Összezárva

Az otthoni iskola

Négy napja vagyunk otthon mind a négyen. Maga a home office nem új, amúgy is szoktam néha, meg életem egy szakaszában freelancerként dolgoztam, otthonról. Szóval önmagában véve az, hogy távolról dolgozom emberekkel, miközben meg kell teremtenem az otthoni munkakörülményeket, nem új. Most ugye azzal van fűszerezve a dolog, hogy mindeközben anya is vagyok, akinek meg kell csodálnia, mit színezett a kislánya, és tanárnéni is vagyok, akinek el kell magyaráznia a tananyagot a nagyfiának.
Azt állapítottam meg, hogy három elengedhetetlenül szükséges feltétele van annak, hogy ez működjön:

1. Napirend
2. Humor
3. Dolgok elengedése

A napirend eddig nagyon jól segített nekünk. Minden reggel ugyanúgy ébredünk, felöltözünk, reggelizünk, fogat mosunk, mintha amúgy indulnánk a suliba, csak nem indulunk el, hanem mi ketten elkezdünk dolgozni, a gyerekek meg teszik a saját dolgukat. Délelőtt tanulás, aztán játék, aztán ebéd, aztán kert, aztán erkélyen pihengetés, aztán tanulás, aztán játék, és vége. Mi azt próbáljuk nyomni, hogy minél jobban összehangoljuk a dolgozást, hogy egyszerre kezdünk és egyszerre végzünk, így legalább a délután dedikáltan a családé, közben pedig akinek épp nincs meetingje, az ránéz a csemetékre, hogy mit csinálnak épp.

Humor nélkül megbolondulnánk. Amúgy szerintem a mi kis családunk elég jól bírja egymást, nyilván hiányoznak a társak, de egyelőre még senki nem unja senkinek a fejét, van lehetőség elvonulni, amikor kell... Mégis nyilván kijönnek összezördülések, amiket most amúgy kevésbé is tudunk mitigálni, mivel nem vagyunk mindig a gyerekekkel, és ezt a legegyszerűbben humorral lehet áthidalni. Minden este elmondom a gyerekeknek, hogy milyen ügyesek, hogy tudunk mellettük dolgozni, és milyen jó, hogy ilyen kedvesek vagyunk egymással - akkor is, ha minden nap van egy kis sírás-rívás, mindig más miatt. Pindúrtündérnek sokszor már csak azért, mert itthon ugye nem hajlandó aludni, mint az oviban, és estére nagyon elfárad. Amikor már nagyon nagy szüksége van rám, és nekem pont olyan meetingem van, amelyiken csak behallgatok, nem vagyok aktív résztvevő, akkor az ölembe ültetem, mert az íróasztalomon van a céges laptop és az otthoni pc-m monitorja is, és amíg én Teams-elek a kollégákkal, a kicsilány tud betűket írni Word-ben vagy egérkezelést gyakorolni.

Este tízkor festegetek, mert mikor máskor?

Eddig még megálltuk, hogy passzív bámulással (=mesenézés) kössük le őket. Hosszútávon a hangoskönyvekben gondolkodom, csak még nem volt időm belőni a technológiát.
Kistücsöknek szerintem sokat segített, hogy a vendégszobában alakítottunk ki neki tanulószobát, hogy elkülönítsük a gyerekszobától, ami pedig ugye a játék helyszíne. Úgyhogy ott tud tanulni, gépet is kapott, mert Teams-ben kell kommunikálni majd a csoporttal.
Nyilván áldás a nyomtató, mert így akármikor tudok feladatokat, színezőt, mesét, bármit nyomtatni, nem is tudom elképzelni, milyen lenne nyomtató nélkül.
Áldás a kert és a jó idő is, biciklizés, karikadobálás, krétával a térkőre rajzolás, bubifújás (elfogyott a folyadék), stb. Meg amúgy épp nagy projektben vagyunk, hogy építünk ketten mászókát a gyerekeknek, nemsokára kész, és akkor írok külön, én inkább a festésben jeleskedem, nem az összerakásban, de úgy érzem, értékes volt a közreműködésem.

A dolgok elengedése alatt pedig azt értem, hogy tudom magamról, hogy engem mindig frusztrál, ha körbenézek, és tennivalót látok, de ez most nem az az időszak, amikor szenvedni kell dolgokon. Nyilván nem arról beszélek, hogy hagyjuk a mosást, azért az alapok legyenek meg, legyen mindenkinek kaja és tiszta ruha, de elengedem, hogy fogkrémmaszatos a fürdőszobai pult, poros a lépcső, még mindig nem tettem fel egy díszt a falra, már rég el kellett volna vetni a paradicsommagokat, a gyerekek soha egyetlenegyszer se teszik fel az akasztóra a kabátjukat, felpöndörödött a tányéralátét széle, és szöszös a kanapé. Hogy csak egy párat említsek.

Ja, és IT-ben dolgozó sorstársaknak stresszkezelésre melegen tudom ajánlani az alábbi elfoglaltságokat, garantált a zen állapot elérése és a stressz teljes megszűnése:

• 20+ deszka lefestése vékonylazúrral
• Fametszésből megmaradt 86749176498267349 ágacska összeszedése és egy irányba való egymásra halmozása, hogy a zöldhulladékos ember el tudja vinni

[nyafogás on]

Viszont a kezem tönkrement. Egy merő piros rücskösség az egész - a sok kézmosástól elsősorban, másodsorban meg attól, hogy most nemcsak hétvégenként kell mosogatni. Ez az egyetlen nyűgöm amúgy, hogy normál esetben hétközben csak reggeli és vacsora van otthon, az nem termel sok edényt meg káoszt, most meg ebéd is itthon, ami edény és káosz, és mindig el kell rendezni a konyhát, mivel másnap is fog kelleni, és eddig is értékeltem a céges kantint, de ezután minimum viszek nekik egy virágot.

Ja, és mindezt úgy nyafogom, hogy a férjem civilben a világ legjobb szakácsa, úgyhogy legalább a kaját nem nekem kell csinálni.

[nyafogás off]