Kiolvastam a Collapsing Empire-t és a Consuming Fire-t gyors egymásutánban. A világ nagyon tetszik, eszméletlen érdekesek az összefüggések, és ezzel a benne élő karakterek is nagyon jól sikerültek. De hát ugye Scalzi. SPOILER.Az első könyv nagyon jól bemutatja a világ működését, a karaktereket, házakat, van eleje, van valamiféle vége (persze cliffhangerrel), a konfliktus érdekes, és az is, ahogyan kibontakozik az a "poén", hogy a "gonoszok" egy hibás elméletre építve cselekszenek végig.
A második könyvnek se igazi eleje, se igazi vége, ez a második könyvek átka. A karakterek, akiket megismertünk, továbbra is érdekesek, de a Nohamapetan-ök sokkal butábbak és néha már-már logikátlanul viselkednek ahhoz képest, milyen okosak voltak az előző könyvben. Szóval a második rész szerintem egyértelműen gyengébb. A csavar is jobban kiszámítható (Dalasysla mégsem teljesen elveszett), mondjuk Thomas karaktere nagyon jó szín bele.
Akkor ha már itt vagyunk, karakterek. A kedvence valószínűleg mindenkinek Kiva Lagos, és én is bírom nagyon, kifejezetten poén, hogy a nagy katarzis-jelenet a második könyv végén az ő szemszögéből van. Ugyanakkor még jobban tetszik nekem, hogy van még az első könyv végefelé egy jelenet, amikor Kiva találkozik az anyjával, Humával, és kiderül, hogy minden, amit Kiva tud, az anyjától tanulta. Az a jelenet egyszerűen zseniális, és nem is emlékszem, hogy találkoztam-e valaha ezzel a fogással, hogy a cool karakternek megismerjük a szülőjét, aki még coolabb. Úgyhogy Huma Lagos a kedvencem.
Apropó, ezt is meg akartam említeni, hogy ebben a sorozatban minden lényeges karakter nő - a főszereplők és az ellenfelek is. A férfiak csak statiszták, maximum mellékszereplők, és általában sodródnak az eseményekkel, vagy próbálják utolérni a nőket. Marce Claremont jófej, de nyilván nem tud labdába rúgni, az ellenfél oldalon a Wu unokatesók kétdimenziósak, mesterkedéseik szánalmasak. Egyetlen férfi karakter van, aki valamennyire említésre méltó: Teran Assan, aki legalább eredeti, van kezdeményezőképessége, ötlete, és a végén persze szánalmasan elbukik, mert ő se elég okos, hogy előre lássa, mennyire nem szükséges a képletbe. Ja, és Thomas, de ő ugye AI, szóval nem számít.
Ez amúgy engem mint női olvasót gondolom pozitívan kellene érintsen, de nem érint pozitívan. Szeretem az erős női karaktereket, de azért ha csak az van, az szerintem túlzás és kicsit valószerűtlen. Könyörgöm, még az archbishop is nő.
Ja, és ezek után nekem fura, hogy Will Wheaton olvassa fel a könyvet, amúgy nagyon jól, de kicsit béna, hogy állandóan női karaktereket kellene megkülönböztetett hangon játszania, nem megy annyira neki - és ez nem csorbítja a képességeit, csak simán meg kellett volna fontolni, hogy egy nő olvassa fel a könyvet.
Visszatérve a történetre, azért kíváncsi vagyok a végére, érdekes, ahogy kinyílik a világ, és először azt hisszük, hogy csak ennyi, amennyit megismertünk, aztán kinyílik Dalasysla, aztán kiderül, hogy van még másik két emberi csoportosulás, szóval izgi. De remélem, a harmadik köteten nem fog meglátszani ennyire, hogy Scalzi szerződésre ír.
A párbeszédeket továbbra is imádom.
Collapsing Empire 8/10
Consuming Fire 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése