2011. október 25., kedd

Miss Maa(rple)nji

Ez az első eset, hogy a főszereplőnél sokkal előbb, és az átlagos nézőhöz viszonyítva is talán korábban rájöttem, hogy ki a gyilkos.
Én sose jövök rá ilyesmire, mert mikor filmet (vagy sorozatot) nézek, az annyira magával ránt, hogy nem gondolkodom közben, csak élvezem a világot, amit bemutatnak. Aztán mire észbe kapok, addigra már ki is derült. Így volt ez az összes nyomozós dologgal kapcsolatban, és néha bosszantott is, hogy mások már kitalálták, amire én nem is gondoltam egyáltalán.

Most viszont már majdnem a szezon felétől tudtam, ki a gyilkos. Ez egyrészt furcsa, hogy éppen a Dexternél történt, másrészt tulajdonképpen egyértelmű. Amikor elkezdték adni ezt a sorozatot, és megláttam a főcímet, minden porcikám tiltakozott ellene. Úgy gondoltam, hogy ez egyáltalán nem nekem való, és jobb kimaradnom belőle annak ellenére is, hogy legalább négy forrásból hallottam, mennyire jó.
Azóta a hatodik szezonnál tart a cucc, én erősebb és idősebb vagyok, úgyhogy próbát tettem az első pár résszel. Egyet kellett értenem: ez tényleg egy nagyon jól összerakott sorozat, karakterek, párbeszédek, sztori, környezet, képek, minden rendben van. Az már más kérdés, hogy a tudatalattimat néha kirázza a hideg tőle - de gondolom ez feature, ezért ilyen népszerű.

Mindenesetre itt nyilván nem ragad annyira magával a világ, mert belül sokszor tiltakozom, viszont így van alkalmam gondolkodni rajta. Úgyhogy rájövök, ki a gyilkos. Lehet, hogy így kéne a többivel is, de azért az is jó, amikor az ember bele tud feledkezni valamibe...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése