Szolmizál és kirándul

Kistücsök életének valószínűleg eddigi legnagyobb változása volt ebben a hónapban: az iskolakezdés. Azt gondolom, jól felkészítettük rá, és remekül vette az akadályt. Érti a koncepciót, szereti a pirospont-gyűjtögetést, kedvence nyilván a matekóra, de mindegyikről van mesélnivalója. Végignézte, ahogy bekötöttem az összes füzetét, az éneket utólag vettük, és még azt is, és szerintem tetszik is neki, hogy ilyen rendezettek a cuccai. A tolltartóját szereti a legjobban, és mivel kapott tíz pirospontért "kisötöst" tegnap, vettünk bele még színes ceruzákat, hogy értse, hogy nekünk ez nagyon tetszik.
A tanítónénikről eddig csak jót tudok mondani, kedvesek, de követelnek is, jól működnek együtt, és jól kommunikálnak a szülőkkel. Az én kisfiamról azt mondták, hogy "egy kis baba", nagyon fiatal (ugye épphogy 6), és sokszor a fellegekben jár, ábrándozik, de ha felszólítják, akkor majdnem mindig tudja a választ. Csak jelentkeznie kellene többet. Na, azt én nem erőltetem most itt az elején. Egyrészt nem olyan típus, másrészt eleget követel tőle a rendszer így is, nem kell hirtelen arra is figyelnie, hogy nyomakodóbb legyen, mint eddig. Majd ha már beilleszkedett, és minden rendben. Neki még az idegen csoportot is meg kell szoknia. Ami teszem hozzá egész jól megy neki.

Közben elkezdett mozogni az elülső fölső metszőfoga is, úgyhogy lassan nekünk is eljön majd a foghíjas mosoly korszak, de azért még legalább egy hónap. Addig nem annyira erőltettem az interdentális sziszegők kijavítását, most már marad utána.
Múltkor elkezdtük játszani a szólánc-játékot, hogy mond egy szót, annak az utolsó betűjével mondok én, annak az utolsó betűjével ő, satöbbi. Ezt nagyon szeretjük, akár uzsonna közben is mehet, szerintem nagyon jó gyakorlat szabad asszociációkra, szókincsbővítésre. Nyilván A betűs szóból kell a legtöbb, és ideális esetben olyat kell keresni, ami nem A-ra végződik. Egyik alkalommal azt mondtam neki, hogy "busz", mire neki a SZ kezdőbetűre az jutott eszébe, hogy "szolmizál".
Újabban megtetszettek neki a különféle szalvéták (az iskolába nyilván mindenki különböző mintásat hozott), úgyhogy azt vettem észre, hogy az iskolából hazahozza az uzsonnás szalvétáját - néha maszatosan, de néha egészen megkímélve, és azt elteszi magának a szekrénybe. Úgyhogy adtam neki egy dobozt, amibe teheti a szalvétagyűjteményét.
Beadtuk a derekunkat, és mi is megvettük a Zeusz és bandája c. könyvet, mert már a könyvfesztiválon nagyon megtetszett, és a görög mitológiát nem lehet elég korán kezdeni... Kistücsöknek nagyon tetszik, legalábbis ez az első könyv, amit nem csak esti meseként lapozgat, hanem nap közben is bele-belenéz. Egyszer olvasta Apa el nekik Akhilleusz történetét, de mikor kérdezgettem, elmondta az egészet. Ez pedig nagy szó nála, mert általában nem szereti a meséket felidézni (holott tudja őket).
A könyv elején van egy üres oldal, ahová az olvasó berajzolhatja magát, és kipipálhatja, hogy "halandó" vagy "halhatatlan". Mondtam, hogy ő halandó, mert nem isten, de aztán hozzátettem, de kitalálhatunk játékból valamit. Mire rögtön rávágta, hogy akkor ő játékból a számok istene. Hehe.
Pedig többek között kirándulni is nagyon menőn tud: a Vörös-kőre most már kérdés nélkül simán felmegy és vissza, lassan lehet hosszabb távokon is gondolkodni. Most van erre a legjobb idő.