Az önzés szabályai

Azon gondolkodtam a Bridesmaids c. film kapcsán (ami egyébként szerintem legalább 8 pontos film, viszont a trailerek jól becsapják a gyanútlan nézőt, és kell kis idő, míg az ember rájön, hogy ez nem a női Hangover, hanem annál valami sokkal több és mélyebb), hogy az ember szociális problémáit lehet, hogy vissza lehet vezetni egyetlen bizonytalanságra. Mégpedig arra, hogy manapság nem tudjuk, mikor legyünk önzők és mikor legyünk önzletlenek. Bár ha jobban belegondolok, ez lehet, hogy a történelemben is így volt.

Az élet sokkal egyszerűbb lenne, ha minden szituációban kéznél lenne egy önzés-o-méter, amelyik leméri az önzés/önzetlenség fokát, és kielemzi a következményeket. Vagy csak simán megmondja, hogy az adott helyzetben melyiket tanácsolja. Sokszor döbbenek rá utólag, hogy mennyire önzőn viselkedtem, és valójában mennyire nem számított a ragaszkodásom dolgokhoz, és mennyivel jobb lett volna, ha ehelyett inkább én engedek. Máskor pedig nem merek kiállni magamért, hanem inkább csinálom, amit kell, és közben szenvedek.

Ráadásul egyik véglet sem működik: ha az ember mindig önző, akkor ugyan túlnyomórészt az történik, amit ő szeretne, viszont a környezete eléggé negatívan fogja értékelni, ha pedig mindig önzetlen, akkor nyilván mindenki imádja, viszont ő maga forgácsolódik szét közben.

A filmben megismerünk hat különböző nőt, akiknek hat különböző élethelyzete és problémája van, de ha a dolgok mélyére nézünk, mindegyiknek ugyanaz a baja: vagy nem volt elég önző a múltban, vagy túlságosan az volt. A helyzetek, amikbe keverednek, nem feketévé vagy fehérré teszi őket, nincsenek jó és rossz szereplők, a maga módján mindegyik csaj szerethető. Csak jó és rossz döntések vannak - de ez utóbbiaknak is értjük a motivációját.

A problémát rá lehet húzni mindenre: párkapcsolatra, szexre, családi viszonyokra, barátokra. Úgyhogy miután ezt végiggondoltam, elkezdtem gyanakodni, hogy nem én vagyok az első, aki erre rájött (ez már csak így szokott lenni). Rákerestem gugliban, és többek között találtam egy oldalt, ahol elég részletesen kifejtik ezt:
Eseményhorizont - paratudományos magazin, szóval nem tudom, mennyire vág egybe a tudomány mai állásával, de szerintem sok mindent jól összeszedtek.
Kicsit távolabb kapcsolódik ugyan, de találtam egy elnevezést is a közjó kontra önérdek témakörben: A közlegelők tragédiája.
Jó lenne valami hivatalos pszichológiai tanulmányt is olvasni a témában, de olyat nem találtam (egyelőre).

Ami a lényeg: középiskolában felháborodva ellenkeztem, mikor Horatiust tanultam, mert micsoda marhaság az, hogy mindig középutat kell választani és sosem engedni a szélsőségeknek, hiszen csak úgy érdemes... de egyre inkább kezdek rájönni, hogy a vén rómainak csak igaza volt, ebben is. Persze az még kevés, hogy legyél önző is meg önzetlen is néha, a mikor a kérdés - és ebben áll a boldog emberek tudománya, azt hiszem.