Oviról és hajókról

Már csak két hónap, és Pindúrtündér is négy éves lesz. Nyilván neki is az oviváltás volt a legnagyobb izgalom ebben a hónapban. Azt gondoltam, hogy a legnagyobb sokk az lesz, hogy nyolc helyett huszonkét társa lesz az óvodában, de igyekeztem a lehető legjobban felkészíteni erre. Mondjuk ő elég szociális, tehát nem attól féltettem, hogy nem akar majd ismerkedni, hanem inkább attól, hogy nem tudnak annyira odafigyelni rá. De ezt elég hamar megtanulta kezelni. Ez alatt a három hét alatt lett barátnője, megtanultuk majdnem minden ovistársnak a nevét és a jelét, és voltak nálunk az óvónénik családlátogatáson. Ja, és meghívtak minket egy szülinapi zsúrba.

A Vörös-kő meghódítása

Ami pozitív az eddigiekhez képest, hogy ebben a csoportban kb. mindenki idősebb nála, ezért a minták, amiket lát, sokkal "nagyosabbak", és van is mit tanulni még. Korábban majdnem mindenki kisebb volt nála. Persze nem nagyon lehet összehasonlítani egy magánóvodát és egy állami óvodát, de ami megtehető, azt itt is megteszik a gyerekekért.
Az elevenségét, belevalóságát mindenki kedveli (nemcsak az óvodában). A bátorsága néha vakmerőségbe csap át, de ha valami nem sikerül neki, akkor nekifut ezredszer is. Gyönyörűen pakol vasalható gyöngyöket, ami szerintem elég menő ennyi idősen, főleg az, hogy leköti ennyi ideig, és képes kirakni egy egész szívecskét az ikeás készletből. Továbbra is nagyon szeret babázni, főzni és rajzolgatni, egészen megdöbbentő néha, mennyire részletgazdag, amit csinál.

Egyszer, mikor nem nálunk voltak a gyerekek, valahogy a Youtube-on eltévedtek valami legós titanic-adaptációhoz, utána Pindúrtündér napokig nem tudott rendesen aludni, és este suttogva mesélte nekem újra és újra, hogy a Titanic nekiment a jéghegynek, és elsüllyedt. Aztán sikerült feldolgoznia a dolgot, meg beszéltünk a hajókról általában, próbáltam elterelni a szót a vitorlásokra, és hogy azok milyen menőek voltak, és a Santa Maria, amellyel felfedezték Amerikát, és az nem süllyedt el, hanem szépen átment az óceánon, meg vissza is, satöbbi. Aztán pár héttel később a kislányom a szöveg melletti képet rajzolta az oviban.
Ennyit a tudatalattiról.
Amúgy még mindig a hisztivel küdzünk kicsit, mindig jobb a helyzet, de szerintem most az oviban is tanul új módszereket, úgyhogy szembeszélben hajózunk - de azért nem lehetetlen. Szerencsére vele nagyon könnyű beszélgetni, mert szívesen és sokat mesél.