Tanul, játszik, barkácsol

Kistücsök közben hat és háromnegyed éves lett. Az elmúlt hónapból nyilván a legérdekesebb az utolsó egy hét volt. Mivel elsős, ezért neki nem okoz olyan rettenetes problémát, ha otthon kevesebbet tanul, de azért igyekeztem már akkor is foglalkozni vele és feladatokat adni, amikor az iskolából még nem kaptunk semmit. Tartottuk az órarendet, és annak megfelelően ketten eldöntöttük, mi legyen a feladat. Aztán persze megjöttek az iskolából a rendes feladatok, de ő még nem tud egyedül órákig ülni és dolgozni, nyilván a matekpéldákat megcsinálja egyedül, de az olvasásnál kellek, az írásnál meg azért, mert különben nem csinálja meg, lusta írni. Bevezettük a zöld és narancssárga pontokat, a zöld a jó, a narancs a rossz, mert hogy a pirosat és a feketét a suliból kapja, olyat én nem adhatok neki, viszont akartam, hogy tetsszen neki, ha jól csinálja a feladatot. Úgyhogy nem adok mindenre, amit megcsinál, hanem azokra, amikben nagyon jó volt, és már van neki így is vagy hat zöld pontja. Mindjárt lesz egy zöld ötöse.
De azért kell vele küzdeni. Mondom, hogy még ezt színezze ki. Mire ő:
- Nem.
- A suliban is ezt mondod Judit néninek? - kérdezem.
- Nem, de ő szigorúbb.

Amúgy egyáltalán nem féltem. Ha semmit nem tanulna mostantól év végéig, akkor is mehetne másodikba, nincs olyan tudás, ami hiányzik neki. Az írásképe elég csúf, de ezenkívül mindenben elöl jár. Matekból ez nem is meglepő, viszont olvasni is gyönyörűen olvas (amikor van kedve), hangsúlyoz, gyakorlatilag folyékony. Úgyhogy elkezdtem neki vásárolni a korosztályának megfelelő, egyedül olvasható könyveket, eddig A feltaláló a nagy kedvence. A könyvesbolti eladó mindenáron rá akart venni, hogy vegyem meg az első részt is, mert milyen aranyos, de az csupa nagybetűvel van írva, és én úgy gondolom, hogy innen már visszalépés. Úgyhogy a harmadik részt vettem meg, ami picit nehezebb lesz, de szerintem megoldja.

Az is jó, hogy remek idő volt az utóbbi héten, elővettünk biciklit, labdát, bubifújót, így valamelyest le tudjuk foglalni az energiáit, de persze sokkal kevesebbet mozog, mint egy átlagos hétköznap. Ez látszik is, sokszor bent a házban is ugrál, nem bír magával, ilyenkor kell bukfenc-partit rendezni a szoba közepén. Viszont sikerült rávenni, hogy rajzolgassunk tulipánokat krétával a térkőre, és ez annyira jól bevált, hogy elkezdett tulipánösvényt rajzolni, amelyből aztán az egész házat körbefutó akadálypálya-ugróiskola lett.

Említettem, hogy nagy mászóka-projektben vagyunk, na, ebben ő nagyon igyekezett segíteni, mindig figyelt, adogatta a csavarokat, még akkor is kint maradt Apával az udvaron, amikor mi lányok már bementünk, úgyhogy úgy tűnik, érdekli a barkácsolás is, csak még riasztják egy kicsit a hangos gépek.

Ami a Mariózást illeti, úgy érzem, beálltunk egy egészséges harmóniára. Most az a szabály, hogy minden héten csak kétszer lehet játszani, de azt ők választják ki, melyik este - így van beleszólásuk, és mégis megállunk kettőnél. Kistücsök már nagyon ügyes, az első két pályát csuklóból megcsinálja, és elkezdett felbátorodni a harmadik pályára is, de ott még nem elég ügyes. Akkor is megszakérti, mit kell csinálni, ha épp nem ő van soron, sőt, amikor épp nem játszunk, akkor is odajön néha ilyen keresztkérdésekkel, hogy:
- Anya, tudod, mi történik, ha a Yoshi túl sokáig tartja a szájában a zöld teknőspáncélt?
De amíg olyan játékot játszunk, amit nem egymás ellen kell, az egész családnak egy családi program, és fejleszti a kéz-szem koordinációt, addig nekem nincs ezzel semmi bajom.