Megnéztem az Ad Astrát. Nem volt rossz, de tipikus példája annak, amikor azon bosszankodom, hogy ennyi erővel (pénzzel, energiával) lehetett volna sokkal jobb. Az ember azt gondolja, hogy beülhet végre egy jó kis scifire, erre fizikai tévesztések, aránytévesztések várják, de még ez is elnézhető. Az a baj, hogy semmi újat nem tudott mutatni. Fogták a Gravityt és a First Man-t, összegyúrták, tettek bele egy csipet Űrodüsszeiát, és kész. SPOILER.
Brad Pitt jó színész. Mindent megtesz, hogy elvigye a hátán a filmet, de ez még így is kevés nekem. Tommy Lee Jones-t is szeretem, itt nyilván nem sok szerepe volt, ahogy Liv Tyler (az örök asztronautafeleség, már szinte unalmas, hogy mindig őt választják, de jól tud bambán nézni, az biztos) és Sutherland is jó volt benne, talán még ő hozott hozzá valamennyit. De ez azért one man show, senkivel nem kerül közelebbi kapcsolatba, a Cepheus legénységével sem, úgyhogy előre lehet borítékolni, hogy mind meghalnak (de nem fáj értük a szívünk, mivel nem lettek megszerettetve azzal az egy-két jelenetkével, hogy nyugtatót szednek, meg egymás szájába nyomják a folyadékot).
Azt szokták kiemelni erősségként, hogy ez tulajdonképpen nem is egy csillagközi utazás, hanem utazás önmagunkba. Ez rendben is van, szóljon az elhatározásról, kitartásról, belső vívódásokról, az otthonmaradottakkal szembeni bűntudatról, az elhagyatottság vagy szeretett családtag elvesztéséről, persze (mint a fent említett filmek), az bejön. Csak közben elfelejtettek figyelni a "külsőségekre".
Rögtön kezdve azzal, hogy a Neptunuszt sikerült olyan messzinek gondolni, hogy már nem lehetett odamenni megnézni korábban, mi van ott? Miért nem mentek oda korábban már az elmúlt 27 évben? Már csak mondjuk azért, mert indult egy új hasonló projekt? Vagy csak megnézni, hol hallottunk az emberekről utoljára? Aztán az a kis antianyag-meghajtó azért ne generáljon már ekkora galibát. Meg hogy került a Marsra annyi beton? A 79 napos úton, ahol a feléig gyorsítunk, feléig lassítunk, ne álljunk már le közben, mert szignifikánsan több lesz a menetidő. Meg amúgy jobban felkészülhettek volna azért egy több mint két hónapos útra némi szórakoztatással, már a mai technológiákkal is lehet azért szórakozni utazás közben. Meg ne guruljon le a könnye az arcán nulla gravitációban. Meg még sok ilyen.
Azért az a párbeszéd, amikor újra találkoznak, és Pitt éppen nyomogatja az atombombát, mikor megjelenik az apja, az jó. Nyilván volt ideje felkészülni a lehetséges válaszokkal, reakciókkal. Az "I know dad" tökéletes.
Összességében egy megnézést megér, mert scifi meg Brad Pitt, ez legalább két pont önmagában, de azért ne várjunk sokat. Nálam ez 6/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése