Szellemileg

Még nem, de már mindjárt

Kezd közeledni a harmadik trimeszter - ezt nem afféle fizikai dolgokon veszem észre, mint lábdagadás, görcsölés, derékfájás vagy ilyesmi (ezek szerencsére még nincsenek), hanem szellemileg kezd rossz lenni a helyzet. Ez mondjuk az előző alkalommal is így volt, úgyhogy nem meglepő, csak nem vártam annyira.
Nehezebb koncentrálnom egy dologra, kiejtek a kezemből dolgokat, mert nem figyelek oda eléggé, elfelejtek dolgokat, ilyesmik. Az eddigi legdurvább az volt, mikor Picúr cipőjét feltettem az autó tetejére, amíg betettem az ülésbe, majd szépen elhajtottam. Száz méterrel később egy körforgalomban szólt rám a mögöttem vezető, hogy elhagytuk a cipőket, és ott vannak az úton... Elég nehéz volt összeszedni a két szétrepült zoknit és a két cipőt különböző helyekről az úttest közepén, de azért sikerült - és senki nem hajtott rá, úgyhogy még használhatóak is szerencsére.