Még kislány

Tündérpocok tegnap volt egy hónapos (csak valamiért nem volt időm megírni a havi jelentést). Az ő karácsonyi ajándéka az volt nekünk, hogy teljesen nyugodt volt egész nap és este, így hozzájárult a békés, boldog karácsonyhoz...
Hihetetlen gyorsan eltelt ez a hónap, de azt hiszem, ez mindig így van: a gyerekeken jobban látszik, ahogy múlik az idő (de legalábbis többet nézegetjük őket, mint magunkat). Picilány felszedett magára pár dekát, mert most már 4220 volt a héten (3270-nel született), és mivel centire ugyanannyi, jól láthatóan kikerekedett, babadundi lett a combja és az arca, és most már az ujjai sem véznák.
Ahogy a fiam pelenkázás közben mondja: "még kislány, mert még nincs fütyije".
Az eddigi négy tudomány mellé (alszik, eszik, sírdogál és nézelődik, ahogy a kisfiam számon tartja) jött egy ötödik is: figyelés. Most már nemcsak néz a világba, hanem rá tud fókuszálni arcokra, játékokra, kezekre, ilyesmi. A zenére is figyel, csak az kevésbé látványos.
Ez a hónap az egész családnak nehéz volt: meg kellett ismerni egymást, elfogadni a jövevényt, éjszakánként helyt állni (főleg mikor egyik gyerek felébreszti a másikat, és mikor az egyik már elaludna, akkor a másik meg felébreszti az egyiket), de mindenki megtette a magáét. A baba például azzal járult hozzá az életkénkhez, hogy kis békés, nyugis lány - kivéve este 6 és 11 között. Azt nem tudom, miért van gondja ezzel a napszakkal, pont ugyanannyira vagyunk hangosak, mint pl. délelőtt (de délelőtt simán alszik porszívó mellett is), de ez azért nehezíti meg a dolgunkat, mert akkor lenne a nagyfiúnak vacsi-fürdés-mese-elalvás rutin, amibe sokszor belezavar a kisasszony. De lekopogom, tegnap például már megértette, hogy fél 9 és 10 között nem kiabálunk...

Volt egy-két nap, amikor a fiúk elmentek otthonról, és mi lányok kettesben maradtunk. Na, akkor úgy éreztem magam, mint Diablóban mikor már nightmare fokozaton játszott karakteremmel visszamentem normalba egy kis farmolásra. Hihetetlen, hogy amikor az embernek egy gyereke van, akkor azt nehéznek gondolja, aztán mikor kettő lesz, akkor kiderül, hogy egy gyerekkel otthon lenni végtelenül egyszerűbb, mint kettővel...
Azt képzeltem, hogy (kevés kivételtől eltekintve) mindent ugyanúgy fogok csinálni, mint első alkalommal, mert egyrészt nem véletlenül csináltam úgy, hanem volt egy koncepcióm, másrészt egész jól sikerült, de ez már ez alatt az egy hónap alatt megdőlt. Cumit csak végső esetben adunk? Sosem altatjuk máshol (ölben, járókában, babakocsiban, autóban), csak a kiságyban? Nem adunk neki enni 2,5 óránál gyakrabban? Pff...

De amúgy azt gondolom, hogy jól megvagyunk. Az egyetlen üröm az örömben az, hogy valami nincs rendben az emésztésével, volt elég ijesztően narancssárga kaki is, amire a védőnő azt mondta, hogy tejfehérje-allergia, úgyhogy most mellőzzem az étrendemből az összes tejterméket. Az összeset. Na, ez teljes katasztrófa. Eddig szegény cukorbetegeket sajnáltam, amíg szénhidrát-diétán voltam, viszont most, hogy akármennyi szénhidrátot ehetek, DE nem ehetek tejterméket, rájöttem, hogy a laktózérzékenyeket sokkal jobban sajnálom. Ez borzasztó. Se tej, se sajt, se kefir, se joghurt, se vaj, se semmi, amiben ezek akármilyen mértékben fellelhetőek (tehát MINDEN, ami egy kicsit is finom). A legrosszabb az egészben az, hogy ezt a diétát még betartani is sokkal nehezebb, mert mindig meglátok és megkívánok ételeket (szaloncukor, bejgli, kakaós kalács, anyu mesteri sós sütije, pogácsa, kb. az összes ebéd a fagyasztóban), amelyekből eszem egy falatot, és aztán eszembe jut, hogy megnézzem, mi van benne, és persze van benne valami, amit nem lehet. Úgyhogy ha a kisasszony nem szeretné, hogy őrült legyen az anyja, akkor remélem, ezt hamarosan kinövi... Egyelőre két hét a próba, aztán meglátjuk.
De most komolyan. Nem ehetek sajtot. Éééérted!