Januárban nem volt semmi. Mert egész hónapban beteg voltam. És még most is.
Ne olvassa el senki, tiszta nyafogás, inkább magamnak írom, hogy nehogy véletlenül ne emlékezzek rá.
Január 4-én mentem el orvoshoz lázzal, csúnya köhögéssel. Hörgőgyulladással mentem haza, antibiotikumot kaptam. Bevettem mindet, jobban lettem, folytattam az életkémet, mire egyszer csak iszonyatosan elkezdett fájni a jobb oldalam. 11-én újra elmentem orvoshoz, röntgen, labor, minden, kiderült, hogy tüdőgyulladás, de már állítólag a vége, és gyógyulóban, és mivel nemrég hagytam abba az antibiotikumokat, menjek haza, és házi gyulladáscsökkentőkkel pihenjek sokat. Mondta ezt úgy, hogy pontosan tudta, hogy nem tudok otthon pihenni kicsi gyerekkel.
Szedtem mindent, és ettől kezdve nem mentem ki a lakásból tegnapig.
A gyógyszerek mellett már mindenki megszakértett sámánisztikus szerekkel, úgyhogy mindent szedtem homoktövistől c-vitaminig, diapulmonos inhalálástól kakukkfű és hársfavirág teáig. Nem használt. A háziorvos egy hét múlva megsajnált, felírt egy újabb antibiotikumos kúrát, ezúttal kétszer annyi ideig. Beszedtem simán. Gyomrom bírta (vasgyomrom van, legalább ez). De az oldalam makacsul fájt - úgy, mint akit satuba fognak, köhögéskor pedig úgy, mintha kést szúrnának belém.
Mélypont: miközben én éppen próbáltam magam kúrálni, előbb az egyik, aztán a másik gyerek is lázas beteg lett, úgyhogy betegen ápoltam őket otthon.
Reménykeltő gyógyulásra utaló jelek, láz elmúlt, kezdtem jobban érezni magam, de most már vigyáztam, nem mentem ki a lakásból, tudtam, hogy még várni kell, hogy teljesen jól legyek, úgyhogy tényleg fegyelmeztem magam. Hiába: három nap láztalanság után ismét láz, takony, köhögés. Elküldtek CT-re, amit aztán nem csináltak meg, mert mégsem valószínű, hogy gond lenne, viszont cserébe onnan beutaltak tüdőgondozásra, úgyhogy elkerültem pulmonológushoz.
Aki megállapította, hogy visszatért a tüdőgyulladásom, valószínűleg az előző (két) antibiotikumos kúra nem használt, a baktériumok nem pusztultak ki teljesen, és ennyi ideig tartott, míg visszaszaporodtak, addig voltam "jól".
Eddigre már elég sok programot lemondtam, és lassan közelgett az a hétvége, amelynek a programját semmi szín alatt nem akartam lemondani: a férjem születésnapja.
Gyerekek meggyógyultak, aztán én is jobban lettem kicsit, elmúlt az újabb láz, elmúlt a takony, csökkent a köhögés. Ami nem múlt el már majdnem egy hónapja, az az oldalam fájása. Az makacsul van még mindig.
Tegnap voltam dokinál kontrollon, azt mondta, hogy a tüdőgyulladás meggyógyult. Hall még egy kis zörejt, az valószínűleg kicsi mellhártya-gyulladás vagy interpleurális (?) folyadék, szedjem tovább a gyulladáscsökkentőt, de a fájdalom nagy része abból ered, hogy egy hónapig görnyedtem, hogy kompenzáljak a fájdalomért, és hogy most már merjek nagy levegőket venni, és átlélegezni a tüdőmet, és húzzam ki magam, és ha korábban volt hátfájásom, akkor azt most ez a betegség felerősítette, úgyhogy menjek el gerincröntgenre is.
Viszont tegnap már kimehettem picit (oviba és vissza), az is valami.
Pénteken megyek újabb kontrollra. Értékelném, ha addigra elmúlna az oldalfájásom, nem azért, mert nem bírom a fájdalmat, hanem mert már kicsit elég volt. Sosem voltam még ilyen hosszan beteg (bár gyerekként kétszer is volt tüdőgyulladásom, a leghosszabb három hétig tartott).
A legrosszabb amúgy az egészben nem az, hogy fáj, és nem is az, hogy a családra is rátelepedett ez a szenvedés (bár az elég rossz tudván, hogy "miattam" van), hanem a félelem. A jövőben nem fogok merni télen kicsit orrfolyósan kirándulni, vagy fedetlen termálvizes medencébe menni, minden kis láztól meg fogok rettenni... satöbbi.
Ha a sors ezt kényszerpihenésnek szánta, mert túl sokat pörögtem, akkor ezúton üzenem, hogy nem sikerült, mert ugyanazt csináltam, mint egyébként, csak betegen, fájdalommal, és ezért mindenki szívott körülöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése