jól felépített előadás volt, nyilván láttam már hasonlót pl. Diósgyőrön, de szép kerek egész volt, a csikós meg menő, és nem nélkülözték a humort sem (nem spoilerezek), úgyhogy tetszett. Közben eleredt az eső is, de Kerge kérésére elfújtuk a felhőket, és hamarosan el is állt.

Dicső lovag

Természetesen a legnagyobb attrakció, amelyet a végére tartogattak, maga a lovagi torna volt. Én ugyan a Torontál vármegyei lovagnak drukkoltam, de valami érthetetlen okból kifolyólag a Baranya megyei lovag nyert... Kicsit bundaszagú ugyan, de megbocsátható.
Az egyik ló - az eső, az egész napos gyűrődés vagy csak simán a szombati nap miatt - elég makrancos volt, az egyik lovag nem is bírt vele rendesen, úgyhogy neki plusz pontokat kellett volna felszámolni simán azért is, mert a nyeregben maradt... De hát nem engem választottak Beatrice királynénak (egy nagyon cuki kislány lett), így nem hallgattak rám. Na nem mintha egyáltalán mondtam volna...

Szóval az egész élménybirtok tényleg egy élmény, mindenkinek szeretettel ajánlom. Olyannyira, hogy felterjesztettem a cégemnek is lehetséges team building helyszínként, hátha.

Még egy utolsó apróság: vendéglátóink kedvességét egyetlen dolog tetézte, a nemrég született kismacskák. Négyen voltak, Cirmos (a felfedező), Foltos (az érdeklődő), Bagira (az emberbarát) és a sarokban személyes kedvencem: Szókratész (a filozófus). A neveket én adtam, nem vállalok felelősséget érte...

Ciccvarekek