Fehérliszt-Fest Watneyvel

Persze vannak nyavalyák. Durván egy hete vagyok otthon, aludni nem sokat aludtam azóta, a reggeli tippmix arról szól, hogy ma éppen melyik testrészem fog fájni egész nap, nem bírok figyelni rendesen arra, hogy sokat igyak (2, 2 és fél liter megvan, de Kistücsökkel 4 litert ittam naponta), a két gyerek úgy lefáraszt, hogy néha fogat mosni sincs erőm este, nemhogy az alábbiakat végezni, ami pedig tervem volt még a kórházban: mindennap egy óra alvás délután (eh), gyerekágyas torna (heh), testemnek ápolása mindenféle krémekkel és egyéb kényeztetések (hehe), értelmes blogpostok írása (nyehehe), esetleg Hearthstone-ozás (bruhaha) a holtidőben (BRUHAHA).
Elsétáltam a hat percre lévő postára meg vissza, de visszafelé már megbántam - szánalmas kondiban vagyok, és még egy hónap, amíg elkezdhetek dolgozni ezen.
Mindezek ellenére boldog és kiegyensúlyozott vagyok. Ezt az alábbiaknak köszönhetem:

Almás-fahéjas-citromos cobbler mogyorós csokifagyival

• Fehérliszt-Fest egész héten by férj (bolognai, pizza, almás cobbler, bundás kenyér stb., minden amit közel egy éve nem ettem, pedig imádom)
• Csoki, süti, keksz, korlátlan gyümölcs (ez utóbbiaknak mondjuk nem széles a választéka így decemberben) és kefir/joghurt
• Adventi hangulat (amelyet nagyban segítenek az olyan családi meghittségek, mint pl. a Kistücsöknek együtt készített adventi naptár vagy a home-made adventi "koszorúnk")
• Mark Watney. De most komolyan: elképesztően örülök, hogy a The Martian olvasását a gyerekágyas időszakra hagytam, a humora nélkül sokkal sanyarúbbak lennének a hajnal négy órási etetések.