2018. augusztus 16., csütörtök

90 perc

Már egy csomó ideje meg akartam írni, hogy mostanában Magyar Tej-et veszünk, és eddig mosolygó fiatalok néztek vissza róla, akik eltűntek, és már azon is elég ijesztőnek és valószerűtlennek tűnt az az adat, hogy percenként jelentenek be egy eltűnést vagy valami ilyesmi. Az Ezer Lámpás Éjszakája teszi rá az infót.
Az új dobozon viszont ez van:
Amivel azt állítják, hogy Magyarországon a szülők _átlagosan_ 7 percet foglalkoznak a gyerekeikkel naponta. 
Ezt viszont nem tudom elhinni. Ránézek az egyébként elég hatásvadász képre, és picit megsértve is érzem magam, mert ezt az állítólagos statisztikát a napi másfél órámmal (90 perc, de mondjuk osszuk el kettővel a két gyerekre, úgy is 45 - bár tudjuk, hogy nem így működik) eléggé feljavítom, és kétlem, hogy egyedül lennék. Ilyen kérdések keringenek bennem, hogy:
- Ki mérte fel?
- Kik voltak az alanyok? Mennyi alanyból szűrték ezt le?
- Saját bevallás alapján ment a dolog? Vagy megfigyeltek családokat?
- Mindkét szülőről szó van itt, ha van ilyen? 
- Pontosan mit jelent "foglalkozni vele"? A vacsora közbeni beszélgetés számít?
stb.

Próbáltam utánakeresni ennek a felmérésnek, de még az alapítvány honlapján sincs link a felmérésre, amit mondjuk elvárnék. Máshol megtaláltam, hogy pszichológus beszél szintén nem bemutatott felmérésekről, de magát a felmérést sehol se látni - pedig engem ez érdekelne igazán.

A szándékot értem, és igen, foglalkozzunk többet a gyerekeinkkel, de nem tetszik ez az arcomba tolt 7 perc. Olyan csúsztatásnak érzem, amelyik elveszi a problémának a fókuszát.

1 megjegyzés:

  1. Elég szégyen lenne az is, ha a magyar szülő átlagosan annyit foglalkozna a gyermekeivel naponta, amennyit Te: 90 percet összesen. Gyakorlatilag ott tartanánk, hogy a köcsög földrajz tanára (vagy bármelyik tanára, akit ki nem állhat) közel ugyanannyi időt töltene a gyermekeddel, mint az édesanyja. Másképp fogalmazva: az édesanya körülbelül annyira jelentős személyiségformáló, mint egy szaktanár, és kevésbé jelentős, mint például az osztályfőnök. Ezen a ponton hiába teszel meg mindent, csak egy morzsa leszel a gyermeked személyiségét formáló, államilag kiképzett, vadidegen felnőttek között, akik olykor bizony kiállhatatlan hárpiák.

    VálaszTörlés