2013. június 19., szerda

(Bank vs biztosító) vs én

Újabb kalandjaim a bürokráciával rovatunkat olvashatják.
Anno mikor vettük a lakáskát, még a hiteligénylés egyik feltétele volt, hogy a(z akkor még nem is a mi lakásunkra!) kössünk lakásbiztosítást. A bank rögtön ajánlott is egyet, amit náluk meg lehet kötni, és tuti elfogadják a hitelkérelemnél, mert pont olyan formátumú és paraméterű, ami jó nekik. Mondtuk, hogy jó, legyen akkor az a biztosító, akivel a bank áll kapcsolatban, nem drágább, mint a többi, meg majd legfeljebb váltunk, ha nem tetszik.
Megkötöttük a biztosítást (márciusról beszélek), be is fizettük az első éves díjat, el is fogadták a hitelünket, úgyhogy nagy boldog tudatlanságban leledzettünk - ugyanis egyszer csak kaptunk egy levelet, hogy a biztosító köszöni szépen a pénzt, amit utaltunk, de fogalmuk nincs, miért tettünk ilyet. Ha van ajánlatunk, akkor azt mutassuk be nekik, de izibe, ha meg nincs, akkor visszafizetik. A levélben volt egy faxszám és egy e-mail cím, hogy ezen keresztül lehet bemutatni az ajánlatot. Magyarul a bank hibázott (megjegyzem, nem az első és nem az utolsó volt itt a lakás körüli ügyintézésben), mert nem vagy nem megfelelően küldte el az ajánlatunkat a biztosítónak.
Namármost. Az hagyján, hogy az ajánlat, amit a banktól kaptunk, csak kinyomtatva van meg nekünk (a XXI. szd-ban!?), de ráadásul olyan fosul lett kinyomtatva, hogy annyira halvány, szabad szemmel is alig látható - de szkennelni vagy faxolni gyakorlatilag felesleges. Mindegy. Lefotóztam mindegyik oldalt, azon legalább látszott valami, és elküldtem a megadott e-mail címre.
Semmi válasz, már az ajánlat visszaküldésének határidejénél jártam, úgyhogy gondoltam, most már felhívom őket, hogy ugye megkapták, és most már minden rendben van. Megkapták, köszönik szépen, de ezt nem tudják hitelesnek tekinteni (akkor miért írjátok azt a levélbe, hogy ezt csináljam??), szeretnék, ha személyesen befáradnék az ügyfélszolgálatra, és ott leadnám (!?) az eredeti példányt.
Hát én befáradtam az ügyfélszolgálatra, és ott a nő nem szólt semmit, csak elvette az eredeti példányomat, lefénymásolta, és mondta, hogy ezt felküldi a központba, és akkor be lesz rögzítve. Mondom szuper, várom a fejleményeket.
Közben a bankos nő is felhívott, hogy beszélt a biztosítóval, és hogy tőle is kérik az ajánlatot, de hogy az már a központi levéltárukban van, ezért nem hozzáférhető (??), úgyhogy légyszi küldjem el neki a szkennelt ajánlatot. Mondom ezt már körüljártam, és közölték, hogy a szkennelt az nem jó. De jó, erősködött a bankos csaj, mert , és ő azt majd lepecsételi, és úgy küldi el a biztosítónak, és jó lesz. Jó, mondom, ártani ez már nem árt, elküldtem a fotókat neki is.
Erre ma hív a biztosítótól egy nő, hogy jaaj, miért nem hallgattam rá, hiszen ő megmondta, hogy ha bemegyek az ügyfélszolgálatra, akkor az eredeti példányt hagyjam ott, mert nekik nem elég a fénymásolat a rögzítéshez (!!??!!). Mondom az ügyfélszolgálatos nő nem ezt mondta. De ő meg igen, mondja, és hogy hallgatnom kellett volna rá. Bakker az, hogy ki mit mond, már rég nem világos. Sebaj, ha már felhívott, megkérdeztem, hogy de amúgy engem hívott a bankból a nő, hogy ő a szkenneltet majd lepecsételi és beküldi hitelesen, és hogy az jó-e. Tartsam a vonalat, megkérdezi a Szakosztályt (!). Tartottam, visszajött, nem jó. Nekem kell mindenképp bevinni az eredeti ajánlatot, és otthagyni az ügyfélszolgálaton. Az eredeti ajánlatot. Azért, mert anno a bank valamit elbalf@szkodott, és nem került el az ajánlat a bankból a biztosítóba (csak a levéltárba, de onnan aztán ki nem kerülhet soha többet).
Hogy akkor onnantól én mi a franccal fogom igazolni, hogy a lakásom biztosítva van, az látszólag senkit nem érdekel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése