DLSB 20

A betonasztal, amibe mindenki belerejtette a maga üzenetét
(ott voltam, amikor készült)

Egyszerre ijesztő és elgondolkodtató, hogy a húsz éves osztálytalálkozóm volt most szombaton. Az ember szerintem mindig úgy van vele, hogy kicsit nincs is kedve elmenni, embereknek beszámolni az élete történetéről, akik nem is ismerik igazán, de közben meg kicsit van is kedve feltöltekezni történetekkel, vidám, szomorú, érdekes, elgondolkodtató vagy csak egyszerűen új beszélgetésekkel. Aztán kinek hova billen a mérleg.
Én örültem az ismerősöknek, akiket csak így, ötévente látok, szerettem volna tudni, mi van velük, hogyan gondolkodnak most a világról. Sok ember nem érik meg még 18-19 évesen (többek között én se), tehát lehet, hogy a felnőtt ember egészen más, mint ahogyan a középiskolában viszonyultunk egymáshoz. Így utólag visszagondolva én elég mulya, elvarázsolt tinédzser lehettem, nehéz lehetett velem barátkozni.
Most viszont több olyan emberrel is beszélgettem, akivel az iskolában kb. két mondatot, az azóta eltelt 20 évben meg semennyit. Az egyik beszélgetés úgy kezdődött, hogy "figyelj, te írtad a Mass Effect játék magyar kiadásában azt az izét?". Hű, egyrészt jó rég volt, másrészt még álnéven, harmadrészt soha nem jelzett vissza senki azzal kapcsolatban, hogy tetszett-e neki. Na, most kaptam véleményt, és utána vagy egy óráig beszélgettünk játékokról, gyerekekről, munkáról, meg a Zélet nagy kérdéseiről. A legpoénabb az volt, mikor kedves évfolyamtárs-barátommal elkezdtük megvitatni a Cyberpunk 2077-et, és többen körülültek minket, és a végén egészen filozófiai magasságokba emelkedünk nyelvekről, Wikipediáról és a kíváncsiság hasznosságáról.
Az ofőm fiatalosabb volt, mint tíz éve, jó volt látni, mennyire élvezi, amit most csinál. Mindig adtam a véleményére, de persze ő eddig még nem fogadta el, hogy nem szépirodalmat írok, így még egy darabig futnom kell a szekér után.
Az iskolámba visszamenni mindig szívet melengető, kedves érzés. Szerettem ott lenni. A környezet fiatalos, modern, inspiráló, szabadságot hangsúlyozó, gondolkodást segítő. Ha ezerszer kéne iskolát választanom, ezerszer azt választanám - de az akkori állapotban, amikor oda jártunk.
Öt év múlva ugyanitt.