Tegnap ismét rájöttem, amit már valószínűleg korábban is tudtam tudat alatt, hogy miért nem szeretek könyveket újraolvasni.
Én elég rossz vagyok hosszútávú memóriában, ha nem számokról vagy szájakról van szó. A könyvek/filmek története 5-10 év távlatából már elég homályos, sokszor nem sokkal több benyomásoknál és villanásnyi képeknél. Viszont arra általában elég jól emlékszem, hogy mennyire tetszett az adott könyv vagy film, és jó eséllyel még arra is, miért. Na, ez a miért nem állja meg a helyét már sokszor, ha az ember újraolvas, és csak elrontja a korábbi jó élményt is.
A héten elkezdtem újraolvasni a Két holdat. Hiba volt. Amellett, hogy még mindig tetszik, mert felidéződnek a régi élmények és hangulatok, azért már mostani fejjel (kicsit több szerkesztői háttér, kicsit több írói tapasztalat, "kicsit" kevesebb Ynev-fanatikusság) sokkal kevesebb pontot fogok adni rá. Bővebb vélemény majd ha kiolvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése