Kistücsök november 6 óta otthon tanul, és ebben a hónapban már éreztem egy kicsit, hogy sok a nyolc óra munka és az egyéb eddigi teendők mellé még az ő tanítása is. És egyáltalán nem az, hogy le kell ülni vele tanulni, mert az nagyon jól megy. Hanem annak fenntartása, hogy meglegyen a rendszer az életünkben akkor is, ha amúgy csak itthon vagyunk, és akár délig is lehetne pizsamában lenni. Mert ezt például elengedtem, és csak annyi a szabály, hogy ebédelni nem lehet pizsamában. De ebből is látszik, mennyire lazult itthon a rendszer. A tanulás ennek ugyan nem látta kárát, csak az idegrendszerem.
Mert amúgy meg elég jól megvagyunk tanulás és okosodás szempontból. Kistücsök csinált egy csomó számot vasalható gyöngyből, 0-10-ig, nagy, közepes és kicsi méretben. Mostanában az a játék Apával, hogy dobnak négy db. 12 oldalú kockával, a lilákat össze kell szorozni, a kékeket összeadni, ennek az eredménye a cél. Ezt a számot kell kirakni a gyöngyös számokkal, lehet szorozni és összeadni, sőt, a mini számok segítségével most már hatványozni is. Múltkor megmondta Kistücsök, hogy a 72-t ki lehet rakni úgy, hogy 3^2*2^3.
Olvasással is jól állunk, egyedül ugyan még nem olvas A-Z-ig, csak olvasgat, azaz bele-beleolvas a könyvekbe, ameddig kedve van, de aztán leteszi. Még nincs meg az az ugrás, hogy ő maga olvasson valami olyat, amit előtte nem olvastunk el együtt. Karácsonyra tervezek adni neki egy Berci-s könyvet, amit nem fogok elolvasni, kíváncsi vagyok, mikor veszi majd a kezébe.
A szóviccek és szókifordítások imádata nem csillapodott, sőt, újult erőre kapott. Mostanában ha hall egy szót, akkor azt megismétli úgy, hogy felcseréli benne a mássalhangzókat, pl. mondom, hogy csinálok gyümölcsteát, akkor visszakérdez: "Mügyölcsteát?". Ami néha kicsit idegesítő, de azért van, hogy vicces. Neki legalábbis nagyon.
Meg ha nem betűket, akkor szavakat egy szókapcsolatban. Azon például fél napig röhögtek a tesójával, hogy "Frászella de Szörny". Meg a 80 nap alatt a föld körülből is felcserélték a neveket, pl. Romy Fogg és Willy hercegnő, meg Rigó és Tigodon. Ez nekik valamiért nagyon vicces.
A Carcassonne az új kedvenc játéka. Annyira, hogy már hajlandó volt rendrakás-matricákat is szerezni, hogy megkaphassák az első kiegészítőt hozzá. Ha van háromnegyed óránk, azonnal azt szeretne játszani - és legnagyobb bánatomra már majdnem mindig megnyeri. Attól persze kicsit kiborul, ha sikerül ellopnom egy katedrálisos várost tőle, még akkor is, ha amúgy 50 ponttal vezet... de azért ilyen se gyakran fordul elő.
Egyszer bújócskáztunk, és nagyon elbújtam (egy dobozba, amelyben a karácsonyi díszek szoktak lenni, de most üres volt, mivel feldíszítettük a házat). Keresett vagy tíz percig, a tesója már kérte, hogy játsszanak valami mást, mire Kistücsök közölte:
- Én nem adom fel soha.
Nagyon büszke voltam rá. Megérte a sok Super Mario-zás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése