A Mars terraformálása

Szóval a karantén előnye, hogy 23-án este mindennel elkészültem Karácsonyra, és elég sok mindent vállaltam. Majd mutatom.

Most viszont egy picit a Mars terraformálásáról, amely szintén most költözött be a háztartásunkba. Kicsit tartottam tőle, mert annyi ideje játszunk ko-op játékokat, hogy nem tudtam, mennyire való ez nekünk, de aztán belejöttünk. Az első játékban még leginkább passziánszoztunk magunk előtt, a másodikban már egy kicsit jobban nyomtuk, kétszer annyi pontot írtunk, mint az elsőben.

Nagyon tetszik, hogy igekeztek nem teljesen elrugaszkodni a valóságtól: generációkban mérjük az időt, és az oxigénszint, hőmérséklet és vízfelszín mint globális jellemző dönti el, hogy mit tudunk tenni már a terraformálás érdekében. Nyilván van benne egy jó adag scifi, de a marsi régiók is rendben vannak, szóval összességében jó a kiindulás. 

A játékmechanizmust (erőforrások, mindegyiket egyféle jelölő jelzi) kicsit nehéz volt megszokni, de miután belejöttünk, már rutinszerűen ment a tologatás. Egy baj van ezzel: a papír playmat nagyon könnyen mozdul meg, és a kis kockák azonnal arrébb csúsznak rajta, aztán győzzed tudni, hol is voltak. Szóval egy kicsit robusztusabb playmat nem árt, meg egy-két tégely, amelyből ki lehet venni a jelölőket.

Nagyon tetszik, hogy _rengeteg_ projektkártya van, két játék után is kb. a felére emlékszem. És a speckó játékmódot még ki se próbáltuk, amelyben még van 50+. Ez növeli az újrajátszhatóságot, és egészen a végéig nincs biztos győztes. Persze múlik a szerencsén, hogy ki mit húz fel, de mivel négyet húzol, és abból kell eldönteni, melyik maradjon meg, lehet stratégiázni.

Összességében nagyon tetszik a játék még úgy is, hogy kettőből kétszer vesztettem.

Bowser és a mézeskalács

Az utóbbi hónapban Pindúrtündér elképesztő fejlődésen ment keresztül a számok világában. Míg eddig inkább mondóka volt neki a négy meg négy az nyolc, most látszik rajta, hogy ennek az absztrakt értelmét is érti, és ki tud számolni tíz alatti akármilyen összeadást, szépen elgondolkodik, ujjak nélkül fejben, és megmondja a helyes eredményt. Emellett száztól egyig visszafelé hibátlanul elszámol, érti azt, hogy a meg nulla az mindig azt jelenti, hogy ugyanaz marad a szám, és a számból szám pedig mindig nulla lesz, és elkalandozott a tesója segítségével a mínusz számok világába is. Lelkesen magyarázza, hogy "összeadni már nagyon jól tudok, de szorozni még nem". 

Kapott virgácsot (most csak egy egészen kicsit) a Mikulástól, és tudja ő is, hogy a néha előforduló hiszti vagy szófogadatlanság miatt van, de az ő jellemére jól rápasszolva ezt mondta róla: 

- A virgácsból jó kis seprű lesz.

És már ment is odaadni a babák kezébe seperni. Környezettudatos gyerek, újrafelhasználja a dolgokat.

Sokat legózunk mostanában, kipakoltuk az egész Friends birodalmat, és eljátszunk a lányokkal egy-egy napot, de néha van, hogy a sima ömlesztett legóból épít csodákat. Minap megépítette Bowsert úgy, hogy nem volt előtte minta, csak emlékezetből, amin lehidaltam. Máskor pedig épített egy "nyomtatót", ami kicsit úgy nézett ki, mint egy kemence, és a pizsihős babáinak adta, hogy azzal bármit ki lehet nyomtatni, még ételt is.

- Beteszem a nyomtatóba a bacont, és kijön a sült bacon.

Érik már a Star Trek-nézés.

Azt nagyon élvezi, hogy végre öt éves, és fejben még mindig úgy képzeli szerintem, hogy jövőre már megy iskolába. Amúgy akár mehetne is, mindent tud, amit kéne, csak szeptemberben még nem lesz 6. Közben a szülinapjára kapott egy saját sakk-készletet, azóta a sakk is jobban érdekli, de nagy játszmát még nem tud játszani, viszont nagyon jól meglát ütéseket, szituációkat a táblán.

Rengeteg szuper ajándékot csináltam vele karácsonyra a szeretteinknek, majd mutatom őket. Meg ablakot is rajzoltunk krétafilccel, nagyon csinos lett. Meg mézeskalácsot is díszítettünk. Bármennyit lehet vele kreatívkodni, nagyon tetszik.

Ja, és eljátssza a Mennyből az angyal-t zongorán.

Nem adom fel

Kistücsök november 6 óta otthon tanul, és ebben a hónapban már éreztem egy kicsit, hogy sok a nyolc óra munka és az egyéb eddigi teendők mellé még az ő tanítása is. És egyáltalán nem az, hogy le kell ülni vele tanulni, mert az nagyon jól megy. Hanem annak fenntartása, hogy meglegyen a rendszer az életünkben akkor is, ha amúgy csak itthon vagyunk, és akár délig is lehetne pizsamában lenni. Mert ezt például elengedtem, és csak annyi a szabály, hogy ebédelni nem lehet pizsamában. De ebből is látszik, mennyire lazult itthon a rendszer. A tanulás ennek ugyan nem látta kárát, csak az idegrendszerem.

Mert amúgy meg elég jól megvagyunk tanulás és okosodás szempontból. Kistücsök csinált egy csomó számot vasalható gyöngyből, 0-10-ig, nagy, közepes és kicsi méretben. Mostanában az a játék Apával, hogy dobnak négy db. 12 oldalú kockával, a lilákat össze kell szorozni, a kékeket összeadni, ennek az eredménye a cél. Ezt a számot kell kirakni a gyöngyös számokkal, lehet szorozni és összeadni, sőt, a mini számok segítségével most már hatványozni is. Múltkor megmondta Kistücsök, hogy a 72-t ki lehet rakni úgy, hogy 3^2*2^3.

Olvasással is jól állunk, egyedül ugyan még nem olvas A-Z-ig, csak olvasgat, azaz bele-beleolvas a könyvekbe, ameddig kedve van, de aztán leteszi. Még nincs meg az az ugrás, hogy ő maga olvasson valami olyat, amit előtte nem olvastunk el együtt. Karácsonyra tervezek adni neki egy Berci-s könyvet, amit nem fogok elolvasni, kíváncsi vagyok, mikor veszi majd a kezébe.

A szóviccek és szókifordítások imádata nem csillapodott, sőt, újult erőre kapott. Mostanában ha hall egy szót, akkor azt megismétli úgy, hogy felcseréli benne a mássalhangzókat, pl. mondom, hogy csinálok gyümölcsteát, akkor visszakérdez: "Mügyölcsteát?". Ami néha kicsit idegesítő, de azért van, hogy vicces. Neki legalábbis nagyon. 

Meg ha nem betűket, akkor szavakat egy szókapcsolatban. Azon például fél napig röhögtek a tesójával, hogy "Frászella de Szörny". Meg a 80 nap alatt a föld körülből is felcserélték a neveket, pl. Romy Fogg és Willy hercegnő, meg Rigó és Tigodon. Ez nekik valamiért nagyon vicces.

A Carcassonne az új kedvenc játéka. Annyira, hogy már hajlandó volt rendrakás-matricákat is szerezni, hogy megkaphassák az első kiegészítőt hozzá. Ha van háromnegyed óránk, azonnal azt szeretne játszani - és legnagyobb bánatomra már majdnem mindig megnyeri. Attól persze kicsit kiborul, ha sikerül ellopnom egy katedrálisos várost tőle, még akkor is, ha amúgy 50 ponttal vezet... de azért ilyen se gyakran fordul elő.

Egyszer bújócskáztunk, és nagyon elbújtam (egy dobozba, amelyben a karácsonyi díszek szoktak lenni, de most üres volt, mivel feldíszítettük a házat). Keresett vagy tíz percig, a tesója már kérte, hogy játsszanak valami mást, mire Kistücsök közölte:

- Én nem adom fel soha.

Nagyon büszke voltam rá. Megérte a sok Super Mario-zás.

Life begins @lvl60... again

 

Már pénteken megvolt a ding, kb. utolsónak a guildben, csak most jutottam el idáig, hogy meg is írjam. 

Szóval tetszik a Shadowlands. Nem annyira fantáziadús az egyes alvilágok megalkotása, különösen Ardenwealdben éreztem a rókabőrt, de maga az egész koncepció jó lett, a grafika és a vizuális rész nagyon oda lett téve, és a mechanizmusok is tetszenek. 

Ez a karakter ugyanaz, akivel 2006 elején rerolloltunk hordáról allyra, közben volt egy kis kitérő egy draenei pappal, de most sztori van, mert ez már a második kieg, amikor Sylvanast bántani tervezem Teldrassil miatt. Remélem, ezúttal találkozunk /kezeit ropogtatja.

Prezzies

Ja, hát látszik, hogy sűrűek a napok. Ami egyébként tök vicces, mert elég ingerszegény az élet így, hogy nem találkozunk emberekkel. De az, hogy otthon vannak a gyerekek, közben dolgozom, közben karácsonyra készülünk, nem hagy sok időt unatkozni.

De hogy még jobb legyen nekem, az alábbi dolgokkal töltöm napjaimat:

• adventi naptárzoknik varrása (a 11-iket fejezem be épp, egész jól magam előtt vagyok, tekintve, hogy ma még csak 6-a van)
• Shadowlands (eddig a szánalmas 55. szintet ütöttem meg, elég lassan haladok, viszont egészen van guild)
• Egyéb, meg nem nevezett karácsonyi ajándékok készítése (majd mutatom januárban)
• Adventi ablakok "levadászása" -> minden nap a falu egy-egy családja az adott számot feldíszíti az ablakára, és egy kis térképrészlet alapján meg kell keresni, gyakorlatilag ez az esti sétánk
• Team buildingek szervezése kisebb-nagyobb csapatoknak

Meg nézés, meg olvasás, meg írás. A szokásos rutinmunka.

Ja, tényleg, majd írok a Queen's Gambitről, ha lesz időm.

Maszkos szülinapos

Mától a kisebb gyerekem is öt éves. Az utóbbi hónapban már nagyon várta a születésnapját, úgyhogy ennek kapcsán gyorsan megtanult visszafelé is számolni 100-1-ig. Csináltam neki idén is éves videót, de vicces volt, hogy most már ötöt kellett megnézni, hogy eljussunk a pici, mandulaszemű csomagból a jelenig. 

Ő is otthon van két hete, nyilván neki a legnehezebb, nagyon sokat kell egyedül játszania ahhoz képest, amihez eddig hozzászokott, és bár tavasszal volt már ilyen, most úgy tűnik, nehezebben bírja (meg én is). Azért persze így is megvagyunk, és az óvodából megkapjuk a heti anyagot a cuki, lelkes óvónőktől, meg nyilván én is azért igyekszem délután bepótolni, amit délelőtt munka miatt nem tudok foglalkozni vele.

Már korábban is elkezdtünk ismerkedni a sakkal, megvan neki a 4 és az 5 éves sakkos könyv, de most, hogy az otthoni iskola és óvoda miatt a házi nyomtatás új magasságokba emelkedett, megtaláltam a sakkpalota.hu oldalt egy csomó nyomtatnivalóval, illetve a sakkpalánta.hu oldalon is vannak jópofa feladatok, öt évesen megoldott egy versenyző szintű varázssakk feladatot. Tök büszke voltam rá.

Megkapta egy kicsit előbb a szülinapjára az Eperhajó c. könyvet is, azóta zenélni is tanulunk. Lerajzoltam cicával, dominóval és társaival a "Boldog szülinapot" dalt neki, úgyhogy azóta azt is játssza (már "kotta" nélkül is).

Legutóbb már hét km-t sétáltunk nyafogás nélkül, sőt, közölte, hogy ez lesz a kedvenc kiránduló-útvonala. Olyan hideg volt, hogy befagytak a pocsolyák, aztán betörtük az egyiket, hogy megnézzük, milyen vastag a jég, és felvett egy darabot, hozta hazáig becsülettel a kis kesztyűs kezében, az utolsó 400 méteren adta csak oda, hogy már nagyon fázik a keze.

Volt egy nagyon cuki beszólása a hónapban. Apával szoktak viccelődni azon, hogy az állatok mindig azt mondják, ami a nevük (a kecske azt mondja, hogy kecs-kecs, a mókus azt mondja, hogy mók-mók, stb.), és egyik reggel viccesen megkérdezte tőlük Apa, hogy "Mit mondanak a hollandok?" Mire ő teljes természetességgel rávágta, hogy "hol-hol".

Még mindig bátor, még mindig ügyes, és még mindig édesszájú. Még mindig megpróbálkozik azzal, hogy elpityeredik, ha nem kapja meg, amit kitalált, de már sokkal kevésbé, ebben valószínűleg segít neki, hogy nincs az oviban, és nem látja a mintákat.

Egyre jobban odavagyok az eszéért és a személyiségéért. Igazán empatikus, törődő, ugyanakkor karakán kiscsaj lesz belőle. És valószínűleg emlékezni fog rá, hogy maszkot (is) kapott az öt éves születésnapjára.

Birodalomépítés, négy évszak

Kistücsök két hete otthonról tanul. A házikat megkapjuk, az órai anyagokat már kevésbé, amikor a felmérőket kértem el, akkor azt kaptam vissza, hogy "de hát nincs digitális oktatás". Sebaj. Valószínűleg így is sikerül azért a másodikos tananyaggal megismertetni. Nem bántam meg, hogy így döntöttünk, sőt. Egyre durvábbak a számok, és nem érzem partnernek azokat az embereket, akiktől lenne esélyem közvetve elkapni. Egyelőre úgy tűnik, ő se annyira bánja, nyilván vannak dolgok, amik hiányoznak neki, de jól megvagyunk. 

A legújabb kedvenc a Carcassone. Eddig nekünk nem volt, úgyhogy beszereztem, mert hát az ugye minden háztartásba kell. Hét éves kortól van ráírva, gondoltam, kipróbálom, mennyire tud játszani vele az ötéves, teljesen jól, sőt, ő többször nyer, mint én. Úgyhogy ismét van egy családi játékunk, Kistücsöknek különösen tetszik, ő néha egyedül és építgeti a birodalmat. Sőt, rajzolt már saját lapkákat is.

Rengeteget kirándulunk, és jó érzés látni, mennyire edzett, ügyes kiránduláskor. Sose nyafog, simán megy hat-hét kilométert, akár emelkedőn is (pl. Pilistető). Bátrabb is lett. Néha az ebédlőben félretesszük a bútorokat, középre tesszük a nagy matracot, és azon lehet ugrálni. Legutóbb már annyira messziről lendült el, hogy én előbb megijedtem.

Tanulunk rendet tartani is, egész jól megy néha, matricát lehet kapni érte, nyolc matrica egy könyv. Meg most nem vesztett el semmit egy hónapig, és megígértem, hogy ha nem veszít el semmit, akkor kap gesztenyepürét. Az előző hónapban elhagyta két hegyezőjét, korábban sálat, egyszer nem találtuk 3 hétig a tornazsákját, stb., szóval volt hova fejlődni, de egész jó a helyzet.

Super Mario még mindig nagy kedvenc, most épp a Super Mario World 2: Yoshi's Island-del játszunk, úgy, hogy nyilván rengeteg mentéssel, de már a 3-4-es vár is lement felnőtt segítség nélkül. Kitartást tanulunk, például amikor tizedszer kell nekimenni egy résznek (a tengeralattjárósak mennek a legkevésbé, még a bossok is könnyebbek).

A zongorázás most teljesen alábbhagyott, de a zeneszeretet azért nem, pihenőidőben Vivaldi Négy évszakot dúdolgat, és lelkesen segít a tesójának az Eperhajó c. könyvben. Jó lenne neki egy tanár, aki nem én vagyok, de igazából nem késő még, szóval majd.

Mostanában reggel elég korán kel (6:15), fogalmam sincs, mire, de mindig megvárja a tesóját a reggelivel, úgyhogy reggelente van fél óra meditatív saját ideje, amikor dobókockákat dobál, könyvet olvas, mariós pályát vagy társasjátékot rajzol, vagy csak gondolkodik. Mindig megkérdezem, hogy kijön-e, és mindig mondja, hogy nem.

Nagyon szeretnék vele sokkal többet foglalkozni. 

Ősz, vírus, munka, miegyéb

Ezen a héten otthon voltak a gyerekek. A helyzet változatlannak tűnik - attól eltekintve, hogy végre megjöttek a szigorító intézkedések. De hogy mi lesz a jövő héten, azt nem tudom. Ma a cégnél volt egy pszichológus előadása, aki arról beszélt, hogy a home office-nak milyen hatásai lehetnek a lelkiállapotunkra, és mit tehetünk. Főleg erről a bizonytalanságról beszélt, hogy az ember úgy szereti látni, hogy nagyjából mi vár rá. Persze mi lenne, semmi. Csináljuk, amit kell: dolgozás, ha kell, akkor gyerekekkel foglalkozás, online bevásárlás, vigyázás. Ha sanyargunk, hogy micsoda dolog, attól jobb tuti nem lesz. Vannak ilyen időszakok.

Közben scrum masterkedem, azt hiszem, kezdek egy kicsit ráérezni, de azért még bőven van hova fejlődni. Az a baj, hogy ezt akármennyit lehet csinálni, és mindig van még dolog, amit lehetne. Korábban sose volt ilyen gondom, hogy szabadidőmbe is begyűrűzzön a munka, de mostanában már vettem észre magamon este, hogy valami megoldáson gondolkodom. Ez már a lejtő?

Közben meg jövő kedden megint szereplés, mindig bátran elvállalom ezeket, aztán ahogy közeleg a határidő, egyre nagyobb marhának tartom magam, hogy megint sikerült valamit felvenni az egyébként nagyon kevés teendőm mellé... whatever, ez is meglesz. Aztán némi team building szervezés, meg Pindúrtündér szülinapjának lehető legszebbé tétele, és már itt is a december.

Meg még azon szenvedek, hogy DIY adventi naptárat akarok csinálni, de olyat, amit jövőre is elő tudunk venni, tehát a wc-papír gurigás az nem jó. Varrnék 24 zoknit, csak egyszer már csináltam ajándékba, és elég nagy meló volt, most nem biztos, hogy meg tudnám csinálni. Láttam a neten egy csomó fából készült dobozosat, amik jópofák, de az alapot meg kell venni hozzá, nekem meg most olyan kéne, amihez minden van itthon. Meg láttam filcből készülteket, de azok nem tetszettek. Befőttes üvegből van 24 szép, de azért egy 5 éves reggel a sötétben üvegeket nyitogasson, inkább hagyjuk.

Ja, és a hét wtf-pillanata az volt, mikor bementem a gyógyszertárba Cebion cseppekért, mert elfogyott, és tömni kell a gyerkőcöket C-vitaminnal, és hiánycikk, nem is tudják, mikor lesz. Erre ugye nem lehetett számítani, hogy novemberben fog kelleni gyerekeknek való C-vitamin?

COVID WTF

Tegnap este megtudtam, hogy a kisfiam osztályában az egyik szülő az őszi szünetben koronavírusos lett. Hétfőn még jött a gyereke iskolába. Az egészet ki kellett nyomoznom, mert csak annyi információ jött hivatalosan, hogy az iskolában van olyan gyermek, akinek a szülője igazoltan fertőzött.

Miután kinyomoztam, hogy a mi osztályunkat érinti a dolog, ezt a levelet írtam körbe:

"Kedves szülőtársak!

A mai napon megtudtam, hogy az osztályunkat is érinti a koronavírus (egy szülő közülünk, én nem tudom, ki). Ez az információ hétfő óta rendelkezésre áll, és meglepődve álltam a dolog előtt, mert minimum korrekt és azonnali tájékoztatást vártam volna.

Most beszéltem telefonon az igazgatónővel, aki arról tájékoztatott, hogy sajnos a szabályozás szerint nem adhatja ki ezt az információt addig, amíg nem konkrétan a gyermek beteg, illetve nincs hatásköre az osztály digitális oktatását elrendelni.

A koronavírust elkapni nem szégyen, hiszen mindannyian napról napra ki vagyunk téve a veszélynek. A koronavírus terjesztésének megakadályozása viszont mindenki felelőssége. 

Ha egy gyermek szülője koronavírusos, akkor elég nagy eséllyel a gyermek is az lesz. A 14 év alatti gyermekek általában tünetmentesen hordozzák a betegséget, ugyanakkor továbbterjesztik - adott esetben végül idős vagy veszélyeztetett emberekre.

A tantestület több tagja idős vagy valamilyen más módon veszélyeztetett. 

Arra kérnélek most benneteket, hogy védjük meg a tantestületet. Védjük meg a szüleinket, akik már mind veszélyeztetettek. Fogjunk össze, és szakítsuk meg a fertőzés-láncot.

Minden szülő igazolhat 10 napot egy évben a gyermekének. Tartsuk most otthon a gyermekeinket mindannyian, már holnaptól és egész jövő héten (ez hat nap igazolás), hogy ne nézzük végig tétlenül, amíg a fertőzés teljesen átvonul az osztályon és a tantestületen, és persze rajtunk, akik megkapjuk a gyermekeinktől."

Ma nem mentek a gyerekeim intézménybe. Egyetlen másik szülőről tudok, aki nem vitte iskolába ma a gyermekét.

Délelőtt az érintett szülő ezt írta a csoportunkba (név és pontos adatok nélkül közlöm):

"Kedves Osztály!

2020 október 22.-én észleltük magunkon a COVID tüneteket, ezt levélben jeleztem a jegyző asszony felé, hogy a pénzügyi bizottsági ülésen nem tudok részt venni. A tünetek alapján valószínű volt, hogy COVID fertőzöttek voltunk. Még aznap önkéntes karanténba vonultam családommal együtt. A protokollt betartottam! 2020. október 24-én egyeztettem a (*név) háziorvos Úrral és az ügyelettel is javaslatukra tartottuk a karantént az egész család. Tesztelni nem teszteltek bennünket, de a tünetek alapján COVID fertőzöttek voltunk. A vonatkozó COVID protokoll szerint 10 nap eltelte után teszt nélkül lehet mozogni elhagyni a karantént amennyiben nincs lázam min három napja: A protokollt betartottuk a 11 napon mentek gyerekeink iskolába 5 nap láztalan állapot után. Az iskola kérése keddtől nem voltak iskolában a gyerekeink. Magam és környezetem megnyugtatására bár nem lett volna kötelező 2020. november 2-án PCR COVID tesztet csináltattunk feleségemmel, melynek eredménye másnap, azaz 2020. november 3.-án érkezett meg. Ez alapján még pozitívak voltunk, azaz a vírus bennünk volt, de nem fertőzünk. Újabb tesztet a héten csütörtökön csináltattunk a teljes család, azaz a gyerekek is. A teszt eredményem negatív lett. Remélem mindenkit megnyugtattam, gyermekim hétfőtől újra iskolába mennek immár 17 nappal a tünetek után."

Erre rákérdeztem, hogy a gyerekek fertőzöttek-e. A többi szülő és a tanárnő is hülyének nézett, hogy de hát ott van a levélben, hogy negatívak a gyerekek. Mire írtam, hogy nem, csak azt írta meg, hogy ő negatív lett. 

Aztán ezt írta a szülő: 

"A vonatkozó COVID protokoll szerint 10 nap eltelte után teszt nélkül lehet mozogni elhagyni a karantént amennyiben nincs lázam min három napja: Náluk ez hétfőn 17 nap lesz és 10 nap láztalan állapot. A gyerekek tesztje pozitív DE Magam és környezetem megnyugtatására bár nem lett volna kötelező csináltattuk a tesztet."

Tehát a gyermek pozitív lett. Ezt a tényt a család nem jelentette be az iskola felé (update: de, most, három nappal később, a kérésemre). Jeleztem, hogy ezt kötelesek megtenni. A többi szülőtől az alábbi reakciókat kaptam:

"Szerintem mindenki felelősen el tudja dönteni,h jelen helyzetben kívánja e iskolába,óvodába járatni a gyermekeit.Az egyik óvónénik 3 napja dolgozott,miután kijött a pozitív teszteredmeny.Barki lehet hordozó ma már.Ha félsz,tartsd otthon a gyerekeket,de én személy szerint kicsit unom ezt a felesleges indulat-gerjesztést."

"Én és a családom el tudjuk dönteni, hogy mi mit szeretnénk hogyan óvjuk meg magunkat. Elég a média nyomása, amennyiben valaki fél a vírustól maradjon otthon de speckó engem személy szerint "ne zaklasson" azzal hogy mit tegyek a gyerekemmel."

Amúgy a gyermek otthontartását csak akkor lehet kérni, ha ő maga veszélyeztetett. Ha nem az, akkor csak 10 napot tarthatom otthon, NEM betegségre hivatkozva. A mai nap otthon tartottam mindkét gyerekemet.

Azt is megtudtam, hogy nem a teszt eredményétől számított 10 napig kell otthon maradnia az embernek, hanem a tünetektől számítva. Ez mondjuk lehet, hogy egy gyerek esetében teljesen el is marad ugye. Illetve kinek a tünetétől? Mert a szülő tünetétől telt el 17 nap, nem a gyerektől.

A gyermek a jelenlegi állás szerint hétfőn megy iskolába.

WTF?

Bőrkötéses

 Amúgy meg ezt kb. már egy hónapja akarom megírni, hogy ezt figyuzzátok, milyen menő minikönyvet kaptam a névnapomra:

Igazi bőrkötéssel, meg minden, kézzel készítve hugim által <3.

Az a baj, hogy annyira menő, hogy nem tudom, bele merek-e majd írni, ha kitaláltam, mit is írjak bele.

Házias és okos

Már csak egy hónap, és Pindúrtündér öt éves lesz. Mindig megdöbbenek, milyen okos ehhez képest, és mennyire odafigyel a környezetére, a körülötte lévő világra. Könnyű is elfelejteni emiatt, hogy valójában kicsi még, valahogy mindig úgy készülök fejben, hogy jövőre már iskolás lesz, holott még csak két év múlva. Simán megoldja a négyszer négyes sudokukat, most már kirakja az ABC-t a hűtőmágnesekkel, és eszméletlen ügyesen számol száz alatt (tíz alatt az összeadás is megy). Újabban vele is elkezdtünk zenélni, kezd tetszeni neki a dolog.

A tesójának kellett tanulnia egy verset a suliban, és mivel együtt olvasgattuk el, megtanulta ő is az egészet, azóta is mondogatja. Énekelni is szokott, bár mostanában leginkább két-három dal a sláger, az megy folyamatosan: a Let It Go a Frozenből, a Négy vándor, illetve a Kacsamesék főcímdala. Amikor kérdezem, hogy betegyek-e valami zenét hallgatni, mindig tiltakozik, de aztán mikor végül hallgatunk valamit, általában tetszik neki. Loreena McKennit-re azt mondta, hogy unalmas, Mozartra is, viszont tetszett neki múltkor Phil Collins.

Elég jó az empatikus képessége is, sokszor ráérez, hogy mások mit éreznek, és rögtön annak megfelelően cselekszik. Mikor levágtuk a hajamat, és meglátta, hogy sokkal rövidebb, azt mondta: "Ne aggódj, Anya, azért én még ugyanúgy szeretlek..."

Játszottunk a LEGO Friends készletével, a lányok elmentek két hétre a Balatonra nyaralni, de aztán eszébe jutott, hogy a Mia lovai ott maradtak a farmon, és közölte, hogy a Mia minden nap hazamegy a busszal, mert nagyon hiányoznak neki a lovak, és el is kell látni őket.

Majdnem mindig segít, ha valami házimunkába fogok, és elég látványosan kezdek bele. Jön teregetni (volt már, hogy félig belelógott a mosógépbe, hogy ő szedje ki onnan a cuccokat), főzni, a tiszta ruhákat szétválogatni, zoknit gurgulázni, de jön a kertben is segíteni, legutóbb leszedtük a kései almákat, hogy lekvárt főzzünk belőle. Egyszer megdicsértem, hogy milyen házias, mire ezt válaszolta: "Igen, én nagyon házias vagyok. Én kimosnám a tesóm ruháját, ha nem lenne anyukánk."

Ami az ételeket illeti, még mindig az édes dolgok tetszenek neki a legjobban, de bármi, ami étel, az szent és sérthetetlen. Egyszer mondta az óvónéni, hogy aznap összevesztek, mert leesett egy falat müzliszelet a földre, és utána veszekedni kellett, hogy ne egye meg a földről. Máskor egy reggel még két adag volt a müzlis dobozban, egyet megevett, és megbeszéltük, hogy a másik a tesójáé, csak akkor ő nem kérte. Na, másnap abból nagy sírás volt, hogy azt ő mégis szeretné megenni.

Bevezettük, hogy a rendrakásért jár matrica a gyűjtőbe, és meghatároztuk, hogy mi mennyi matrica, és mire lehet gyűjteni. Először közösen gyűjtöttek egy Tatu és Patu könyvre, aztán pedig plüssállatot kért, megmondtam, hogy tíz matrica. Most gyűlt össze, és vettünk neki egy squeezamal kutyust, azóta le se tette.

Nyolcadikos órarend

Azt mondta a tanítónéni, hogy Kistücsök sokkal előrébb jár az osztálynál matekból (surprise!), és hogy majd adnak neki külön feladatokat a Zrínyi matekversenyből. Hát igen... az éppen aktuális szórakozások egyike, hogy rajzolunk számpiramist, ahol össze kell adni két számot, és föléírni az összeget, majd azokat is és így tovább, de az már unalmas, úgyhogy vannak más színnel jelölt duplázó illetve triplázó mezők, úgyhogy jutottunk már tízezres kategóriába egy-egy nagyobb számpiramisnál.

Legutóbbi bejegyzésem óta már öt db. ötöse van úgy, hogy még ugye nincs osztályzás, csak piros pontokból/pecsétből lehet összeszedni, úgyhogy minden igyekezettel jelezzük neki, mennyire tetszik, hogy jól teljesít. 

Másik - és talán még fontosabb - dolog, amiről amúgy már írtam külön is, a saját kártyajátékunk. Azóta csináltunk kiegészítőt, most 63 lapos, a szabályt is kiegészítettük, nagyon menő. És ami a legdurvább, hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz vele játszani, tehát még nekem is szórakozás (nyilván van benne egy csomó automatizmus, ami miatt kb. lejátssza magát, de volt már olyanra is példa, hogy megfelelő stratégiával nyert ellenem, tehát kell gondolkodni is).

Also, nagy kedvencem az is, amikor egyik nap azzal jött haza, hogy a napköziben lerajzolta a nyolcadik osztályos órarendjét. Párszor beszélgettünk már arról, milyen tantárgyak lesznek később, és amennyire értette, leírta, nagyon brutál lett. És persze imádnivalóan cuki.

Az egyetlen dolog, amire járunk itt a nagy pandémiában, az a heti egy magánúszás. Ezt úgy értékeltem, hogy a nyereséghez képest bevállalható kockázat, bár az is tény, hogy egy úszásoktató sok gyerekkel találkozik... De ha nem direkt tüsszenti le a gyerekemet, akkor a klór elvileg kinyírja a vonatkozó vírusokat. Maybe. Mindenesetre úszunk, délután 3-kor, hogy senki ne legyen a közelben, és láthatólag nagyon jól érzi magát közben. Most néztem vissza nyár eleji képeket, ahol még karúszóban van, és ehhez képest nyár végére átúszta a 100 métert, tök menő fejlődés. Most a technikán kell csiszolni kicsit, mert a karúszóhoz szokás miatt a kezét nem annyira használja.

Tanári ajánlásra elkezdtük olvasni a Lengemeséket, és újabb telitalálat, nagyon tetszik neki. Valószínűleg nálunk ennek nagyobb sikere lesz, mint a Rumininek. 

Ásés helyzetjelentés

 Dolgozás. Leadás pénteken, addig bél kilógás. Scrum masterkedés mélyvízben, de jó csapatnak levés, bírás. Iskolába, óvodába menés. Kezelés, hogy óvodában nem alvás, konfliktus. Iskolába kell verstanulás, már a családban mindenki tudás. Társasjátékozás, rajzolás, ajándékkészítés gyerekekkel, mert szülinapozás. Kinézés az ablakon, és elkedvetlenedés, mert eső esés. Őszi-téli ruhák beszerzés, mert mindent kinövés. Készülés Pindúrtündér szülinapjára, ajándékkészítés, vevés, egy hónap még levés. Elementary nézés. Poloskákkal hadakozás, már úgy leütés, hogy dezintegrálás. Fényképválogatás, szkennelés. Sanderson olvasás felfüggesztés Butcher Battleground miatt, de közben új Hackett-könyv olvasás is. Háztartás, gyerekek rendrakásra szoktatás, kisebb sikerek elérés. Írás készülés, tervezgetés, lassan haladás, energia nemlevés. Toastmasters továbbhaladás, 3. szinten levés, érdekes projekt letudás (Reaching Consensus). További előadások készülés. Befizetés BfA-ra, csak heti egyszer időszakítás játszásra. Beszélgetés szülőkkel, tesóval, barátokkal virtuálisan, szomorúnak levés nem találkozás miatt, de valahogy elviselés. Elhatározás, hogy karácsonyra sok kézzel készített dolog csinálás. Varrnivaló bánatosan nézés. 

Ősz nemszeretés.

Saját kártyajátéka van

Közben meg Kistücsök előállt élete első igazi kártyajátékával, amelyet most soron kívül, teljes egészében közlök. Ha egy másik idősíkon ezt nem teszem közzé, és ebből gazdagszunk meg, akkor bocsi. Azért az ihlető kártyajátékok behatása még látszik a designon...

Deka (munkacím)

2 játékos részére

A játék célja: vagy elérni 10 kártyalapot, vagy a másik játékos lapjait elfogyasztani.
Kezdés: meg kell keverni a kártyákat, majd 4-4 lapot osztani. A kártyákat arccal felfelé kell fordítani, hogy mindenki lássa. Fel kell csapni egy kártyát, amely csak számos kártya lehet. Ez a kezdőkártya, minden más kártyát ennek a tetejére kell tenni.

Annak a játékosnak, aki soron van, kötelezően raknia kell egy lapot, ha tud. Ha nem tud, akkor húz egy lapot a pakliból.

A játékban hét szín van: kék, narancs, zöld, sárga, lila, fekete és piros. A színes kártyákat rá lehet rakni szürke kártyákra vagy ugyanolyan színűre. A pakliban 1-7-ig vannak számok, mindegyik más színű.
Speciális színes kártyák:

• Csillag: ha ilyet teszünk, húzhatunk az ellenféltől egy véletlenszerű lapot.
• +1: letesszük a lapot, és rögtön húzunk helyette.

Szín nélküli kártyák (bármire rá lehet tenni őket, és ezekre is lehet tenni bármilyen színű kártyát):

• +2: letesszük a lapot, és rögtön húzunk helyette 2 lapot.
• Dobókocka: letesszük a lapot, dobunk egy dobókockával, és mindenkinek az összes olyan számú számos kártyáját be kell tennie középre. Ha nincs olyan számú kártyája, húz egy lapot.
• +3: letesszük a lapot, és rögtön húzunk helyette 3 lapot, és kérhetünk egy színt. Ellenfelünknek olyan színű kártyát kell tennie (vagy szürkét).
• Színkérő: ha ezt a lapot tesszük le, kérhetünk egy színt. Ellenfelünknek olyan színű kártyát kell tennie (vagy szürkét).

Ha a húzópakli elfogyott, akkor a dobópakli legfelső lapját megőrizzük, a többit pedig megkeverve újra húzópaklinak tesszük.
Aki előtt 10 lap van, azonnal megnyerte a játékot. Aki előtt elfogyott a lap, azonnal elvesztette a játékot.

***

Már játszottunk vele vagy harmincat, úgyhogy a tesztelés is megvolt. Igény szerint csinálunk belőle print&play-t. :)

Under Dark Waves

Hétfőn megjött az Under Dark Waves, juhú! Az úgy volt, hogy múlt szerdán reggel ránéztem a FF oldalára, és még mindig csak annyi volt ott, hogy Q3/2020, és preorder. Aztán elmentünk ebédelni, és ebéd közben eszünkbe jutott ránézni Amazonra, és ott volt, "1 left in stock". Nyomtuk a gombot azonnal, és szerencsére a miénk lett. Úgyhogy kétszeres juhú!

Ki is próbáltuk még hétfőn. Kicsit hosszabbra nyúlt, mint az alap scenariók, bár valószínűleg csak a lapolvasgatás miatt, mert amúgy mechanizmusban nem lett bonyolultabb. A Tyrants of Ruin scenariót játszottuk, amely a dobozon is szereplő mélyvízi nagy öregeket, Dagont és társát hozzák elő, ezenkívül még három scenarió van, ami tök jó sok. 

Az, hogy külön helyszínekre is lehet menni (Kingsport, Innsmouth), nem lassít különösebben, Arkhamban kevesebb a helyszín, és a travel rendszer tök egyszerű. Mondjuk az asztalunk hamarosan nem lesz elég nagy hozzá, ha még jön egy kieg... Már így is lefolyik a cucc az asztalról néha. De a lényeg: hangulatosak az új helyek, különösen a börtön a szerencsétlen börtönőrrel. 

A scenarió nem igazán izzasztott meg minket, de ez szerintem leginkább az új pap karakternek köszönhető, az alapból 3-as influence most nagyon kellett. "Ashcan" Pete (portrayed by myself) csak hentelte a szörnyeket baseball-ütővel közben. :) A bossokat meg a harpoonnal bántottuk, exploitoltuk, hogy a "pursuit" képesség miatt ide-oda lehet rángatni (távolról megsebezni varázslattal), és sosem ütött vissza.

A fear rendszer jópofa újítás, nem túl bonyolult, és mégis tud izgalmat adni, és személy szerint már kicsit elegem volt az anomáliákból, úgyhogy nagyon jó itt a változatosság.

Nyilván még rengeteget kell játszani, hogy mindent megtapasztaljunk a kiegből, de szerintem kifejezetten élvezetes és jól eltalált lett, amennyi egyéb lapot elolvastunk, azok mind jól illeszkedtek az eddigiekbe. Köszi, FF! :)

Nemsokára öt éves

Pindúrtündér annyira várja az ötödik szülinapját, hogy ki kellett számolnom neki, hogy még 62 nap van vissza (ez volt tegnap). Erre közölte, hogy a szokásos tíz napos várócetli helyett csináljunk 62 naposat. Persze nem csináltam. Amúgy rengetegszer fordul elő, hogy eszünkbe sem jut, hogy ő még mindig négy éves, annyira okosan és nagyosan viselkedik - aztán meg máskor olyan kis gyámoltalan szegénykém. Egy hétig nem a megszokott óvónénik voltak bent az óvodában (nátha miatt), és teljesen összezuhant (az ovikezdés/visszaszokás amúgy meglepően jól sikerült, amíg a rendes óvónénik voltak ott).

Egyetlen rendezvényen voltunk az utóbbi fél évben, azon a díjkiosztón, ahol Pindúrtündér egy rajzpályázaton elért harmadik helyezésért kapott egy tábla csokit és egy 2000 Ft-os játékbolti ajándékutalványt. Azóta be is váltottuk, egy rózsaszín, nagyszemű plüss cicát vett belőle. A csoki szinte azonnal elfogyott.

Mostanában nagyon jól megvannak a tesójával, órák hosszat játszanak ketten, és amikor bemegyek, akkor megmondják, hogy menjek ki, mert "szonyálnak". De azért végül mégis tudunk mindig játszani együtt, társasból mostanában újra elővettük a Bújócskát meg a Bolondos Labirintus Juniort, és néha játszunk olyat is, ami neki még egyáltalán nem való, de mégis játszik a kedvünkért, pl. Uno Flip vagy Az Ezüst-tó kincse. Nagyon várom, hogy ő is elég nagy legyen, és elkezdhessük tényleg beavatni a gyerekeket a társasok világába.

Mostanában igyekszem hangsúlyt fektetni arra, hogy játsszak vele lányos dolgokat, mert biztos játszik olyanokat az oviban, de itthon nem annyira volt jellemző. Például elővettük a teljes Lego Friends készletet, összeállítottam egy nagy jelenetté, és abban játszottunk legutóbb jó hosszan. 

Ez egy vasalós gyöngyből
kirakott vakond,
ő találta ki 

Amikor nem játszunk együtt, akkor tök cuki, mert rengetegszer jön oda, hogy segít. Ételkészítésben, almaszedésben, de akár a mosdókagyló letakarításában is. Az elpakolás mondjuk nem az erőssége, a tesójának se, de most azt a questet tűztem ki magamnak, hogy példamutatással és a belső késztetés kialakításával elérem, hogy tíz éves korukra ez menjen majd (mármint a rendrakás). Az még nála öt év, csak sikerül. :D

Az egyik nap nagyon elfáradtunk a férjemmel, és már nem nagyon volt energiánk este, csak egy kicsit megölelgetni egymást, Pindúrtündér megvárta, amíg befejezzük, majd közölte, hogy "Nekem is kell egy pár". 

Néha előfordul, hogy a szavak nem jönnek azonnal a szájára, olyankor hümmög, és próbálja az időt húzni, hogy megtalálja a megfelelő szót, amit mondani szeretne. Egyik nap szedtünk egy csomó gesztenyét, és neki eszébe jutott, hogy még két hónappal ezelőtt csináltunk egy Kis Fülesben egy olyan különbségkeresőt, ahol a képen a család gesztenyefigurákat készített. Felrohant a Kis Fülest megkeresni, diadalmasan hozta le, majd megmutatta, milyen figurákat csinálnak a képen. Már ez önmagában is megjegyzésre méltóan cuki és menő cselekedet volt. Elővettünk fogpiszkálókat, és építettünk gesztenyekukacot meg gesztenyekutyát, és közben mintegy mellékesen megjegyezte: "Most azt képzeljük, hogy a fogpiszkálók... mmm... mmm... tüzigyújtók." 
A képen ugyanis gyufákkal készítették a figurákat.

Még egyet mutatok: egyik nap elmagyaráztam neki rajzzal, hogy miért nem szabad a napi öt étkezésen kívül még mást is nassolni (pl. ebéd és uzsonna vagy uzsonna és vacsora között). Ezt rajzoltam:

Mire ő megfordította a papírt, és némileg átmásolva az én rajzomat, ezt készítette a tesójának intelmül:

Szurdokvölgy víz nélkül

 

A hétvégén voltunk a Szurdokvölgyben, jó volt egy kicsit kimozdulni. Vicces, hogy ez a kirándulás már könnyűnek számít a gyerekeknek, eljutottunk oda, hogy csak végignyargalnak a cikkcakkos úton, aztán végigsétálnak a gerincen, és egyáltalán nem fáradtak a végére. Emlékszem, mindketten voltak ott még háti hordozóban - nem is olyan borzasztó régen.

Víz viszont egyáltalán nem volt, csak a sziklák. Egy ideje nem esett már az eső, de még ennyire száraznak nem láttam a völgyet. Egy korábbi áradás nyomai viszont kiválóan látszottak: elsodort és megrongált hidak, kettétört fák árulkodtak arról, micsoda erők tudnak itt mozogni. 

Sajnos nemcsak mi találtuk ki ezt a hétvégi programot, rengetegen voltak, alig fértünk be a parkolóba. De azért sikerült egy-két fényképet készítenem, amin csak mi vagyunk.

Második osztály

Kistücsök elég jól kezdte a második osztályt. Szerintem örült neki, hogy mehetett végre, látszik, hogy jót tesz neki a közösség úgy is, hogy amúgy rajta kevésbé látszott a társaság hiánya. Most már többet is mesél az iskoláról, büszkén hozza haza a pirospontjait, matekból már ötöse is van. A helyi papírboltban megláttunk egy ún. leckefüzetet, amelyben gyakorlatilag előre nyomtatva vannak a napok, és be lehet írni a leckét. Ez nagyon megtetszett neki, és azóta is lelkesen könyveli a házi feladatokat bele, de ami szerintem ebben említésre érdemes, hogy megvettem neki, bekötöttük, másnap bevitte, és amikor hazahozta, ki volt töltve az egész - odaírta a hónapot és napot minden egyes bejegyzéshez. Annyi gond volt csak vele, hogy mivel a leckefüzet hétfőtől péntekig van, a szombatokat és vasárnapokat kihagyta, és így csak decemberig volt elég a 32 lap... De kiradíroztuk és beírtuk helyesen együtt.

Amúgy megvolt élete első osztálykirándulása is, ottalvós. Tőlünk kb. 20 percre voltak Visegrádnál, de akkor is ott aludt. Azt mesélte, hogy a legjobb élmény az volt, mikor már besötétedett, és ők még mindig ébren voltak (9 körül), és szaladgáltak a réten. 

A Logiscool is elindult, csak online mertük bevállalni. Végre Scoolcode-ot használ, ami tök jó, és még én is értem. Nagyon élvezi, kb. kétszer olyan gyorsan kész van, mint a többi gyerek (nem is értem, miért hagynak szülők gyerekeket egyedül a gép előtt, aztán szegény azt se találja, melyik ablakban van...). Egyelőre a felülettel ismerkedünk, de Apa már mutatott különóra-jelleggel érdekességeket.

Ez a szeptember amúgy eddig elég jól kecsegtetett minket idővel, így mentünk sokat kirándulni. Kistücsök minden megerőltetés nélkül gyakorlatilag felszalad a Vöröskőre. Voltunk a Szurdokvölgyben is, vicces, hogy alig lehet rávenni, hogy elinduljunk, de amikor végre az erdőben vagyunk, akkor kiül az arcára a boldogság.

A másik, amit kifejlesztettünk, kerti játék, hogy fogom a hullahopp-karikát, és neki bele kell dobnia a labdát, de közben mozgatom, felemelem a fejem fölé, satöbbi, hogy nehéz legyen. Na, erre mindig rá lehet venni, hogy kijöjjön a kertbe.

Amióta befejeztük a Kirby's Adventure-t, nem találtunk olyan játékot, ami hasonló nehézségű lenne, és lehetne játszani Raspberri PI-n, úgyhogy nekikezdtünk egy Sonic-nak, de az nagyon nehéznek bizonyult, és tök frusztrált lett tőle (főleg, hogy az ugye nem mentős, hanem elölről kell kezdeni, ha nem sikerült). Most az van, hogy visszatértünk a Super Mario World-höz, és csak játszogatunk, nincs haladás, csak újraéljük a régi pályákat. Ennek ellenére egyszer Kistücsök dührohamot kapott, amikor nem tudott megcsinálni tökéletesen egy pályát (végigment rajta, csak elvesztette Yoshit), és mi nagyon meglepődtünk, mert kiabált és sírt, és amikor megmondtam, hogy így nem lehet játszani, és kikapcsoltam, akkor még jobban. Igen, kicsit megijesztett, mint a függőség első jele, remélem, jól sikerült kezelnünk.

De amúgy megvagyunk, sokat társasozunk, keveset zongorázunk, és asszem most fog nyúlni egy nagyot, mert épp kétszer annyit eszik, mint szokott.

Dönteni kéne

Most, hogy az elmúlt két hónapban megírtam 120 ezer karakternyi szöveget, kezdek felbátorodni, hogy nekem erre van időm és energiám, úgyhogy bele kéne kezdeni egy regénybe. Csak melyikbe? Olyan sok ötletem gyűlt fel a Se vas, se tűz óta, hogy nem tudom megszámolni egy kezemen. Ha leveszem azokat, amelyek nem annyira jó ötletek, vagy jók, de én nem tudom megírni őket, akkor is marad három.

1. Kamaradráma hat szereplővel, posztapok scifi

2. Fordulatos, de reflektív énregény a saját videojáték-élményeimből táplálkozva, NEM Ready Player One

3. IT világba helyezett krimi (még a krimipályázatra szántam, csak azt mondták, novellának hosszú)

Le kéne csökkenteni egyre, de gyorsan, mert nemsokára megjelenik egy csomó minden, ami majd égeti az időmet nagyon.

Dolgok

Majdnem két hete, hogy a gyerekeink nincsenek otthon napközben. Persze sokat gondolok rájuk. Úgy érzem, hogy ez a majdnem fél év, amit teljesen együtt töltött a család, sokáig emlékezetes marad. Nagyon jó volt nap mint nap látni, mi érdekli őket, miben fejlődnek, hogyan tanulnak. Most pedig, hogy visszamentek intézménybe, hiába mesélnek el egy-egy mozzanatot, fogalmam sincs, mi történik velük napi nyolc órában. 

Persze könnyebb így, nyilván. Jó lenne, ha így tudna maradni, de nem látok rá sok esélyt, amikor én vagyok az egyetlen a szülői értekezleten, aki maszkot hord.

Amúgy meg szokás szerint sokadolog. Munkai határidő volt 3-án, az most már rendben van, és elég büszke is vagyok arra, amit ebben a release-ben szállítottam. Íráshatáridő volt előbb aug. 31-én, azt csak részben teljesítettem, most szeptember 20-án, arra gyúrok. Valaki megkérdezte, hogy várjuk-e a kistesót, azóta komolyan veszem, hogy home office-ban is kell edzeni, és nem elég a napi sétálás, mert minden a hasamra ment. Befejeztem a Peace Talks-ot (majd mesélek), jó lenne befejezni az Oathbringert és az Ólomerdőt, mert jön Hackett új könyve (pont a névnapomra, köszi) meg a Battleground (szept 29), aztán még ezeket is kell várni:

• Under Dark Waves kiegészítő az Arhkam Horrorhoz, Q3 (szeptemberben ígérik)
• Cyberpunk 2077, november 19
• Dune film, dec 17

Meg ami még nem jut most eszembe. Közben gyakorló sessiont tartottam Toastmastersből, meg majd egy beszédet is kellene mondanom, és szeptember 21-től scrum master is leszek. Izg.

Umbrella Academy

 Tegnap végignéztük az Umbrella Academy második szezont. Tök szerencse, hogy az elsőt nem megjelenéskor néztük, hanem most pótoltuk be azt is, így lehetett egyben nézni a 2x10 részt, és így egészen kiváló volt. SPOILER.

Levendulamaci

 Így a nyár utolsó napjaira még gyorsan becsúsztattam egy kis kreatívkodást: sok volt a megérett levendulavirág, és ki kellett találni valamit, hogy mit is csináljak belőle, mire Pindúrtündér javasolta, hogy varrjak neki levendula-macit (olyan maci, aminek részben levendula a tölteléke, ezért finom illatú).

Ez lett.

Az eredetit még egy tihanyi esküvőn kaptuk 2015-ben, arról "másoltam". Az persze lila.

Nyaralás, nyuszik

Néha elfelejtjük, hogy Pindúrtündér még mindig csak négy és háromnegyed éves, mert már olyan sokszor olyan okos vagy ügyes vagy érti a világot vagy mindent együtt. Lazán elszámol százig, tíz alatt magabiztosan összead, Monopoly Juniort simán játssza úgy, hogy az 5-2-1 forintosokkal bármilyen számot előállít. 

Emellett felmászik a hinta rúdjára két méter magasba is, kutyaúszásban métereket képes megtenni, teljesen felismerhetően rajzol, és nem fél semmitől (csak éjszaka néha, a farkastól). Bemászik, felmászik, megfogja, megfigyeli, csakazértismegpróbálja. Én biztos nem voltam ilyen bátor kisgyerek, tőlem nem örökölte.

Zemplénben nagyon jól érezte magát, a végén nagyon hosszasan köszönt el Háromhutától. Amikor a Sólyom-bércre mentünk, akkor se azért panaszkodott, mert emelkedni kellett nagyon gyorsan száz métert, hanem arra rágott be, hogy átmentünk a dzsindzsán, és összecsípték a szúnyogok. A legjobban a bobozást élvezte szerintem (Apával, fék nélkül), de azért a várak is tetszettek neki. Sokszor említette, hogy ő akkor várkisasszony, és direkt ruhácskát vett fel aznap reggel, mikor tudta, hogy várat látogatunk majd.

Aztán voltunk barátoknál, akik tartanak sok háziállatot, na, ott volt Pindúrtündér igazán elemében. Etette a nyuszikat, adott almát a tehénkének, megnézte, hogy kell megfejni a kecskéket, szabadidejében meg sétáltatta a kutyust, és kergette a kismacskákat egy simogatással. Valószínűleg nem ússzuk meg, hogy legyen háziállata, amikor elég nagy lesz hozzá. 

Még mindig sokszor mond direkt ellent, csak azért, hogy ne nekem legyen igazam, de úgy érzem, az utóbbi időben ez elég jól csillapodott. Mostanában inkább a cuki énjét használja: segít a főzésben, mosogatásban, elpakolja az asztalát, és sokkal de sokkal kevesebbet hisztizik. Talán az egyetlen, amit fel tudok hozni mostanában, az evés: gondolom, befejezte a nyári nyúlást, és most annyit eszik, mint egy madár. Kivéve az édességet és gyümölcsöt. Abból ugye külön gyomra van, akármennyi belefér.

Középfölde és Vadnyugat

Tegnap befejeztünk egy elég hosszú ideje húzódó, viszont rendkívül élvezetes Journeys in Middle-Earth kampányt. Beravorral voltam, kifejezetten élveztem a karakter jellegét, nem egy nagy harcimarci, de jól lehetett vele felfedezni, illetve tartalékolni extra feladatokra. Nyilván összeszedünk minden tápot, minden cuccunk a lehető legjobban ki volt művelve, és még így is kihívásnak bizonyult az utolsó két jelenet. Aztán, ahogy az már lenni szokott, Legolas lelőtt mindenkit.

Társasjáték-élményeinket tovább növeli a tény, hogy pár napja meguntuk a Monopoly Juniort, és mondtam, hogy játsszunk inkább Az Ezüst-tó kincsével, mert az ugyanaz, csak élvezetesebb (ugyanúgy a szerencsén múlik minden, viszont lehet sokat lépkedni, sok dollárt számolni közben, és néha elrabolják az ember összes pénzét). Úgyhogy elővettük az én harminc éves társasomat, majdnem minden megvan benne, az egyik bábu lába hiányzik csak. Kicsit ütött-kopott, de teljesen vállalható. 

Rögtön úgy kezdtük, hogy az első játékban kiraboltak, és utána annyi pénzt kellett volna fizetnem, hogy még zálogba adással se volt meg, és esküszöm, én gyerekként ezt rongyosra játszottam, de tényleg, és soha az életben nem fordult elő, hogy ennyire legatyásodtam. Még szerencse, hogy ezt nem gyerekként kellett megélnem.

Azóta már játszottunk hármat, a négy és fél éves Pindúrtündérnek azért még hosszú (két kört megyünk most), de azért hősiesen lépked, és az egész százasokkal tud is fizetni. Nyilván motiválja, hogy a háromból kettőt végül megnyert. 

Háziszabályt eddig annyit hoztunk, hogy lefeleztük a kimaradásokat, mert brutálisan sok (pl. az indiánoknál négy kör?!), és pár szerencsekártyánál majd extra jelentőséget tulajdonítunk, például ha valaki vesz egy karabélyt, akkor egyszer tudja már elriasztani a rablókat. 

Ja, és eszméletlen büszke vagyok a fiamra: a legutóbb egész végig vezetett, szinte az utolsó dobással lépett bele a rablókba, és nem csapott patáliát, hanem simán csak odaadta a pénzét. Nyilván látszott rajta a csalódás, de semmi több. <3 Már én éreztem rosszul magam, hogy ilyen xar játékkal játszunk, ahol egy dobással elsőből utolsó lehet. Hát igen... azért eljárt már efölött a játékkoncepció fölött az idő (puszta szerencse minden, vég nélküli körbemenés, szerencsekártyák nagyon szórnak)... Alig várom, hogy megvehessük a Mice and Mystics-et. 

Úszik, rajzol, győz

Megállíthatatlanul zuhanunk bele az őszbe, de azért még így az utolsó hajrában sikerült a bravúr: Kistücsök úszik. Augusztus 17-én pool noodle-lal beúszott a tó közepére, és onnan kiúszott a nudli nélkül, karcsapásokkal, fejet kitartva, teljesen szuperül. Lába gyorsúszásban, keze mellúszásban. Amikor abba kellett hagynunk télen az úszásra járást, azt hittem, ez nem lesz meg idén se, de egyszer csak átbillent. Nagyon büszke vagyok rá. 128 karcsapást számolt, én pedig 3 perc 12 mp-t videóztam (két nappal később, mert az elsőt csak bámultam).

A másik nagy achievement ebben a hónapban, hogy kijárta a Kirby's Adventure-t, és ebben egyáltalán nem segítettünk egyszer sem. Ő győzte le Nightmare-t (körülbelül 25 próbálkozás után, a bolygó nehezebb volt amúgy), és újra kapott egy adagot abból az élményből, hogy kitartással és gyakorlással minden célt elérhet.

A zempléni kirándulást szerintem ő is élvezte, bár mindig azt mondja, hogy az utolsó napi aggteleki séta tetszett neki a legjobban. Boldogkővárán két "kóbor lovag" tartott egy kis kardvívás-bemutatót, és nagyon viccesek voltak, nevetett rajtuk. És pont előtte levő héten vettük meg a Catan Juniort, úgyhogy az egész zempléni nyaraláson azt játszottunk, neki az egyik új kedvence.

A szemfülesség nem a legnagyobb erénye, de ezt eddig is tudtuk. Általában nem veszi észre a dolgokat az orra előtt sem (a pizsamáját például rendszeresen nem találja), úgyhogy most erre megyek rá kicsit, figyelemjátékokat, észrevevésjátékokat próbálok játszani vele, van, ami bejön, van, ami nem (pl. a Brainbox egyáltalán nem találta el). A másik, amiben fejlődnie kell, az odafigyelés a saját cuccaira. Tavaly tényleg rengeteg mindent elhagyott a suliban, és idén már nem szeretném, úgyhogy mindig ő pakol be a táskájába, és megfigyeljük, hány cucca van, és mennyit kell visszahoznia. Mi ilyesmikre gyúrunk.

Közben elkezdtük kitölteni az általam nyár elején készített nyári naplót, ami már önmagában is egy szuper visszaemlékezési lehetőség. Beleragasztottunk belépőket, beírtuk a kedvenc fagyi ízét (citrom), a kedvenc könyvét (Misi Mókus kalandjai), meg még rengeteg minden mást. Ezzel persze kicsit gyakoroltuk az írást is, ami majd kelleni fog szeptemberben.

A két unaloműző elfoglaltsága közül az egyik régi: Mario-s pálya rajzolása a füzetébe, ezt már egészen mesteri szintre emelte, de most kitalált egy újat is, nevezetesen egy társasjátékot. Úgy zajlik, hogy korábban három, majd négy, legújabb verzióban öt korong van, mindegyik kétoldalú. Minden korongnak az egyik oldala továbbenged a másik korongra, míg a másik valamilyen hatást ér el (pont adás, elvonás, szerencsekártya (!), el kell számolni 10-ig, stb.). A végén az utolsó korong pedig a piros felével egy pontot ad Mariónak, míg a zöld felével egy pontot ad Luiginak. És a tábla arra szolgál, hogy regisztráljuk ezeket a pontokat, és a végén kiderüljön, ki nyert kettejük közül. Szerintem nagyon vicces játék, és imádom, hogy ilyen bonyolult dolgot kitalált.

A zongorázási kedv most alábbhagyott, mert túl nehezek lettek a leckék - úgyhogy most éppen arra vettem rá, hogy az eddigi leckéket csináljuk meg még egyszer ismétlésként, kicsit lassan haladunk, de azért nem veszett el a tudás.

Ja, meg beíratkoztunk a könyvtárba. Én nem próbáltam meg rátukmálni semmit (a könyvtáros néni egy ideig próbálkozott, nulla sikerrel), ő pedig odaállt a tudományos ismeretterjesztő könyvek polchoz, és kiemelt belőle egy növényeset és egy zenéről szólót. Végül ezeket kölcsönöztük elsőre:

• Bevezetés a zene világába
• Kis növényhatározó
• Igaz Dóra: Az elveszett távirányító

Jól telt az augusztus, sok izgalommal, játékkal. Ma még az Ezüst-tó kincsét is kipróbáltuk, de az külön post lesz. :)

Nyaralás

Nyaralok.

Nyolc-kilenc órákat alszom naponta. A karikák még nem tűntek el a szemem alól, de már nem akarok minden délután elájulni. Néha alszom délután is, azok a napok a legjobbak. Volt egy tökéletes nap, amikor minden olyan volt, amilyennek lennie kell, és kisimultak a ráncok.

Olvasok, amennyit csak tudok. A Peace Talks felénél tartok, de mióta visszajöttünk a Zemplénből, sajnos lelassultam. Közben olvasom a Stormlight Archive harmadik kötetet, de abból is van még vissza bőven, illetve a MASFITT pályázatán elvállaltam a zsűrizést, azokat a novellákat olvasom még. Amúgy meg lehetne írni belőlük egy szép tudományos tanulmányt azzal kapcsolatban, hogy mi a baj az irodalomoktatással.

Írtam valamennyit, nem annyit, amennyit szerettem volna, de azért valami. Meg közben nem nyertem a GABO pályázaton, immár harmadik évben, úgyhogy kénytelen leszek jövőre ismét megpróbálni, addig meg gyakorolni, gyakorolni. Pedig egészen meg voltam győződve róla, hogy amit idén írtam, az jól sikerült.

Megnéztünk egy szezon Elementary-t ajánlásra visszamenőleg, tényleg kiderült, hogy jó. Elkezdtük az Umbrella Academyt, eddig nekem tetszik, mondjuk szerethető karakter nincs benne, de legalább érdekes a sztori. Belekóstoltunk a Lower Decks-be, még emésztem. A Designated Survivorból hét részig jutottunk, aztán lett érdekesebb.

Kifestettem a kertben a fém dolgokat (hintaállvány, rózsafutó) Hammerite-tal. Még egy visszavan, de az már talán meglesz a hét végéig. A rózsafutó elég pepecselős volt a sok "létrafokkal", a hintaálványt meg a létrán egyensúlyozva kellett, úgyhogy achievementnek tekintem őket.

Megjavítottam egy elszakadt nyugágyat. Bevontam vászonnal egy 90x200-as szivacsot, hogy legyen min aludni az erkélyen. Rendeltem szúnyoghálót a tetőablakunkra, és feltettük, úgyhogy most már ott se jönnek be az állatok. Készítettem ajándékba egy csinos kis fa tálcát. Strandoltam, játszottam Catan Juniort, Uno Flipet és legóztam a gyerekekkel, készítettünk a Sylvanian maciknak széket. 

Egyszer felnéztem a céges leveleimre, egy hete kábé, félidőben, akkor 379 levelem volt, úgyhogy gyorsan becsuktam. Nem akarok visszamenni dolgozni.

Egy hét Zemplénben

Megérkeztünk a Zemplénből. Bocs, ha valakinek nem válaszoltam, amott sem internet, sem térerő nem volt a kis apartmanunk környékén. Középhután laktunk a Panoráma Apartmanok egyikében, Háromhuta középső kis részén, úgy választottuk, hogy kerestünk a Magyarország-térképen olyan települést, amely nagy zöld természetvédelmi terület közepén van. A Zemplén maga is eszméletlen gyönyörű, de ez a hely igazán varázslatos.

Az apartmanunk kétszobás, meglepően jól felszerelt és tágas volt, még olyanok is vártak bennünket, hogy olaj, normális fűszerek, tartalék konyharuha, olívaolaj, satöbbi, amit nem szoktunk meg más apartmanoknál. Állítólag wifi is lesz nemsokára, csak mi voltunk az első vendégek, és még nem készült minden el.

Az egy hét alatt igyekeztünk körbejárni a környék látványosságait, amennyire 7 és 4,5 éves gyerekkel körbe lehet. Várból hármat néztünk meg (Boldogkővára, Regéc, Füzér), mindhárom eltérő jellegű volt, mindhárom más miatt tetszett. A gyerekek a boldogkővárai kóbor lovagok előadását élvezték a legjobban, mi talán a füzéri várat, de Regéc is nagyon tetszett. Az pedig még jobban, hogy folyamatosan azt tapasztaltuk, nemcsak a váraknál, de ott a leginkább, hogy minden épül-szépül, felújítások sorát kerülgettük mindenhol: új utak, épületrészek, stb.

Jártunk Kőkapunál is a pálházi kisvasúttal, de a végállomásig mentünk, Rostallóig, és onnan a Páfrány tanösvényen mentünk vissza egy megállót, és nagyon nem bántuk meg. Egy csodaszép hegygerincen sétáltunk végig, az egyik legszebb élményem a nyaralásról.

A másik, jóval nagyobb sétánk nagyságrendileg 8 km lehetett, Középhutáról fel a Sólyom-bércre, és a Tolcsva-patak mentén vissza Újhutára. Az elején majdnem lepattantunk a szúnyogokról, pedig befújtuk magunkat duplán is, de szerencsére kiértünk egy kevésbé dzsumbujos részhez, ahol már elviselhető volt a helyzet. A Sólyom-bérc a másik kedvencem a nyaralásból, a környéket majdnem teljesen be lehetett látni, még Regéc várát is láttuk a távolban.

Egyedül a Zempléni Kalandpark okozott csalódást, ahova a gyerek-kalandtúra miatt mentünk, de az így főszezonban, július végén be volt zárva valamiért. Mondták, hogy augusztusra kinyitnak. Mondtuk, hogy az nem segít. Mondták, hogy de rajta van a honlapon, hogy zárva van, mi meg mondtuk, hogy nem volt internetünk. Na, de ha már ott voltunk, akkor boboztunk (a pálya nagyszerű, eszméletlen hosszú, nekem már egy kicsit túl izgalmas is volt... akkor kezdtem gyanakodni, amikor több mint négy percig tartott felmenni a tetejére). Illetve libegővel felmentünk a Magas-hegyi kilátóhoz, ami szintén elég jó élmény volt.

Viszont ahhoz képest, hogy igyekeztünk olyan helyet választani, amit tippünk szerint kevés ember választ nyári úticélnak, végül a bobozásra húsz perceket álltunk sorba egy körért, és a váraknál is voltak bőségesen, úgyhogy az nem annyira jött be, hogy majd nem fogunk találkozni az emberekkel itt a koronavírus idején. De azért igyekeztünk vigyázni, amennyire tőlünk tellett, például lemondtunk a sárospataki fürdőzésről is.

Az utolsó ott töltött napon a Megyer-hegyi tengerszemet néztük meg, ami gyönyörű, de így utólag kisgyerekkel nem ajánlanám. Egy régi malomkő-bányában megült a víz, és nem is bonyolult megközelíteni Sárospataktól, de nagyon meredekek a sziklák, és a korláton még én is átférek, ha akarok, úgyhogy néhány szívroham-közeli körbenézés után aztán nem jártuk körbe. Majd visszatérünk.

Hazafelé jövet ha már ott voltunk a közelben, még beugrottunk Aggtelekre, mert a gyerekek még nem látták a cseppkőbarlangot. Ott is sokan voltak, viszont bent maszkot kellett viselni, úgyhogy legalább csak a kezünkre kellett vigyázni közben. A cseppkövek ugyanolyan gyönyörűek, mint tizenpár éve, mikor utoljára láttam őket, a környék viszont jobban kiépített, több faház, szebb játszótér, satöbbi. 

Nagyon jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk a sok kirándulásban, rengeteg látnivalóval lettünk gazdagabbak, és még azt mondom, viszonylag biztonságban voltunk közben. Szóval nyerés.