2016. január 5., kedd

Have you met Miss Jones?

És újfent éljen a Netflix (jó lenne, ha jönnének Magyarországra is, ha már kerestek magyar nyelvű koordinátort, aki nem én lettem): a Daredevil után szerintem a Jessica Jones első szezon is jó lett. Nem tudom, mennyit vettek át a képregényekből, mert azokat nem olvastam, de a sorozat 13 epizódja "tisztes iparosmunka". Minden a helyén van, nézeti magát, nem akar több lenni, mint ami. SPOILER.

A New York-i éjszaka hangulata már a főcímből árad, és ez az egész sorozat során megmarad, egyfajta ilyen noir színezetet adva a sorozatnak (és a főszereplő haja is fekete, hehe). Az elején azt hittem, minden epizódban egy másik ügy lesz, amit Jessica elvállal, de hamar kiderült, hogy mint a Daredevil esetében, itt is van "big picture", ami kifejezetten jót tesz a sorozatnak.
A főgonosz karakter zseniális. Itt sem tudom, mennyi belőle a már képregényben megjelent cucc, és mennyit tettek hozzá a sorozat írói, de az a kreativitás, amivel elküldi az embereket a fenébe, nagyon jó. A brit akcentus is illik hozzá, és a színészt hihetetlen jól sikerült eltalálni erre a szerepre. Az egész sorozat fénypontja az a jelenet, amikor Jessica gyerekkori házában vár Kilgrave arra, hogy Jessica lejöjjön vacsorázni. Hangosan nevettem rajta.
A többi színész is teljesen rendben van, és az operatőri munka is remek, sokszor van, hogy egy-egy eseményt igen hatásos látószögből mutatnak be. A verekedés itt is rendben van (mint a Daredevilben), és mivel Jessica is puszta kézzel harcol, kell a koreográfia, amit nem is sumákolnak el, de nem is visznek túlzásba, épp annyi van minden részben, amitől még nem lesz unalmas.
Mindenképpen ajánlom, ha tetszett a Daredevil.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése