Popeyina

Tíz hónapos lett Pindúrtündér. Amúgy egész érdekes visszaolvasni Kistücsök történetét, egész hasonlóan fejlődnek. Bababa is áll mindenbe kapaszkodva, és gyakorlatilag mindenhová elmászik, annyi a különbség, hogy ő magabiztosabb és/vagy bátrabb. Például simán felmegy a lépcsőn négy lépcsőfokot, aztán nem tud lejönni, illetve akkor is megkapaszkodik az asztal szélében, ha lábujjhegyre kell állnia. Mászni olyan gyorsan tud, hogy ha egy picit nem figyel az ember, már teljesen máshol van, és ez csak azért nem annyira jó, mert még mindig mindent megeszik a földről (ma éppen egy pici papírdarabot és két apró deszkadarabot szedtem ki a szájából).
Finommotorikája is sokat fejlődött, tud csippenteni (pl. kenyérdarabkát), két tárgyat tud egy kezében fogni, és sokat játszunk beletevőset kisebb-nagyobb dobozokba, és az esetek 90%-ában bele tudja tenni az egészen kicsi pohárba is a dolgokat. Sőt, megtanult rendesen lapozni, és azóta ez az egyik kedvenc elfoglaltsága: mondókás könyvtől a Hegymániáig bármit. A mondókáskönyvben megtalálja és megismeri a kutyust (nem a prototípust, hanem egy bizonyosat).

Beszédben rengeteget fejlődött, szinte minden hangot képes képezni, teljesen random sorrendben, sok ismételgetéssel, de van, hogy csak így egymás után dobálja őket, pl. "ptyaó". Legtöbbet mostanában azt ismételgeti, hogy "ta-ta", szerintem ez az "ott".
A játszóteret nagyon szereti, éppen most lehetne kicsit többet ott lenni, és most kezd el hideg lenni sajnos, úgyhogy majd jövő tavasszal. Eddig már libikókáztunk, hintáztunk, csúszdáztunk, és azzal is elvan tíz percig, hogy áll az egyik mászókába kapaszkodva, vagy nézegeti a deszkákon a görcsöket. Amikor még volt olyan meleg, hogy mezítláb lehetett kint, akkor egyszer némi segítséggel simán felmászott a csúszdán kapaszkodva. Amin enyhén meglepődtem.
Evés terén most nem állunk olyan nagyon jól, többször is hányt ebben a hónapban, mindig mást találtunk ki, hogy miért lehetett, sosem fog kiderülni. Most már eszi tételben a joghurtot, gyümölcs továbbra is jöhet, de a zöldségeket nem annyira szereti, legalábbis papi formában. Ha papit akarok adni neki, akkor állandóan bele akar nyúlni, úgyhogy adtam a kezébe egy másik kanalat, egy ideig csak játszogatott vele, de most kitalálta, hogy majd akkor ő kanalaz (és sikeresen bele is tudja tenni a kajába, csak utána elkezd örömében ütögetni). Úgyhogy elkezdtük a darabos kajákat, hihetetlen ügyes ebben, simán eszi őket, csak nem tudja még tételben fogyasztani. Az viszont biztos, hogy a spenót a kedvence, mert akármi mást adok neki, arra nem nyitogatja a száját úgy, mint a spenótfőzelékre.
A szundimaci annyira bevált nála, hogy mindig megörül, ha látja, néha ki is veszi az ágyból, ha a gyerekszobában játszunk, hogy magához ölelgesse, és bárhol meglátja, elindul megszerezni. Ez utóbbi lelkesedést még egy tárgy képes kiváltani belőle: bármely papucs. Úgyhogy a papucsokat rendszeresen megszerzi annak ellenére, hogy igyekszem vigyázni, de tény, hogy most már valamivel kevesebbet veszi őket a szájába.
Kezdi teljesen érteni a világot maga körül, és ebben a hónapban már volt is olyan élményem, hogy a két gyerek az nem egy meg egy, hanem annál több, mert egyszer elvettem tőle a könyvet, mert elszakította az egyik lapot, és Kistücsök odament, és megvigasztalta teljesen egyedül. De fordítva is, Tündérpocok meg most már simán érti, ha közös játék van, és részt akar venni benne a maga módján.
Még mindig jól alszik (este 8-tól reggel fél 6-ig, délután kétszer egy órát), még mindig két foga van, még mindig csupa mosoly, és most már majdnem mindig értem, mit szeretne, annyira kifejező.