2015. március 6., péntek

Nyelvtörténet kicsiben

Amúgy meg az ilyen nyelvészfélének, mint én, lenyűgöző látni egy anyanyelvi nyelvtanulás folyamatát. Vicces, hogy tulajdonképpen kicsiben megfigyelhetjük a nyelvtörténet egyes állomásait is közben, illetve a különböző részterületek (szótan, mondattan) számára is külön élvezetet nyújt az élmény. Már mond alanyt és állítmányt, már mond jelzőket, már beteszi a helyhatározókat a mondatba, de még nem jelöli őket, már megértette a tárgyragot, már kezdi érteni a többesszámot, satöbbi.
Kistücsök most épp az alábbiakat ízlelgeti:

  • Tárgyrag - már érti, használja is ügyesen "Odatete U betűt anya papu"
    Itt annyi az izgalmas, hogy megfigyelhetem a hiperkorrekciót is, mert annyira tetszik neki, hogy erre rájött, hogy néha nem tárgyhoz is odateszi "Most van-t zene"
  • Kezdi érteni a helyhatározókat, toldalékkal még csak a -ban, -ben, -ba, -be kezd menni. "Műsor van tévé bent"
    Itt ugye az érdekesség a nyelvtörténeti jelenség, hogyan is alakultak ki ezek a toldalékok (valami benne van -> valamiben van)
  • Kezdi érteni a -val, -vel ragot "Nagy potty val" (potty = egy fakocka, amit szeret a dobozba pottyantani - a szerk.)
    Itt az érdekesség szintén nyelvtörténeti, hiszen a hasonulás előtti állapotot mutatja.
  • Számomra felfoghatatlanul ügyesen valahogy rájött az igekötők csínjára-bínjára, és azóta az esetek nagy részében helyesen mondja (ahol érzi az igekötőt, amit ismer) "H betű eltört, U betű nem tört el"
    Persze nem minden igekötőt "hall meg", de a beteszem, kiveszem, nem teszem be, nem veszem ki típusú elválasztás az megy.
  • És igen, a tagadást is kezdi érteni, most már a mondatban oda teszi a nem szócskát, amit tagadni szeretne. "Anya nem csücsül puff" "Nem anya hinta" "Az ámpa nem ég"
És még egy érdekes megfigyelést tettem: néha használ mondat eleji lendületszócskát, pl. "Á dobóko befér pizsi be". Ez szerintem nem a névelő, azt még nem érti és nem is teszi sehova, hanem inkább a mutató "az" rövidítve. Többféle mondatban használja ezt az Á-t kezdésként, még figyelgetem.

A pszichológus meg az orvos is így figyeli a gyerekét szakmai szemmel? Érdekes lehet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése