Most akkor írjak blogot?

Az imént meghallgattam egy előadást a Nemzeti Nyomozó Iroda Csúcstechnológiai Bűnözés Elleni Osztályának egyik képviselőjétől Security témakörben - a közösségi oldalak, cloud computing, vezeték nélküli hálózatok és egyebek jelentette kockázat cégek és magánszemélyek számára. Elég sok olyan példa elhangzott, hogy a bűnözők hogyan tudják felhasználni az interneten megtalálható adatokat, de szerencsére arra is volt példa, hogy a nyomozóknak miként sikerült lebuktatniuk a bandát. És oda lyukadt ki, ahová minden ilyen témában elhangzó előadás, illetve amit már eddig is tudtunk: a leggyengébb láncszem maga az ember. Lehet bármilyen biztonságos egy rendszer, az emberi hülyeség kihasználásával biztosan fel lehet törni.

Viszont ennek kapcsán eszembe jutott egy korábbi beszélgetés barátokkal. Az első reakció ugyanis nyilván az, hogy az ember megfogadja: nem használ facebookot, nem ad meg semmilyen infót magáról, nem használ bankkártyát internetes fizetésre, sőt, inkább nem ír blogot sem, hiszen most kiderült, hogy minden adatot megtudhatnak rólam a titkosszolgálatnál.

Más részről viszont nincs rejtegetnivalóm. És itt jön be az a bizonyos beszélgetés: hogy milyen hülyeség, hogy az USA-ban csak arról vehetnek ujjlenyomatot, aki elkövetett valamit. Vegyenek rólam nyugodtan ujjlenyomatot, ha ez az ára a hatékonyabb bűnüldözésnek. Nem készülök sem rabolni, sem sikkasztani. Személyiségi jogokba ütközik levenni az ujjlenyomatot... De ha valaki becsületes ember, miért tiltakozik? Pont az ő védelme érdekében történne a dolog. Sőt, legyen hazánkban is ujjlenyomat-adatbázis. Ha lenne, akkor most valószínűleg nagyon egyszerű lenne egy igen közeli betöréses bűneset felgöngyölítése. És ha ennek az ügynek a megoldásához nekem engedélyeznem kell, hogy bekerüljek egy országos adatbázisba, bármikor.
Most itt nyilván nem beszélünk arról, hogy ez az adatbázis esetleg rossz kezekbe kerülne - tételezzük fel, hogy legalább olyan biztonságos, mint az amerikai.