Kreaktívkodás

Naszóval... most már azt is tudom, milyen előnyei vannak annak, ha az ember novemberben készül a karácsonyra december helyett. Egy csomó kézzel készített ajándékra és díszre volt időm idén, és majdnem mindent sikerült befejeznem a babám érkezéséig - amit meg nem, azt azért csak sikerült egy hónap alatt befejezni.
Van pár ajándék, amely még nem talált gazdára, de ezeket már bátran megmutathatom:

Ajtódísz

Karácsonyi terítő szegéllyel és hímzéssel

 

A hímzés

30 db kézzel készített képeslap (belseje)

Külseje

Még kislány

Tündérpocok tegnap volt egy hónapos (csak valamiért nem volt időm megírni a havi jelentést). Az ő karácsonyi ajándéka az volt nekünk, hogy teljesen nyugodt volt egész nap és este, így hozzájárult a békés, boldog karácsonyhoz...
Hihetetlen gyorsan eltelt ez a hónap, de azt hiszem, ez mindig így van: a gyerekeken jobban látszik, ahogy múlik az idő (de legalábbis többet nézegetjük őket, mint magunkat). Picilány felszedett magára pár dekát, mert most már 4220 volt a héten (3270-nel született), és mivel centire ugyanannyi, jól láthatóan kikerekedett, babadundi lett a combja és az arca, és most már az ujjai sem véznák.
Ahogy a fiam pelenkázás közben mondja: "még kislány, mert még nincs fütyije".
Az eddigi négy tudomány mellé (alszik, eszik, sírdogál és nézelődik, ahogy a kisfiam számon tartja) jött egy ötödik is: figyelés. Most már nemcsak néz a világba, hanem rá tud fókuszálni arcokra, játékokra, kezekre, ilyesmi. A zenére is figyel, csak az kevésbé látványos.
Ez a hónap az egész családnak nehéz volt: meg kellett ismerni egymást, elfogadni a jövevényt, éjszakánként helyt állni (főleg mikor egyik gyerek felébreszti a másikat, és mikor az egyik már elaludna, akkor a másik meg felébreszti az egyiket), de mindenki megtette a magáét. A baba például azzal járult hozzá az életkénkhez, hogy kis békés, nyugis lány - kivéve este 6 és 11 között. Azt nem tudom, miért van gondja ezzel a napszakkal, pont ugyanannyira vagyunk hangosak, mint pl. délelőtt (de délelőtt simán alszik porszívó mellett is), de ez azért nehezíti meg a dolgunkat, mert akkor lenne a nagyfiúnak vacsi-fürdés-mese-elalvás rutin, amibe sokszor belezavar a kisasszony. De lekopogom, tegnap például már megértette, hogy fél 9 és 10 között nem kiabálunk...

Volt egy-két nap, amikor a fiúk elmentek otthonról, és mi lányok kettesben maradtunk. Na, akkor úgy éreztem magam, mint Diablóban mikor már nightmare fokozaton játszott karakteremmel visszamentem normalba egy kis farmolásra. Hihetetlen, hogy amikor az embernek egy gyereke van, akkor azt nehéznek gondolja, aztán mikor kettő lesz, akkor kiderül, hogy egy gyerekkel otthon lenni végtelenül egyszerűbb, mint kettővel...
Azt képzeltem, hogy (kevés kivételtől eltekintve) mindent ugyanúgy fogok csinálni, mint első alkalommal, mert egyrészt nem véletlenül csináltam úgy, hanem volt egy koncepcióm, másrészt egész jól sikerült, de ez már ez alatt az egy hónap alatt megdőlt. Cumit csak végső esetben adunk? Sosem altatjuk máshol (ölben, járókában, babakocsiban, autóban), csak a kiságyban? Nem adunk neki enni 2,5 óránál gyakrabban? Pff...

De amúgy azt gondolom, hogy jól megvagyunk. Az egyetlen üröm az örömben az, hogy valami nincs rendben az emésztésével, volt elég ijesztően narancssárga kaki is, amire a védőnő azt mondta, hogy tejfehérje-allergia, úgyhogy most mellőzzem az étrendemből az összes tejterméket. Az összeset. Na, ez teljes katasztrófa. Eddig szegény cukorbetegeket sajnáltam, amíg szénhidrát-diétán voltam, viszont most, hogy akármennyi szénhidrátot ehetek, DE nem ehetek tejterméket, rájöttem, hogy a laktózérzékenyeket sokkal jobban sajnálom. Ez borzasztó. Se tej, se sajt, se kefir, se joghurt, se vaj, se semmi, amiben ezek akármilyen mértékben fellelhetőek (tehát MINDEN, ami egy kicsit is finom). A legrosszabb az egészben az, hogy ezt a diétát még betartani is sokkal nehezebb, mert mindig meglátok és megkívánok ételeket (szaloncukor, bejgli, kakaós kalács, anyu mesteri sós sütije, pogácsa, kb. az összes ebéd a fagyasztóban), amelyekből eszem egy falatot, és aztán eszembe jut, hogy megnézzem, mi van benne, és persze van benne valami, amit nem lehet. Úgyhogy ha a kisasszony nem szeretné, hogy őrült legyen az anyja, akkor remélem, ezt hamarosan kinövi... Egyelőre két hét a próba, aztán meglátjuk.
De most komolyan. Nem ehetek sajtot. Éééérted!

Tonka és zombik

Megint eltelt egy hónap, és valószínűleg Kistücsök legnehezebb hónapja lelki szempontból. Meg kellett emésztenie egy olyan visszafordíthatatlan és elképesztően nagy  változást, hogy született egy testvére. De nagyon okosan viselkedett, megérteni az elejétől kezdve megértette, elfogadni pedig másfél hétig tartott. Tiltakozását úgy fejezte ki, hogy mindent a földre dobált, illetve mindennek ellenállt, de most már túljutottunk ezen az időszakon, és most már azt is érti, hogy attól nem szeretem kevésbé, hogy van egy pici baba velünk. Nagyon sokat segített neki a "sötétsétálás" Apával, amikor is kibeszélték a helyzetet esténként. Persze még jó darabig nem fogok tudni vele foglalkozni annyit, amennyit eddig, és ez valószínűleg még mindig rosszul esik neki, de remélem, majd kárpótolja, ha fog tudni játszani is a húgával.
Játékok közül a dobókocka kezd kiesni a pixisből, egyre inkább a fagolyók ("gömbök") térhódítása figyelhető meg - szó szoros értelmében, mert a lakás teljes területén gurigatja őket a földön. A szekrény alól csak naponta egyszer vagyok hajlandó kihalászni őket, és ezt tudja is, mégis.

Nyelvi humora egyre csak fejlődik. Azt már korábban akartam írni, hogy a nevekkel is szokott játszani (Zoli-Moli, Edina-Bedina, stb.), viszont egyik nap üldögéltünk a konyhapulton, nézegettük, mi van a fiókban, és megtalált egy Maggi marhahúsleves-kockát.
- Ez mi? - kérdezte.
- Tehénkocka.
- Tonka! - ragyogott fel az arca, és onnantól kezdve azzal játszott egész nap, sok-sok összenevetéssel, hogy milyen vicces rövid nevet adott a tehénkockának (ja, mert a dolgoknak és az embereknek van rövid és hosszú neve, ugye becenév kontra teljes név, illetve pl. pari -> paradicsom, zsepi -> zsebkendő; a gyömbér rövid neve pedig "gyömb", csak hogy tudjátok).
A kötőszavak még mindig nagyon tetszenek neki, úgyhogy jól kihangsúlyozza őket, sőt, akkor is használja őket, amikor amúgy két különböző mondatot tesz egymás mellé. Csak azért, mert jól hangzik. Pl: "Ugrálok egyet, és mi van a kék dobozban?"
A karácsonyt nagyon várjuk, pontosan számon tartja, hogy melyik fiókot nyitotta ki az adventi naptárból (simán mondja, hogy melyiket, megjegyzi reggel), most pedig már azt is számoljuk, mennyi fiók van vissza. Rengeteg karácsonyi dal kottáját nyomtattam ki neki, csináltam belőle egy kis füzetet, abból énekelgetünk. Kedvence a Kis karácsony, nagy karácsony, de szerintem azért, mert azt a bölcsiben is tanulták, sőt, előadták a karácsonyi ünnepségen (minden anyuka és dadus sírt közben a gyönyörűségtől). Kistücsök amúgy felismerhetően énekel, néha csak azért, mert csönd van, egyszer csak rákezd, hogy "jég a cipője, leng a szakálla". És néha önmaga szórakoztatására mindezt csak egy magánhangzóval, hogy "dé da didője, de da dadája", és akkor ki kell találni, mit énekel éppen, ami szintén vicces. Amúgy találkozott a Mikulással is, és az is jól sikerült (nem ijedt meg tőle, mint az amerikai gyerekek a filmekben).
Szóval megvagyunk. Sokat nevetünk, ami kell is most, mert sokkal kevesebbet vagyunk együtt. És nekem is kell a vidámság, mert amúgy elég fárasztó volt ez a hónap. Olyannyira, hogy egyszer éppen bambulva pelenkázok, és hallom, hogy a fiam azt mondja:
- Zombi, zombi.
Mondom mi van? Rákérdezek, hogy mit motyog, mire megismétli:
- A kakis pelust ki kell cserélni, bizony, bizony.
Hú, akkor még nem leste meg, ahogy Apa a Walking Dead-et nézi... Phew!

"Térség" sorozat*

A Netflix már elég sok jót tett az emberiséggel, de most itt egy újabb: készítettek sorozatot a The Expanse könyvekből! SPOILER.

Bricket-brackot

Azon kívül, hogy lett naponta mondjuk negyed óra nettó olvasásidőm, lettek ilyen "holtidő" perceim is, amikor is korábban Candy Crush-sal játszottam a telefonomon (erről szerencsére sikerült leszoknom, majdnem olyan nehéz volt, mint anno a Coca Coláról).
Eddig egyetlen olyan játék volt, amit minden telefonomon végigjátszottam, a Mahjongg and friends, és azt most is végignyomtam úgy szeptember környékén, így már nem tudok azzal se.
Némi keresgélés után letöltöttem a Criminal Case-t, mert szeretem a hidden object-es játékokat, de az meg állandóan azt akarja, hogy jelentkezzek be FB fiókkal, amit meg én nem akarok, úgyhogy végül megváltunk egymástól.
Most akkor mit játsszam? Olyan kell, amit legkésőbb 5 percenként abba lehet hagyni.

Space pirate

Nagyon igyekeztem elodázni a könyv végét, hogy még tartson egy kicsit, de sajnos vége lett. Olvastam volna még pár hónapig... A The Martian az utóbbi idők legjobb könyve, amit olvastam. SPOILER.

Emberközeliség

Elmondom, miért szeretek itt lakni. Mert itt kedves, emberszerető, segítőkész emberek laknak. Kaptam már ruhákat úgy, hogy még Kistücsökkel mentünk az utcán, és megkérdezte a szembejövő, hogy kell-e. Ha felírok FB-n a csoportba, hogy kéne karácsonyi daloskönyv, többen ugranak, és küldik szkennelve, vagy elhozzák személyesen. Az emberek köszönnek az utcán akkor is, ha egyébként nem ismernek, és ha csak kétszer láttak személyesen, akkor is megkérdezik, hogy vagyunk. A zöldséges megengedi, hogy elvigyem a zöldségeket, ha nincs nálam annyi pénz, és megígérem, hogy hozom még aznap - mert emlékszik rám, tudja, hogy mindig ott vásárolok. Szóval ez az emberközeliség.

Hímzett Pomáz címeres takaró

Ezt a postot amúgy múlt szerdán akartam megírni, amikor is maga a polgármester személyesen jött el az ajtómhoz, hogy átnyújtson egy baba-csomagot, amelyet minden újszülött kap az önkormányzattól. Annyira kedves gesztus, és ráadásul még használhatóak is benne a cuccok. Mikor Kistücsök született, ő még emléklapot kapott, de már az is tetszett.

Fehérliszt-Fest Watneyvel

Persze vannak nyavalyák. Durván egy hete vagyok otthon, aludni nem sokat aludtam azóta, a reggeli tippmix arról szól, hogy ma éppen melyik testrészem fog fájni egész nap, nem bírok figyelni rendesen arra, hogy sokat igyak (2, 2 és fél liter megvan, de Kistücsökkel 4 litert ittam naponta), a két gyerek úgy lefáraszt, hogy néha fogat mosni sincs erőm este, nemhogy az alábbiakat végezni, ami pedig tervem volt még a kórházban: mindennap egy óra alvás délután (eh), gyerekágyas torna (heh), testemnek ápolása mindenféle krémekkel és egyéb kényeztetések (hehe), értelmes blogpostok írása (nyehehe), esetleg Hearthstone-ozás (bruhaha) a holtidőben (BRUHAHA).
Elsétáltam a hat percre lévő postára meg vissza, de visszafelé már megbántam - szánalmas kondiban vagyok, és még egy hónap, amíg elkezdhetek dolgozni ezen.
Mindezek ellenére boldog és kiegyensúlyozott vagyok. Ezt az alábbiaknak köszönhetem:

Almás-fahéjas-citromos cobbler mogyorós csokifagyival

• Fehérliszt-Fest egész héten by férj (bolognai, pizza, almás cobbler, bundás kenyér stb., minden amit közel egy éve nem ettem, pedig imádom)
• Csoki, süti, keksz, korlátlan gyümölcs (ez utóbbiaknak mondjuk nem széles a választéka így decemberben) és kefir/joghurt
• Adventi hangulat (amelyet nagyban segítenek az olyan családi meghittségek, mint pl. a Kistücsöknek együtt készített adventi naptár vagy a home-made adventi "koszorúnk")
• Mark Watney. De most komolyan: elképesztően örülök, hogy a The Martian olvasását a gyerekágyas időszakra hagytam, a humora nélkül sokkal sanyarúbbak lennének a hajnal négy órási etetések.

Az időutazás tegnapja

Még gyorsan a kórházban belehúztam, és kiolvastam Az időutazás tegnapját, mert tudtam, hogy most jó sokáig nem fogok tudni olvasni megint. A második rész, ha lehet, még jobbra sikerült, mint az első - ami már önmagában meglepő. Persze akár azt is lehetett volna, hogy ez a két kötet egy könyvben jelenik meg, mert annyira hirtelen ér véget az előző könyv, és annyira szorosan kapcsolódik hozzá a mostani, hogy gyakorlatilag elválaszthatatlanok. SPOILER.

Háromból négy

Szóval november 24-én 15:12-kor megszületett a kislányom.
Amíg a kórházban voltam, itthon virágzásnak indultak az orchideák (még csak a kacsokig jutottak, de nagyon igyekeztek):

A kisfiam pedig óriásivá nőtt (egy újszülötthöz képest). Hatalmas feje van, iszonyú magas és nagyon nehéz is - viszont hihetetlenül okosan viselkedik, komoly nagyfiú. Könyvet kapott a jövevénytől.

Tegnap érkeztünk meg a kórházból, úgyhogy túl vagyunk az ismerkedés 24 óráján.

A baba ebből kb. 20-at alvással töltött, én 4-et, két részletben.
Amúgy jól vagyok, a 24-éről részletesebben egy másik postban később, most kihasználom a ritka pillanatot, hogy mindkét gyerekem alszik, és én is ezt teszem.

Zuppolás a Zélet

Egy hónap híján két és fél éves a kisfiam. Kedvenc elfoglaltsága dolgok gurigatása a földön (még mindig), de kitaláltam egy másik játékot, ami szerencsére hasonlóan tetszik neki, és ugyanúgy a fagolyókkal kell csinálni: vettem egy tojástartót, és beletettem őket, majd megmutattam neki, hogy lehet úgy, hogy mindegyik a sarokban van, vagy mindegyik az első/második sorban stb. Azóta már kifigyelte, hogy a spájzban van további tojástartó, így most már hárommal játszunk (kék, fehér, barna), az egyikben a fagolyók, a másikban a gesztenyék, a harmadikban pedig csipkebogyó. Ki kell raknia őket cikkcakkban, meg úgy, hogy minden dolog ugyanott legyen az egyes dobozokban, meg mindegyiket a sarokba tenni stb. Ezzel fél órát is eljátszik akár magában is. Még igét is alkotott hozzá: a gömbök áthelyezése a tojástartó egyik lyukjából a másikba a "zuppolás", pl: "Zuppoljunk egy gömböt a kék dobozban".
Még egy másik játékkal voltunk el egy hétig, de annak most már vége van: fogtam két joghurtos poharat, az egyikbe tettem a hat gesztenyét, a másik üres, és ide-oda öntögettük. A feladat természetesen az volt, hogy ne essen ki egy se, de szerintem azért tetszett neki olyan sokáig ez a kis játék, mert ha kiesett egy-kettő, akkor mindig megmondtuk, hogy "potty-potty-potty", és hogy pontosan mennyi pottyant ki.
Amúgy nagyon cuki... A mozgásigényét már nem tudom kielégíteni, mert nem tudok vele annyit sétálni, amennyit szeretne, úgyhogy ha nem a gömböket zuppolja vagy gurigatja, akkor fel-alá rohangál a lakásban, sokszor leizzadásig.
Ami a beszédet illeti, továbbra is következetesen E/2-ben beszél magáról és E/1-ben rólam (vagy másról, aki épp vele van), amit nem tartok akkora problémának, hogy állandóan kijavítgassak, majd csak megfigyeli, hogy mindenki "én" saját magának. Amúgy teljesen érthető, amit mond, most már összetett mondatokban beszél, és jó hangsúlyosan meg is nyomja a kötőszavakat ("Vegyük ki a gömböt a szekrény alól, AHOVA bement", "Apa betette a kályhába a tüzet, AMI nagyon meleg", "Mama odaadja a gyűrűjét, AMIRE nagyon kell vigyázni"), és olyan választékosságokat is megtanult tőlem, mint pl. az "illetve" a helyesbítés értelemben ("Teszünk zellert a levesbe - illetve karalábét").
Még van egy aranyos tévesztése, azt hiszem, nem minden igével és nem mindig rontja el, de néha a többes egyeztetést úgy oldja meg, hogy az egyes számú beszélőre teszi rá a másik toldalékot is, pl. "A gyűrűk leesettek". De mintha az utóbbi egy hétben már nem mondta volna, úgyhogy ez talán megoldódott.

A múlt hónapban említett zoknipárosítás mint házimunka mellett most már mindig együtt tesszük be a kenyeret a kenyérsütőbe, és mindig megnézi, ha ebédet csinálok - ő áll a sámlin, matat a konyhapulton, kap egy-két ropogós répa- vagy karalábéfalatot, én meg pucolhatok, keverhetek, satöbbi. A söprésben is próbál segíteni, de azt inkább hagyjuk. :)
Most éppen az állandóság vágyának korszakában van: ha este nézünk mesét, akkor mindig csak ugyanazt, hiába ismer már sokfélét, és a minden este lefekvés előtti meseolvasásnál is minden egyes este pontosan ugyanazt a mesét kéri, hiába van tucatnyi mesekönyve. Már így mondja előre, hogy "Szánkósat, nem baj", mert tudja, hogy úgyis megkérdezném, hogy nem baj, hogy tegnap is ezt olvastuk?
Nyilván érzi a változás szelét, mert igyekeztünk minden hétre csak egy változást eszközölni a lakásban, úgyhogy mindig volt valami, ami máshogy lett, mint korábban, és mondjuk nekem nem fáj minden este ugyanazt a mesét olvasni, inkább csak aranyos, hogy két és fél évesen "megrögzött" szokásai vannak.
Az őszi náthaszezonban mi is részt vettünk, volt köhögős rettenet meg orrszívás hetekig, a porszívó már állandó része volt a nappalinak, de most talán valamivel jobb a helyzet. Majd ha beállít a hideg, akkor lehet, hogy lesz még, de jó lenne, ha kivételesen mind a hárman egészségesek lennénk, amikor a kistesó érkezik. Amit egyébként szerintem a maga módján nagyon okosan felfogott, kíváncsi leszek, hogy majd élesben hogy viseli.

Mi kéne, ha vóna?

Az aktuális problémám az, hogy nem találok olyan szundikendőt, amely:

• NEM csörög-zörög
• NEM rikító színű
• NEM rágóka is egyben, mindenféle xarokkal a csücskében
• NEM kerül 3-4000 Ft-ba (mivel 2 kell)
• NEM gagyi anyagból van

Régen a DM-ben lehetett kapni nagyon jókat:

De most már nem lehet, és már kb. mindenhol néztem. Pont olyat keresek, mint amilyenek a Babylove-osak voltak, csak nem majmot, mert az van Picúrnak. Ha valakinek van ötlete, ne habozzon megosztani velem...

Virágzik

Amitől aktuálisan menőnek érzem magam: a majomkenyérfánk annyira jól érzi magát nálunk, hogy még virágzik is. Sose láttam még ilyet.

Gesztenye-liba

Tegnap családi Márton-napi ünnepség volt a bölcsiben. Jó sokat készülhettek rá, a díszítéstől a kreatív foglalkozásokon keresztül a libatepertőig minden szuper volt. Picúr ezeket készítette némi segítséggel:

A színes papír ragasztása elég egyértelmű, de a szalvétából készült liba szerintem nagyon aranyos ötlet, gesztenye van a pocakjában.
Volt még zoknitömés kukoricával, vattaragasztás, színezés, de ezek nem érdekelték Pöttömöt, úgyhogy a zsíros kenyér után jöttünk is haza. Az a jó, hogy ezek az egy órás délutáni családi programok pont lekötik annyira, hogy élvezze, és pont nem tartanak tovább, hogy már keresse a helyét. És most nem kellett ugrálni meg zsákokat dobálni, mint múltkor a szüreti mulatságon, úgyhogy most nem is erőltettem meg magam.

Ez se jókor van

Hans Zimmer meg képes, és pont most jön Magyarországra koncertet adni, amikor gyakorlatilag nincs esélyem elmenni, hüpp.
Azt hiszem, a Gladiátor után jegyeztem meg a nevét, pedig előtte is alkotott jócskán maradandót. A stílusa jól felismerhető, dallamai fülbemászóak, a filmben nem ütnek ki, hanem éppen hogy beleolvadnak a háttérbe, és erősítik a vizuális élményt. A fickó szerintem zseniális, és ezt a díjai is mutatják. És ami még plusz pont neki, hogy elvállalja videojátékok zenéjét is (Crysis 2).
Legutóbb az Interstellarban hallottam, azonnal felismertem.
Hans bácsi, remélem, jön még Budapestre...

Utolsó hónap

A mai nappal beléptem az utolsó hónapba (dec. 5-re vagyok kiírva). Minime-t 2890 grammnak becsülik, szerencsére eddig minden rendben vele és velem is. Kopp-kopp.
Na persze az ilyenkor szokásos nyavalyák megvannak: lábgörcs, éjszakai felébredések, fáradékonyság, csípő- és hátfájás... de ezek velejárók, az ember megtanulja őket. Ami inkább zavaró, hogy gyakorlatilag harmadik lábat növesztettem, mert a picike gyakorlatilag folyamatosan kinyomja a bal hasfalamat a lábával, elég látványos dudort képezve. Meg a sok pirula: már annyi bogyót szedek, hogy a patikában előre köszönnek...
Viszont ha már erről a témáról írok, gondoltam, összeszedem, mi mindenről maradtam és maradok le a hajrában és az első hónapokban (csak hogy majd később bepótoljam, amit lehet):

• The Martian, Spectre, Star Wars VII
• Starcraft II: Legacy of the Void
• Jó eséllyel az épp olvasott könyv (Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja) vége
• Első Mikulás-parti a kisfiammal
• Adventi koncert a Bazilikában december 5-én (hehe, pont)
• Vörösmarty terezés karácsony előtt
• Szilveszter en block

Megéri? Meg.

Nagy várakozások idején

Ma reggel elindultam a garázsból autóval a zöldségeshez, és mikor kiszálltam, realizáltam, hogy mínusz két fok van, és én még mindig egy szál pulcsiban vagyok, ahogy szoktam.
Értem én, hogy november meg minden, de mégis meglepődtem, mert eddig erősen gondolkodtam rajta, hogy az utolsó egy hónapra vegyek-e akkora kabátot, amibe belefér a hasam, most meg hirtelen szóba se jöhet, hogy ne vegyek fel kabátot (szerencsére kaptam kölcsön, köszönöm, életmentő volt!).
A napok amúgy elég egyformán telnek, mintha kicsit megállt volna az idő. Mindig ez van a nagy várakozások idején.
Azért közben készen lett az előszoba, megérkeztek az új székeink, amit már nagyon rég szerettünk volna, és most találtunk rá időt és alkalmat, hogy megvegyük, készült nekem (és minime-nek) egy übermenő házi készítésű faliszekrény:

És a hétvégén egész sokat olvastam, ami meglepő.

Örökkévaló olvasmány

Kiolvastam életem leghosszabb ideig olvasott könyvét. Ken Follett Évszázad-trilógiájának harmadik része hosszú ugyan, de annyira nem, hogy közel egy évig kelljen olvasni. És amúgy nem is annyira unalmas. Csak közben az olvasási időm az elalvás előttre korlátozódott, ami azt jelenti, hogy kb. két oldalanként olvastam ki, mert mindig elaludtam a fáradtságtól. SPOILER.

Energialevezetés

Én meg amúgy fészekrakó ösztönömnek engedelmeskedve, de igyekezve nem túl sokat költeni felesleges holmikra, energiáimat az alábbi módokon vezettem le az utóbbi időben (nem, nem írással, az túl sok energia...):
Csináltam játéktároló dobozokat nagy mennyiségben (a kép a harmada).

Varrtam egy karácsonyi terítőt, de azért nem fotóztam le, mert még hímezni is akarok rá.
Elkezdtem karácsonyi ajándékokon gondolkodni, mondván, hogy decemberben úgyse lesz időm, és nekikezdtem az elsőnek.
Kiterveltem az előszoba felújítását, amelynek a közepén járunk. Szerintem sokkal szebb lesz így.
Vásároltam további képkereteket, és további képeket tettem a falra, hogy még otthonosabb legyen.
Illetve csináltunk almalekvárt, ezzel idénre végeztünk a befőzéssel.

Verbális humor két évesen

Ez az október nem tetszett eddig egyáltalán. Szegény Picúr is megsínylette: egyrészt ilyen-olyan betegségekkel (enyhe orrfújástól fülgyulladásig), bibikkel ("beütős" és "piros" bibi is) és egyebekkel három hete egyfolytában szív, most lekopogom, éppen talán vége lesz; másrészt a nyomi esős idő miatt se tudtunk kimenni annyit sétálni, amennyit szoktunk, és picit begolyóztunk idebent.
Ennek ellenére rengeteg mesélnivalóm van az elmúlt hónapból.
Amit már múlt hónapban is írhattam volna: nemcsak eléri a kilincset, de ki is tudja nyitni. Most annyi újdonság van, hogy nemcsak fizikailag képes rá, de "szellemileg" is. A becsukott ajtó eddig tabu volt neki, mostanában kezdte el magától kinyitogatni őket. Így persze volt egy nap, amikor a délutáni alvás elmaradt, mert mindig kijött a szobából, de megbeszéltük, hogy bármikor kijöhet a szobájából, de aludni attól még kell, és a következő nap már nem volt probléma. Azóta reggel sokszor trappolásra ébredünk, ami igazán meghitt és kedves (kivéve fél 6-kor).
Ami mostanában elképeszt benne, azok a verbális kreatívkodásai. Eszméletlen jó humorral és érzékkel dumál gyagyaságokat. Eljutott oda, hogy elkezdte visszamondani a mondókákat és dalokat, amiket több mint két éve olvasgatok/énekelek neki, de sokszor csak egy-egy teljesen véletlenszerű sort ragad ki belőle, és úgy kell kitalálni, máskor pedig kiválaszt egy mássalhangzót, és csak azzal mondja végig ("pápapa pépe pópeppe -> Pál, Kata, Péter, jó reggelt). A legjobb ebből az volt, mikor csak annyit mondott, hogy "perepes és pépes", és nevetett. Ebből kellett kitalálnom, hogy a Süssünk-süssünk valamit mondóka egy sorát idézte fel.
Más módon is kreatív a szavakkal, folyamatosan megnevettet az ilyenekkel, hogy bubibújó (=bubifújó), husivét (=Húsvét), samponsapi (=pomponos sapi). Ebből a kategóriából a legjobb, amit kétlem, hogy überelni tud, amikor ültünk egy váróban, és először látott életében plafonon ventillátort (a játszófalán van egy kicsi). Mondom ez is ventillátor, csak ez nagyobb, mint a tiéd, és fent van a plafonon. Erre ő:
- Fentillátor!

Még egy aranyos, de szerintem ezzel mindenki poénkodik egyszer, hogy a Bogyó és Babóca miatt ugye már rég tudja a bolygókat sorban, de mostanában amikor nézegetjük a könyvet, akkor mindig azzal viccel, hogy Jupiternusz, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plutónusz... Tudja a helyeset, csak ez viccesebb.

Amúgy a memóriája eddig is sokszor meglepett, de nemrég játszottam vele a klasszikus felváltva-mondunk-szavakat-és-elismételjük-az-előzőeket játékot tök spontán, és idáig jutottunk: bal láb, jobb láb, lámpa, dobókocka, szőnyeg, mese, nyuszis könyv, cicás könyv, palack, ágy, anya. És még másnap is fújta a "mantrát".

A betegségek alatt általában nem jó az étvágya, ezért sokszor kénytelenek vagyunk tejbegrízen és háztartási kekszen tartani, de amikor végre eszik rendesen, akkor is szegénykém sokszor az enyémet akarja megkóstolni, így most eléggé reform-étrenden van. Például imádja az ízesítetlen, tejbe áztatott zabot, a rizst, a bulgurt, a kölesgolyót, a natúr joghurtot és a teljes kiőrlésű sajtos rudat... Na persze ahogy én is, ő is eszik husit meg zöldséget nagy mennyiségben hozzá, csak a szénhidrát-diétámat tartja ő is. Na jó, azért a nagyisütire és a mamapogira mindig vevő.

A bölcsiben továbbra is jól érzi magát hetente kétszer, most már kezd részt venni a tornázásban, ami eddig egyáltalán nem jött szóba, mindegyik csoporttársának tudja a nevét és a jelét kívülről, sőt, sokszor kér rá, hogy rajzoljuk le őket a füzetébe. Eszik és alszik rendesen odabent is, és továbbra sem volt egyetlen alkalom sem, amikor sírva vagy nyafogva mentünk volna.

Ja, és még egy dolog, ami az én szívemnek nagyon kedves: ősz elején elkezdtünk leveleket gyűjteni egy füzetbe, de akkor még azt gondoltam, hogy ez csak az én heppem, és ő nem fogja érteni, mert kicsi hozzá meg unalmas. Aztán gyűltek a levelek, és mindegyikről megbeszéljük, hogy minek a levele vagy hogy honnan szedtük, és lapozgatjuk közben a füzetet, és tökre tetszik neki, már magától előveszi a füzetet. Sőt, most már eljutott odáig is, hogy magától szed levelet is, és mondja, hogy "beragasztjuk". Korábban mindig én javasoltam, hogy szedjük le ezt vagy azt a levelet. Ilymódon a kezdeményezésem az ő belső játéka is lett, úgyhogy ez az első igazi sikerélményem a "belsővé tétel"-lel kapcsolatban. Juhú!

Szóval zseniális figura a kisfiam, és amikor épp nem beteg és ebből kifolyólag nem nyűgös, akkor tiszta élvezet vele lenni.

Egyensúlyban

Szóval a Balance c. előadás a Fővárosi Nagycirkuszban kiváló volt. Már eleve a plakát megragadja az embert, elég menő a három fickó - és élőben még többet tudtak.
Eredetileg azt hittem, hogy ez olyan performance jellegűbb valami lesz, egy vagy két csapattal, de igazából hagyományos cirkuszi műsor volt állatokkal és bohóccal és akrobatákkal, sok különböző országból. Ami nem baj. Mondjuk jobban szeretem az olyan cirkuszi előadásokat, ahol csak akrobaták vannak, de itt egyedül a macskás néni zavart, az annyira kilógott a többi előadásból mind minőségre, mind jellegre, hogy ki kellett volna hagyni szerintem - főleg úgy, hogy a szám vége az, hogy leleplez egy oroszlánt, ami nem akkora látványosság, ha a szünet után jön hat...

A bohócokat általában nem kedvelem annyira, mert erőltetettek, és csak a gyerekek nem tudják, hogy az a szerepük, hogy ne lásd a díszletrendezést... Ezzel a premisszával azt mondhatom, ez a Pascal nevű bohóc a legjobb, akit eddig valaha láttam. Szellemes volt mind a három száma, nevettem rajta tényleg.
A fő látványosság persze továbbra is az akrobaták nekem. A kolumbiaiak zárták keretbe a műsort, első és utolsó számmal, mindkettő lélegzetelállító volt a biztosítókötél nélkül.
A magyarok is tetszettek nagyon, őket már láttam korábban. A plakátfiúk zseniálisak voltak, és a többiek is, akiket most itt nem részletezek.
Nem tudom, mi lehetett szombat délután, de majdnem minden csapat hibázott egyet. Ami előfordul, és a közönség jó fej volt nagyon, nem csalódott, várta a következő produkciót. Viszont ami mindenképp említésre méltó és részemről le a kalappal, hogy a plakátfiúknál volt egy nagyon nehéz jelenet, amikor az erős srác egy székről kézen kitartotta a picit, és hátra lement térdből a támla mögé teljesen, majd amikor visszaemelkedett volna, valami nem sikerült, abbahagyták. Ezek után intett a zenekarnak, hogy kezdjék elölről a számot, és megcsinálta még egyszer, ezúttal sikerült! Iszonyú nagy tapsot kapott, nem véletlenül. Ő volt az egyetlen, aki ismételt.
Kiválóan szórakoztam, csak a perec maradt ki az élményből.

Ja, és van egy jegyem szombatra, szóljon, ha valakinek kell...

Született detektívek

Meg a True Detective első szezont is végignéztük nagy nehezen. Kétszer kellett nekifutni, de ez egyáltalán nem a sorozat minősége miatt történt, hanem a körülmények sanyarú együttállása miatt. Azt már az első rész után tudtuk, hogy ezt meg kell nézni, mert valami egészen egyedi, csak turbulens időszakban kezdtünk neki.
Mindenesetre egy-két jelenetet leszámítva, amit szívesen törölnék az agyamból (what's seen cannot be unseen), kategóriájában most a legjobb. SPOILER.

Ha van három órád

Meg közben (szerintem most kb. hosszú ideig utoljára) volt egybefüggő három óránk, amikor nem voltunk annyira álmosak, hogy azonnal bealudjunk, úgyhogy be tudtuk pótolni a The Wolf of Wall Street-et, amit már a megjelenése óta szerettünk volna megnézni. DiCaprio továbbra is bizonyítottan jó színész. SPOILER.

Kóspallag és Visegrád

A hétvégén Kóspallagon jártunk; az időt mintha megrendeltük volna, szikrázott a napsütés a hegyen, éjszaka ragyogtak a csillagok a várostól távoli sötétben. A sétálási kapacitásom meglepően szánalmas, kb. 2 km-t ha tudtam gyalogolni leülés nélkül, de azért felfedeztük a környéket: megnéztük a kisvasút sínpályáit, az őszi erdő színeiben gyönyörködtünk, és láttunk mókust épp elejtő héját is. A nagy fotógépet elvittem, a töltőt nem, úgyhogy csak telefonnal készültek képek, nem lettek túl jók.

Vasárnap pedig elkirándultunk Visegrádra, és megnéztük újra a várat. Mire felmásztam a tetejére, itt is le kellett ülnöm, de itt legalább részletekben voltak a meredek lépcsők. A kiállítások ugyanazok, mint három éve, de a kilátás továbbra is zseniális minden irányba, és mindig lehet valami új apróságot találni, amit eddig nem vett észre az ember. Ebédre pedig találtunk egy Gulyás Csárda nevű kedves, magyaros kis helyet, ahol az egész sétát magyaros szűzérmékkel koronáztam meg.

Jövő nyáron valószínűleg nem fogok még nyaralni, úgyhogy igyekeztem jóelőre feltöltődni még a sok izgalom előtt.

Fun with Flags

Most, hogy már egy ideje abba akartam hagyni a játékot az Angry Birds: Fight-tal, de valahogy mindig visszatalálok hozzá, mert néha jól esik öt percig semmit nem csinálni, csak kikapcsolni az agyamat, és ehhez ráadásul speciális skill vagy tudás sem szükséges, illetve az se, hogy meglegyenek az új lapjaim (mint Hearthstone-ban), találtam egy új érdekességet benne. Eddig nem nagyon figyeltem, milyen ellenfeleket kapok, de mivel a játékban a profil része a nemzetiség is (egy kis zászló jelenik meg az ellenfél neve mellett), elkezdtem játszani azzal, hogy felismerem-e.
Az európai zászlókat hellyel-közzel felismerem (Lettországot mondjuk tévesztettem), a nagyobb országokat tipikusan igen (főleg kínaiak, japánok, amerikaiak, kanadaiak és dél-koreaiak játszanak még), de nem egyszer fordult elő, hogy valami teljesen ismeretlen zászlóval találkoztam. Köztük ezek voltak az érdekesebbek:

Sri Lanka

Ecuador

Costa Rica

Persze lehet, hogy valaki csak poénból állít kisebb országot be a profiljába, de attól még segített megtanulni ezeket a különlegesebb zászlókat, ezúton is köszönöm.

Mackó Kuckó

Szóval a bölcsi.
Úgy gondoltam, egy próbát megér, hogy Picúr képes és hajlandó-e heti két nap közösségbe menni. Neki is jó, mert megért és megtanul dolgokat, amiket itthon nem tudna, illetve hozzászokik a gondolathoz, hogy nem csak velem lehet játszani, meg nekem is jó, mert most az utolsó két hónapban el tudok menni jógázni meg orvoshoz, meg neadjisten pihenek, utána meg lesz két napom a lánygombóccal foglalkozni.
Viszont mindenképp szerettem volna, hogy jóelőre megszokjuk ezt, hogy ne az legyen, hogy "megérkezett a jövevény, te mehetsz". Ezért augusztus közepén néztünk körbe a környéki bölcsikben, hogy kiknél van heti két napos lehetőség (többet semmiképp nem szeretnék egyelőre, esetleg jövő tavasszal, de igazából ráér, mikor ovis lesz), milyen a miliő, satöbbi.

A választásunk a Mackó Kuckóra esett, ajánlást is kaptunk, kedves hangulatú is az intézmény, és Kistücsök megérkezett a helyszínre, majd birtokba vette a játszószobát, úgyhogy úgy ítéltem, itt nincs megszeppenve.
A beszoktatás 7 napig tartott az ott vagyunk másfél órát aztán elmegyünktől az ott is alszik és uzsonnázik, és utána megyek érte-ig, mondjuk ezt elhúztuk két és fél hétig, de szerintem így volt jó. A gondozónénik aranyosak, Pöttömke most már tudja és várja, hogy kedden és szerdán bölcsibe megyünk, tudja minden csoporttársának a jelét (az ő jele természetesen a falevél), és van egy kedvenc kislány barátja. Reggelente, mikor megyünk, kézbe fogja a fétisként mindenhová magával cipelt nagy zöld dobókockát ("Dobka"), és "utazik a hat pötty a bölcsibe", majd "hazajön a hat pötty". Eddig még nem volt olyan, hogy sírásig fajult volna az indulás, ha nem is volt kedve jönni, mindig lehetett neki mondani valami vonzó részletet, ami miatt el tudtunk indulni. De többnyire csak simán van kedve és kész.
Pozitív változás, amit egyértelműen a bölcsinek köszönhetünk, hogy míg korábban az ismeretlen ételt egyáltalán nem volt hajlandó megenni, most majdnem akármi jöhet, sőt, tényleg mindent meg is kóstol. A pohárból ivással még mindig kicsit le vagyunk maradva, de gyúrunk. Negatív változásról egyelőre nem tudok beszámolni.

Növényi vér

Most éppen két dologgal szívtam, és mind a kettő gyógyszerrel kapcsolatos, úgyhogy kicsit tele van a hócipőm a táplálékkiegészítőkkel és társaival.
Egyrészt szednem kell magnéziumot napi kétszer, vasat napi kétszer és kalciumot napi kétszer, de ezek egyike sem kompatibilis a másikkal, mert gátolja a felszívódást, úgyhogy már nem tudok hogy logisztikázni az időkkel, hogy kijöjjön a 4-4 óra eltérés, és lemondtam a napi két kalciumról.
Másrészt az történt, hogy eddig is eléggé határértéken mozogtak a vércukor-eredményeim, de szombaton brutálrossz eredmény jött reggeli után és ebéd után is - pedig nem ettem másfélét vagy többet, mint szoktam. Nem értettem, mi a fene van, lelki szemeim előtt már felderengett az inzulinos tű is, hogy rosszabbodott a helyzet, aztán fél napot gondolkodtam rajta, mígnem elkezdtem gyanakodni, hogy a Kräuterblut-szirupom (vaskészítmény) lehet a ludas. A dobozán nincsen semmi infó arról, mennyi cukrot és számomra nem megengedett összetevőt tartalmaz, úgyhogy elkezdtem böngészni az interneten, és rájöttem, hogy a cuccnak a fele cukorféle (méz, glükóz, fruktóz, stb.), és éppen szombaton próbáltam úgy logisztikázni a vassal, hogy reggelire és ebédre legyen a korábbi esti helyett (amikor is még nem mértem). Szóval tök szívás, hogy ha az ember terhességi cukorbeteg, akkor ezek a szirupfélék megdobják a fogyasztást - gyakorlatilag a vasbevitelhez szükséges szörpi a tízóraim, mint kiderült. Úgyhogy mától simán maradok a sima hagyományos székrekedést okozó de legalább megbízhatóan gáz vastablettánál. Azt legalább csak napi egyszer kell szedni, így akkor szedhetek újra több kalciumot.
Az olvasói idegek megnyugtatásául: azóta jók a cukoreredményeim ismét, tehát beigazolódott a gyanakvásom.

Lassú "tűzön"

Van az, amikor az ember főz magának ebédet otthon. És van az, amikor az ember férje készít zöldséges marharagut slow cookerben. Ezek kb. olyan távol állnak egymástól a gasztronómiai skálán, mint mondjuk a játékbonyolultsági listán a csörgő az 1000 darabos puzzle-től.

A slow cookerrel nemrég ismerkedtünk meg egyébként, nem egy nagyon szofisztikált eszköz, azt tudja, hogy nem melegíti fel 100 fokra az ételt, cserébe főzni kell 8-10 (kajafüggően kevesebb) órát, hogy jó legyen, viszont benne marad minden vitamin meg jóság.

A hús olyan puha lesz, hogy elolvad az ember szájában, a zöldségeknek pedig megmarad az íze, nem fő ki belőlük minden. Zseniális.
Külön szuperség, hogy ebben az eszközben tipikusan olyan ételek készülnek, amit én is megehetek.

Falevél és teafilter

Az elmúlt hónapban az alábbi dolgok történtek Kistücsökkel (és velem):

Mesenézés

• A fűszerszagolgatás mellett most már a teaszagolgatás is kedves elfoglaltság lett, úgyhogy vettünk neki egy Pickwick teaválogatást, és a filterek ki- és betevésével, szagolgatásával, himbálásával elvan 20 percig simán.
• Csináltunk "levélkés füzetet", és minden sétáláskor gyűjtünk bele levélkéket, amiket aztán beragasztunk, és később nézegetjük, hogy hol szedtük, illetve milyen fának a levele. Ez nagyon tetszik neki.
• Kapott "nagykisfiú-ágyat" a nagyszülőknél, illetve leszedtük az ágya oldalsó rácsát otthon, mert ő már nagy kisfiú. Az átmenet gyakorlatilag zökkenőmentes volt, képes és hajlandó aludni úgy is az ágyban, hogy megvan a szabadsága, hogy kijöhet belőle. Sőt, nagyon tetszik neki, hogy reggel átjöhet hozzánk, amikor felébredt.
• Ő maga döntött úgy, hogy most már nem tetszik neki az etetőszék, és azon a széken akar ülni, amelyiken anya és apa, úgyhogy beszereztünk neki egy székmagasítót, hogy el is érje az asztalt.
• Elmentünk egy olyan bölcsibe, ahol beveszik a gyerekeket két napra is, és kipróbáltuk - sikerrel. Erről bővebben egy külön postban majd, de a lényeg, hogy kedden és szerdán most már bölcsibe jár, falevél a jele, és nagyon szereti.
• Kábé minden nap meglep minket azzal, hogy mi mindent felfog a világból. Ebből a legaranyosabb, amikor meséltem neki, hogy pici baba van a hasamban, de majd ki fog jönni, és velünk lesz. Rám néz nagy komolyan, és azt mondja: "Akkor négyen leszünk."



Betűűűűk

• Nemcsak felfog, de maga is tovább kombinálja. Rengeteg ilyen dologgal is meglepett minket, legutóbb például játszott a matatófallal (van egy matatófala többek közt kapcsolókkal és lámpákkal), nem is figyeltem nagyon, aztán egyszer csak mondja nekem a három lámpát kapcsolgatva, hogy így is kettő, meg úgy is kettő. Elkezdtem figyelni, és tényleg megtalálta mind a három lehetséges állást, ahogy két lámpa ég, és be is mutatta.
• Meg még rengeteg minden, ami most nem jut eszembe, de majd updatelek. :)

UPDATE

Egyrészt azt kihagytam, hogy két hete megérkezett az utolsó két fog (felső leghátsó rágók) szokás szerint egyszerre, úgyhogy kész vagyunk a fog biznisszel.

Másrészt azt is kihagytam, hogy beérkeztünk a kánaánba, mert kisfiam szeret velem zoknit párosítani - ő keresi meg az egyformákat, én pedig összegurgulázom. Kiváló munkamegosztás, és közben még le is van kötve, amíg én házimunkát végzek.

Egyveleg

Az alábbi élmények értek az elmúlt egy hétben (úgy értékeltem, hogy önmagában egyik sem poszt-értékű, viszont tudatni akartam, hogy történtek velem dolgok, csak nem sok):

• Megnéztem a Jurassic Worldöt - ezúttal már nem moziban -, és meg vagyok elégedve. Végre méltó folytatást kapott az első rész, ami nekem nagy kedvenc volt. A főszereplő nő az elején nagyon idegesített, de aztán kiderült, hogy jófej. Pár apróság volt csak, amibe bele lehet kötni (egyik sem a látvány, az mindenképpen kiváló volt): mi a fenét keresett a főgonosz még a bázison, mikor a henchmenjei pakolták a maradék laborcuccokat? Neki nem kellett volna ott lennie. Meg szegény főgonosz dinót legalább belökhették volna, ne már a nagy állat jöjjön ki érte... Meg ilyenek. De a nézhető kategóriát bőven felülről csapkodja a film, és aki szerette a 93-as elődöt, az azt kapja, amit vár. 7/10
• Befejeztük a Mr. Robot első szezont. Na, itt meg nem azt kapja a néző, amit vár. A sorozat rendben van, nem bánom, hogy megnéztem, de a trailer és az első 2-3 epizód ígérete (nappal IT-s, éjjel hacker, kis partizánakciók, magánéletben való vájkálás, Robin Hood-kodás) az teljesen eltűnik a végére, és egészen máshová fut ki a történet. Ez persze nem feltétlenül baj, viszont szegény Rami Malek a végére már teljesen megkattant, ami nekem bántó.
• Mintegy két és fél hónap keresgélés és szervezkedés és szenvedés után rájöttem, hogy nem, nem tartanak kismama jógaórát a közelemben értelmes időpontban. Kizárólag korán reggel (nem érek oda), kora délután (nem ér haza a férjem, hogy átadhassam neki Kistücsköt), illetve szombaton (no chance) van. Úgyhogy kínomban elmentem oda, ahová két évvel ezelőtt jártam, ami messze is van, parkolni is kell, és ráadásul az ebédidőmbe is belelóg, úgyhogy aznap a diétát is át kell szervezni, de legalább van esély rá, hogy tudok majd járni. Tegnap voltam az elsőn, és nagyon jól esett. Hell, it's about time - mondja a művelt nerd.
• Jártomban-keltemben gondoltam, veszek a kisfiamnak fogmosópoharat, mert már megérett rá. A SPAR-ban nézelődtem éppen, először a háztartási műanyagoknál, ott láttam 149 Ft-ért egy teljesen korrekt, vastag falú műanyag poharat, egyszínű zöldet. De mondom, inkább veszek neki igazi gyerek fogmosópoharat, mert az menő, meg biztos van mindenféle mintás. Elballagtam a gyerekosztályra, és találtam is: Verdásat, Micimackósat illetve Mickey egereset, darabja 1400 Ft. Wtf? Egy műanyag fogmosópoháron mi kerül ennyibe? (nem, nem vettem meg, maradtam a sima zöldnél)
• Hétvégén voltam a Mátrában. Csak odaugrásra. Szép volt nagyon, főleg a ragyogó napsütésben, úgyhogy ismét feltámadt bennem az igény, hogy megnyerjem a lottót.

Színes falevelek

Hirtelen és rapszodikusan állt be az ősz. Egyelőre annyi változás történt az életkémben ezzel kapcsolatban, hogy sétáláshoz pulcsit kell vennünk, illetve a rajzolófüzetbe szőlőt és színes faleveleket rajzolok cseresznye és áfonya helyett.

Beethoven vs. Metallica

Tegnap ismét valami rejtélyeset csinált az autórádióm. Most épp felhagytam a rádióhallgatással, egy régi micro sd kártyára másoltam fel klasszikus zenét, amely korábban egy telefon memóriája volt. Hallgatom nagyban Beethovent, andalító dallamok szép halkan, ezért a letekert ablaknál jól fel volt hangosítva a készülék, erre a zenedarab közepén egyszer csak megszólal a Metallica: Death Magnetic albumról a That Was Just Your Life, de annak sem az eleje, hanem úgy a közepe, jó hangosan.
Azonkívül, hogy a frász tört rám, nem is értettem, hogy az autórádióm ilyen Kürt Computer fan, hogy leformázott kártyáról letörölt fájlokat képes beolvasni? A Metallica számnak persze nem lett vége, hanem úgy fél perc múlva visszatért Beethoven.
És aztán a visszafelé úton még egyszer megismétlődött, egy másik számmal az albumról.
Két lehetőség van. Az autórádióm mégiscsak öntudatra ébredt, és tiltakozik Beethoven ellen, vagy pedig az én lelkemet érezte meg, hogy tegnap épp sikerült egy kicsit "kirúgni a hámból", és kimenőt kaptam estére hugimmal találkozni.