Farkasokkal álmodó

Legnagyobb hír: kiesett az első fogacska. A poén az volt, hogy épp karácsony reggel, úgyhogy a fogtündér elfelejtette elvinni egy napig.

Az elmúlt egy hónapban a farkasokkal küzdöttünk. Pindúrtündér valamiért kitalált magának egy álmot, hogy elmegyünk egy étterembe (nem voltunk legalább egy éve), ott mi mindannyian elmegyünk és ő egyedül marad, és egyszer csak jönnek a farkasok, és meg akarják enni. És ettől annyira fél, hogy nem bír elaludni, mert mindig erre az álomra gondol. Szóval a szokásos sztori.

Ugye ha mindig én kellek az elalváshoz, az nem jó. Ha nem tud elaludni, az se jó. Úgyhogy beszélgettünk, sokat. A félelemről, az ismeretlen dolgokról, a farkasokról, az álmokról, és arról, hogy ő hiába kívánja azt, hogy megszűnjön ez az álom, egyedül ő tudja legyőzni azzal, hogy ártalmatlanná teszi a képzeletbeli farkasokat. Szerencsére ugye a képzeletbeli farkasokat képzeletbeli módszerek is fogják. Napokon keresztül ötleteltünk azon, hogyan is kellene őket ártalmatlanítani, először szégyenlősen, aztán egyre lelkesebben (tesó is beszállt az ötletelésbe segíteni). Az alábbiak voltak a legnépszerűbbek: 

• Helló, farkasok! Gyertek, sakkozzunk! - és jönnek.
• Megdobja őket fagylalttal, és a farkasok rájönnek, hogy a fagylalt milyen finom.
• Felteszi őket egy kocsira, és legurítja a lejtőn.
• Rájön, hogy csak azért vicsorognak a farkasok, mert épp megkérik, hogy mossa meg a fogukat, hiszen ők nem tudnak fogkefét fogni a kezükben - és megmossa a fogukat.

Végül aminél maradtunk, az volt, hogy a hátizsákjából előveszi az alvómaciját, és megkéri, hogy segítsen. Az alvómaci pedig odarepül és leboxolja a farkasokat, majd visszarepül, és ad neki egy puszit. A történetnek a további részét is alaposan kidolgoztuk: miután a farkasok ártalmatlanok lettek, Pindúrtündér megkeres és megtalál minket, mindannyian beszállunk az autónkba, és hazajövünk. Enélkül ugye nem lehet teljes a sztori, és így ad végső megnyugvást. Ezt a történetet ébren elmeséltettem, elgyakoroltattam vele többször, és lefekvés előtt is gyakoroltuk. Innen már csak három nap volt, míg végleg megszűnt az egész, fokozatosan. Első nap csak egyszer jött ki, megbeszéltük még egyszer, második nap ki se jött, csak reggel mondta, hogy képzeljem, már nem is olyan nagyon fél a farkasoktól, és harmadik nap már "nem is gondolok többet az álomra, Anya, csak most".

Ezenkívül a hónap elég csendes volt, "feldolgoztuk" a karácsonyi ajándékokat. Fürdőbombát és szappant készítettünk, Makkant Mókusokkal játszottunk, vonalat vezettünk, olvasgattuk a Hogyan működik a  világ?-ot, Agymenők 5-6 éves kártyákat fejtettünk meg (ezek már túl könnyűek voltak, most veszem a 6-7 éveset), stb. 

A tesójától megtetszett neki a képregényrajzolás, és ő is elkezdett egyet, most már mindkettejüknek több mint nyolc oldalas a képregénye, mindkettejüknek három denevér a szereplője, és eléggé hasonlítanak egymásra, de ez inkább kedves szerintem, hogy a kicsi mennyire felnéz a nagyra, mennyire szívesen vesz részt az ötleteiben. Továbbra is úgy gondolom, hogy Pindúrtündér eszméletlen tehetségesen rajzol (ja, volt honnan örökölni), és ezzel majd még szeretnék is valamit kezdeni. Legutóbb lerajzolta a házunkat felülnézetből (nem tökéletes, mert nincs tisztában a tetőgerinc formájával), az összes térkő a helyén van, a vízakna is pont jól szerepel, az esőcsatornák pontosan ott vannak, ahol kell, illetve a kerítés és a mókus is, amelyet egyik reggel láttunk futni a vezetéken.

Ja, meg az első oltást is beadattuk, második hamarost.