A Shadowrun első és második részét is nagyon élveztem, de azt hiszem, ez a karakterem sikerült a legjobban. Most azt találtam ki, hogy ha én magam vagyok a dekás, akkor nem kell cipelnem magammal egy majdnem felesleges karaktert csak azért, mert vannak a Mátrixban megoldandó feladatok. Ráadásul azonkívül, hogy pár kis IC-t meg kell ölni valahogy, a Mátrixban a legnagyobb feladat mindig a hack, az pedig kb. független attól, hány pontom van deckingen, az csak számok megjegyzése és formák felismerése IRL. Úgyhogy tettem 5-5 pontot Intelligence és Deckingre, aztán minden más ment close combatra Ares Razorokkal. Közelütős, igen, de mivel Gobbet mindig tett rám nyuszit, körönként négyszer kettőt ütni és AP-veszteséget okozni mindig jó. :)
Egy helyen nehezített egy kicsit, hogy én vagyok egyszerre a dekás és az ütőember is, Prosperity Tower-ben, ahol ki kellett kapcsolni minden szinten a riasztást, ÉS közben lekapcsolni az érkező ellenségek hadát. De azért ott is megoldottam - csak nem akartam elhinni, hogy ezt a részt kizárólag harccal lehet megoldani, nem lehet kidumálni magamat.
A végső fight aztán már nem nagyon izzasztott meg, miután rájöttem, hogy a jobb alsó sarokban még sunnyog egy gyertya...
A sztoriról annyit, hogy maga a történet eszméletlen jól lett kitalálva, de itt éreztem a legkevesebb energiát az egyes párbeszédekben (sokszor nem volt igazi választás, amiket mondtam, ugyanoda vittek). Ennek ellenére nagyon jók voltak a karakterek, főleg Kindly Cheng, és a helyszín is hangulatos volt (nyomasztó, és a legjobban szerintem a végén lévő riporter szövege a legkiábrándítóbb kritikája napjaink valóságának).
"Everything you see, everything you've been taught, every official you "elect", all bought and paid for by the people pulling the strings."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése