Szóval szombaton voltam egy kislányzsúrban, az ünnepelt öt éves volt, viszont volt egy tíz éves bátyja, aki szegény nagyon kilógott a csajbuliból, nem nagyon tudott mit kezdeni magával a kb. tíz kislány mellett... Úgyhogy megszerezte az anyukája telefonját, és elkezdett rajta zenét hallgatni.
A Zúg a Volgánál belekérdezett a társaságba, hogy mi az a Volga, de szerintem nem számított válaszra, mert meglepődött, mikor mondtam, hogy folyó. Onnantól figyeltem, és tényleg: RAPülőket hallgatott, és kezdte kívülről énekelni az egyiket.
A Lesz még rosszabb-ig bírtam. Kicsit még jobban elkerekedett a szeme, ahogy citálni kezdtem a
Ki mondja meg nekem, hogy most mi a fene legyen?
Csak ide-oda szökellek, mint zerge fenn a hegyen.
Jobbra át! Balra át! Kerülöm a kapuját.
Nélküle még elvagyok, de ki csinál ma vacsorát?
-t... Aztán elmeséltem neki, hogy amikor én voltam közel annyi idős, mint ő (jó, 12), akkor én is pont ugyanezeket hallgattam, és az összes számot tudtam kívülről - és még most is megvan a nagyja agyam elfeledett zugaiban. Ő szabadkozva mesélte, hogy még csak hármat tud, és hogy most a Riszájkling albumot hallgatja, de megnyugtattam, hogy csak így tovább, aztán jött a Túr dö Flanc, amit ő nem ismert, én meg nyomtam az Ééééééééés már indulok is-t, és nevettünk.
Ciki?
Mindenkinek vannak az agyában rejtett zugok, ahol felhalmoz felesleges, ám soha el nem felejtendő kis tudásokat, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése