Hamufarkaska

Lééégysziii

Pindúrtündér most már teljesen sétál, szívesebben közlekedik két lábon, mint mászva. Elég ügyes is benne, jól kompenzál (véletlen) lökés vagy botlás esetén is. Úgyhogy az egyik karácsonyi ajándéka egy DD Step csizma. Hamarosan megkezdjük végeérhetetlen köreinket a háztömb körül.
Aktuális kedvenc játéka egy margarinos doboz benne húsz gesztenyével, amiket még ősszel szedtünk a bátyussal. A gesztenyéket kiteszi, beteszi, rámnéz, megtapsolja magát, én meg mondom, hogy bizony, milyen ügyes. Sőt, átment Hamupipőkébe, mert a tesója néha beleönti a játékos nagy dobozba a gesztenyéket, Pöttömke meg szépen kiválogatja, mint ocsút a búzából.

Igazi kiscsaj amúgy: szívesen fésülködik, mindig mondja, hogy tegyünk csatot a hajába ("ta, ta" és mutogat a hajára), és a krémezést is szereti. Öltözködni mondjuk nem annyira, viszont volt már olyan, hogy a kanapén randalírozott szoknyában, aztán szépen lemászott róla hátrafelé, majd jólnevelt kislányként megigazította a felgyűrődött ruhát.
Az oviban már szemet is vetettek rá. Van egy kisfiú, aki mindig odajön hozzá, mikor megyek a tesóért, megsimogatja, és mondja, hogy milyen aranyos. A múltkor meg ezt mondta nekem négy és fél éve minden komolyságával:
- Nagyon szeretem. Feleségül akarom venni.
Ja, és persze megkezdte a cukisággal hódítást. Apát már levette a lábáról, de most már Nagyapához is odamegy egy ölelésre, és ha valamiről tudja, hogy nem szabad, bejátssza a "lééégysziiii" fejtartást, és mosolyog, hátha mégis lehet.

Farkasvonyítás

Hét foga van (nagyon gyorsan jött ki az utóbbi három, valószínűleg fájt is neki), és gyakorlatilag mindent szívesen eszik, kedvence a sonka, a kukoricapehely és a pogácsa. De evett a karácsonyi töltöttkáposztából éppúgy, mint a spenótfőzelékből, szóval most gyakorlatilag mindenevő, csak sok legyen. Gondolom, a sétálás miatt kell lábat növeszteni. Ami jó hír, hogy a bátyjával ellentétben ő inni is sokat iszik, most olyan 5-6 decit. Ő az a gyerek, aki a leveshez is vizet kér. Ennek örülök, mert a másik véglet elég kínszenvedés.
A múlt hónapban elfelejtettem beszámolni két dologról: az egyik az, hogy már akkor is átment a tükör-teszten: meglátta magát a tükörben, és a saját fejéről próbálta levenni a csatot (azóta már fényképen is ha látja magát, felismeri).
A másik pedig az állathangok: kb. két hónapja megvan a kutyus (vau-vau), múlt hónapban meglett a halacska (tátogás), és most hozzájött a farkas (cuki vonyítás), illetve a süni (orron befúj-kiszív -> ez utóbbi nagyon praktikus, mert azóta tud orrot fújni is), és tud válaszolni arra is, hogy mit csinál a kenguru (ugrálást imitál), és mije van a zsiráfnak (nyakára mutogat).
A nap közbeni alvása most épp nem tökéletes, mert a két alvás sok neki, az egy meg kevés, remélem, hamarosan beáll egy alvásra, és akkor elérkezünk a kánaánba.