Furamód amikor hazajövök külföldről, jó érzés fog el. Még ha gyönyörű helyen jártam is, ahol persze maradnék szívesen tovább, lelki megnyugvást jelent újra magyar feliratokat olvasnom, látom az ismerős helyeket, tudni, hogy most már a szeretteim közelében vagyok... Emellett Budapestre sötétedés után érkezni kicsit olyan, mint a Disney filmek elején a látkép a kastéllyal: kivilágított, csodaszép épületek, folyó középen, amelyen csillognak a lámpák...
Ráadásul tegnap mikor épp átkeltünk a határon, és száguldottunk haza az M1-esen, a Hold még világosban kelt fel keleten (szinte épp előttünk), és olyan nagy volt, mint egy kézzel feltartott trappista sajt. Szinte szabad szemmel lehetett látni a krátereket. Mita meg is mondta:
- Ez már magyar Hold!
Úgyhogy az jutott eszembe, hogy mostanában megint fotóztunk Holdat a teleszkópommal. A fénykép J műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése