Tegnap kiolvastam Sandersontól a második Mistborn-ciklus, a Wax and Wayne-ek utolsó darabját. Ez kb. ott vett meg kilóra, mikor az eredeti Mistborn-ok elképesztően jól kitalált mágiarendszeréhez hozzájött az ipari forradalom, és a coinshot főszereplő pisztollyal lő maga alá a repüléshez.SPOILER.
Ez a trilógia egyszerűen must read. Nyilván nem árt hozzá, ha az ember előbb elolvassa az eredeti trilógiát is, mert rengeteg visszautalás van benne. De ami abban vontatott, lassú, vagy indokolatlannak tűnik, az ebben pörgős, érdekes és fun.
Míg az eredeti trilógiában nincs annyi humor, mert a világ megmentését azért mégis komolyan kell venni, addig itt könnyedebb, és ezáltal még élvezhetőbb az egész szöveg. Rövidebb is, ami persze probléma, ha az ember beleszeret a világba, mert előbb mint utóbb abba kell hagyni, de a feszített tempó kifejezetten jót tesz.
A karakterek közül a főszereplő a legkevésbé eredeti, klasszikus Indiana Jones-ba oltott Sherlock Holmes némi mágiával. Számomra sokkal érdekesebb volt Wayne, a kalapjaival és a színészkedésével (teszem hozzá, hogy pár szituációban viszont pont nem próbált meg színészkedni, amit nem értettem, szóval ez egy kicsit plot convenient-en volt kezelve); Marasi a statisztikáival és az úrihölgységével; és legfőképp a könyv legzseniálisabb, legeredetibb és legjobban kibonatkozó szereplője, Steris.
Sokan Sheldonhoz hasonlítják ezt a szereplőt, pedig nagyon nem. Ő érti, hogyan működik a világ, csak nem szereti a váratlan fordulatokat, ezért igyekszik felkészülni minden eshetőségre. És a neveltetéséből fakadóan viselkedik, de a történet folyamán egyre inkább kiviláglik, hogy nem az a sablonos kis úrihölgy, hanem igenis van benne kalandvágy.
Az első Mistborn-trilógia fénypontja Vin és TenSoon összebarátkozása, és egy ilyen egész történeten átívelő kisherceg-sztori itt is van: ahogy Wax és Steris egymáshoz közeledik, az egészen finom ábrázolása a "megismerni és megszeretni" elvnek.
A világ jó, mint mindig, alapos háttérmunkával, összefüggésekkel. Az ellenfelek érdekesek, bár nem túl bonyolultak, rá lehet jönni a plotra. A repülő hajók pedig szintén nem újdonság, de cool.
Összességében még mindig a mágiarendszer és lehetőségei tetszenek a legjobban, akár még szerepjátékban is szívesen kipróbálnám, de olvasni is nagyon élvezetes.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése