Fátyol és fakanál

Igyekszem minimumra szorítani a közelgő esküvőnkkel kapcsolatos mesélést, de ezt most nem hagyhatom ki.
Szombaton volt a leánybúcsúm. Nekem nagyon tetszett, több okból is: egyrészt mert állati jól éreztem magam, másrészt mert minden pillanatban éreztem, hogy rengeteg energiát tettek bele a lányok. Csináltak mindenkinek névtáblát "bride bodyguard" felirattal, meg nekem "bride"-osat. Készítettek nekem egy vicces feliratú pántos pólót és egy fátylat, amelyet végig viselnem kellett. Az elején kicsit zavart, de nyilván mert meg voltam illetődve, a végére viszont nagyon kedveltem, és még az AC/DC: Thundernél is igyekeztem a fejemen tartani.
De menjünk sorban!
Először is a múzeumok majálisának keretein belül elmentünk hugimmal a Nemzetihez. Érdekes dolgokat láttunk, meg készült egy vicces kép is, azt majd felteszem valahova, csak el kell kérnem. Utána kaptam fodrász általi hajbeszárítást és sminket, ahonnan a helyszínre érkeztem kicsit megkésve: egy kedves albérleti lakásba. Ott várt a tíz lányzó rengeteg lufival (köztük pár héliumossal, amelynek később szerepük lesz a történetben), mojitóval, ribizlipálinkával, saját készítésű kókuszgolyóval és sajtos pogácsaszerűséggel, meg felsorolhatatlan mennyiségű egyéb fincsi dologgal. Megkaptam a fátylamat és a pólót, aztán kezdődtek a feladataim.
A feladatokat nagyon menő, laminált kártyákon kaptam meg, amelyeknek a hátuljára logopédus barátnőm nebulói rajzoltak cuki rajzokat.
Első feladatom egyszerű volt: bemutatni mindenkit, és mondani róluk pár szót. A második feladat volt a nagy ara-teszt, azaz válaszolnom kellett kérdésekre, amelyeket J-nek tettek fel korábban. Kaptam egy egész tálca felest, a rossz válaszok után innom kellett, és oroszrulett-jelleggel a felesek között volt egy csomó ribizlipálinka, és elvétve néhány ribizliszörp (ugyanolyan színű és illatú). Elég sok kérdést tudtam, párat meg simán tudhattam volna, csak nem. Sikerült rávennem a többieket, hogy ha tudom a választ, akkor ők igyanak, hehe.

A harmadik feladatom volt a legnehezebb. 5 perc rendelkezésre álló idő alatt az alábbi dolgokat kellett elvégeznem:

• villásreggelit sütni (tojás, só, serpenyő, olaj állt rendelkezésre)
• kivasalni egy inget
• megstoppolni egy zoknit
• felmondani egy ebéd receptjét

Majdnem sikerült amúgy, a vasalás végén jártam...
Ezért a feladatért cserébe kaptam egy nagyon szép fakanalat ajándékba. Főzni nem fogok vele, de nagyon tetszik. :)

A következő feladatom volt a legérdekesebb. Mind a tízen mondtak egy-egy szót, és ezeket felhasználva két (2) perc alatt szerelmes verset kellett írnom, amelyet aztán J-nek telefonba fel kellett olvasnom.
A szavak az alábbiak voltak: kukoricaföld, pacsirta, ezredes, üveghegy, finommotorika, fitymaszűkület (köszi T :) ), oscubis (a szeméremcsont latinul, én sem tudtam amúgy), domestos, infrastruktúra, antioxidáns.
Végül 4 perc lett (bevállaltam a büntetőfelest), és az alábbi szabadverset alkottam:

Három pacsirta száll.
Oscubisuk nincs ugyan,
de rájuk ezredes kiabál.
Azt mondja, komolyan:

"Drága barátom, az üveghegyen
túl kukoricaföld van.
S ott jó az infrastruktúra."
Erre én azt mondom: "Uram!

Kuss legyen, mert domestost
öntök a garatodba, és lesz
neked durva fitymaszűkület."
Inkább azt mondom neked:

Nem szakterületem a finommotorika,
csak ha van benne egy kis erotika.
Nélküled, szerelmem, az élet méreg.
De te vagy az antioxidáns.
Tényleg.

Na, szóval ez. Ráadásul elsőre kihagytam az egyik szót, utólag írtam bele, ejnye-bejnye.

A következő feladatom volt a legviccesebb: legyaktunk egy héliumos lufit, és a hivatalos eskümet kellett felolvasnom, miközben abból szívtam a "levegőt". Nagyon sokat nevettünk.
Az utolsó feladatot elpasszoltam, mert egy ismeretlen fiút kellett volna telefonon zaklatnom. Úgyhogy a helyszínen több próba elé nem állítottak, viszont kaptam rengeteg ajándékot, amin teljesen meg is illetődtem, mert egyáltalán nem számítottam rá (vagy legalábbis a fakanál bőven elég lett volna).

Először is kaptam egy oklevelet, szépen bekeretezve, mindenki által aláírva. Aztán megkaptam a klasszikus combkötőt, de kézileg varrva (!). Kaptam csinos harisnyát is, egy tollbojtos tollat (tudom, elképzelhetetlen, de erről elfelejtettem képet csinálni), egy kis kulcsos füzetkét, amelybe úti feladatként legalább 15 jókívánságot kellett gyűjtenem, és egy hihetetlen gonddal és energiabefektetéssel elkészített emlékkönyvet, tele fényképekkel, vicces aláírásokkal, újságkivágásokkal és matricákkal. Akkor helyben csak felületesen lapoztam végig, mert órákig is nézegethettem volna, de akkor ott maradunk. Zseniális cucc.
Plusz kaptam egy tortát is, az alkalom ellenére nem perverz formájút, hanem két összeolvadt szivecskét, szintén házi készítésűt. Nagyon finom volt!

Fél 12 körül indultunk garázdálkodni a városba. Gyalog mentünk a Móriczra, aztán 6-ossal a Holdudvarba. Közben leszólítottam pár szerencsétlen járókelőt, hogy írjanak a könyvecskémbe. Ízelítő a (néha szinte teljesen olvashatatlan) jókívánságokból:
"Főzzél és vasalj sokat!"
"Errare humanum est"
"Egy Levis vásárlási utalványt kívánok!"
"Érzéki férjet!"
"Be sexy, be smart, be cool, and don't obey the rules!"
De persze volt rengeteg "Sok boldogságot" is.

Már az úton elég sok másik fátylas lánnyal találkoztunk, de biztos vagyok benne, hogy a mi csapatunk volt a legmenőbb. A lányok csináltak neonnarancsárga matricákat is az én arcommal, remélem, mindenki megbocsátott nekünk, aki kapott egyet a hátára... Többen megkívánták a lufijaimat is, de gonosz voltam, és nem adtam még annak a szegény srácnak sem, aki a legénybúcsújára érkezett a Holdudvarba, és nagyon nem volt már szomjas.

Fél öt körül értem haza, de még sokáig nem tudtam elaludni, csak a sok élményen gondolkodtam. Köszönöm szépen, csajok!