2012. november 28., szerda

Jóhiszemű, nem függő

Amúgy mostanában volt még egy dolog, ami felbosszantott.
Kaptam ajándékba egy kaparós sorsjegyet, azt a fajtát, amelyiket pl. a postán lehet kapni, párszáz forint, és vicces lekapargatni. No, el is játszottam vele, és ami még meglepőbb, nyertem is 500 forintot. Betettem a táskámba, hogy majd beváltom.
Persze elfelejtődött, úgyhogy ott lapult a táskámban egy hónapig, mikor is mentem megint a postára, és eszembe jutott. Nyújtom a néninek, hogy beváltsam, teszi a vonalkód-leolvasó alá, csippan, semmi. Megnézi, majd azt mondja:
- Ezt már nem lehet beváltani.
Kérdezem én, hogy ez hol van ráírva.
- Hát nincs ráírva, hanem amikor elviszik a főnyereményt, akkor vége van annak a sorsjegynek.
Kérdem én, hogy erről hogyan tudok értesülni.
- Hát az ki van hirdetve itt.
Kérdem én, ha nem járok gyakran postán, akkor én mint jóhiszemű, egyáltalán nem függő szerencsejátékos, mit tudok tenni.
- Hát be kell váltani azonnal.
Ja, persze. Nem mintha azon az 500 forinton múlna, de ez azért így nekem nem igazán kielégítő vásárlói tájékoztatás.

Amúgy utólag megnéztem a hátulján lévő szöveget, és ezt írja: "A nyereményigénylés benyújtásának határideje az egyes sorsjegysorozatok értékesítésének lezárását követő 15. nap, melynek időpontját az SzZrt. közzéteszi."
Szóval végül is furmányosan rajta van, de ebből én sose jöttem volna rá, hogy az efféle sorsjegyeket csak úgy befejezik, és ez nem éves, hanem akár havi dolog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése