Doktor Hu és társai

Már csak egy hónap, hogy a kisebbik csemeténk is négy éves legyen. Amikor mások számoltak be arról, mennyire meglepődnek a gyerekük növekedésén, "jajistenem dehátcsakmostvoltbaba", mindig gyanakvással hallgattam ezeket, aztán most meg jaj Istenem, de hát csak most volt baba!
Pindúrtündér szerintem jól beilleszkedett az új óvodába (ebben jelentős szerepe volt annak, hogy katica az új jele), felvett pár rossz szokást (pl. csapkodás, illetve a helytelen beszéd -> eddig gyönyörűen beszélt, kivéve a s, zs, cs és r hangokat, most meg affektál, leharapja a szavak végét, és a k-t tévesztést is felvette sikkből, mert legalább 3-4 ovistársa nyomja, egy évvel idősebben! hihetetlen, az ember azt gondolná, hogy most, hogy végre idősebbek az ovistársai egy évvel, majd tanulhat tőlük szép beszédet, erre beszédhibásabbak, mint ő, tisztelet a kivételnek), de alszik bent, játszik bent, az óvónéniket szerintem megszerette.

Gyönyörűen rajzol. Eddig is gyönyörűen rajzolt a korához képest, de minden héten meglepődöm rajta. Szépen húzza a vonalakat, részletgazdagok a művei, kitölti a rendelkezésre álló teret, és felismerhető, amit csinál. Ecsettel is nagyon ügyesen bánik, szívesen is fest vízfestékkel. A kinyomtatott színezőknél pedig számomra döbbenetes kiegészítéseket tesz: a cicát nem egy színnel színezi ki, hanem csíkos lesz, a királylány ruhája szivárványszínű, a gombára pedig rajzol magától ajtót és ablakot, hogy manólakás legyen.

Amikor éppen van kedve, akkor viszont továbbra is bámulatosan választékosan fejezi ki magát, ilyeneket mond, hogy "Pompás", meg hogy "Olyan finom lesz, hogy csuda", meg komplett összetett mondatokat.
Az ikes igéket még néha téveszti, pl. Olívia szomorkod. Meg vannak ilyen aranyos gyerekmondásai, hogy "Anya begyullasztotta a lábujját", ez azt jelentette, hogy a lábujjamon begyulladt egy seb.
Amikor éppen valamelyik állatka beteg volt, és orvososat játszottunk, egyszer csak közölte, hogy mindjárt jön "Doktor Hu". Egy pillanatra lekoppant az állam a földre, hogy miről beszél a gyerek, de aztán szerencsére kiderült, hogy nem Doctor Who-ról, hanem összevont két mesét a fejében, a Vukból Hu-t, a baglyot összetette a Bogyó és Babóca orvosával.

Ja, amúgy a fejében rengeteg mese van, és élénken figyel, el is tudja mesélni utána. Legutóbb mikor a Zog és a repülő doktorokat akartam neki olvasni, kézbe vette, és nem versben ugyan, de a tartalmát tökéletesen végigmesélte lapozgatva. Jó, tény, hogy sokat is olvassuk - de akárhányszor kérdezem, milyen mesét látott a Nagyinál / Mamánál, el tudja mesélni, mi volt benne, legalább nagyvonalakban. Ez szerintem eszméletlen erős képesség.
Sőt, van egy könyvünk, ami neki még valószínűleg nem való, a Zeusz és bandája, amit elsősorban a tesójának vettünk, de szeretnek belőle esti mesét hallgatni. Ez nem köti le, sertepertél közben, meg minden, de mégis hozzá tud szólni legalább annyira, hogy ki minek az istene/istennője. Meg játszottak olyat is a tesójával, hogy a tesója a számok istene, ő pedig a katicák és a cseresznye istennője.

Múltkor kinyomtattam nekik egy Bobo képregényt, amit nagyon kedvelnek, és kérdezte, hogy hol vásároltam. Mondtam, hogy kinyomtattam. Mire nagyra kerekedett szemekkel, meglepődve:
- Te ilyet is tudsz a munkahelyeden?!

Az édességeket továbbra is imádja, alig lehet elmagyarázni neki, hogy a finomságnap-csütörtök még két nap, és nem, ma nincs édesség. És persze alig várja a Mikulást, mert tudja, hogy akkor majd nagy dőzsölés lesz.
Ja, meg alig várja a szülinapját, minden héten meg kell beszélnünk, hogy még messze van, és igen, majd lesz lufi meg torta.