Hétvégén a Mátrába mentünk, mert már régóta ígérgettük a gyerekeknek, hogy megmutatjuk, meg már ránkfért egy kis kimozdulás, egy kis fejszellőzés, meg mert van Kajla útlevelünk, és az jó.
Parádóhután szálltunk meg, nagyon kellemes picike zsákfalu, igazából Parád része, csak bent az erdő közepibe' a Kékestető felé félúton. Tél lévén sajnos pénteken már nem tudtunk nagyon kimozdulni, mert munka után indultunk, de még így is volt két igen tartalmas napunk.
Szombaton Galyatetővel kezdtünk, mert annyira gyönyörűen sütött a nap, hogy eszméletlen messzire el lehetett látni, még akár a saját pilisi csúcsunkat is ki lehetett venni. Utána átrobogtunk a Siroki várhoz, ami azért tetszett nagyon, mert legutóbb tíz éve látogattunk el arra, és akkor még a felsővárat éppen lapátolták kifelé, és nem lehetett megtekinteni, most viszont végigosontunk a barlangokon, és fenn is körbenéztünk kicsit.
Meg akartuk nézni az Ilona-völgyi vízesést is, de addigra már majdnem beesteledett, és nem vágtunk neki. Majd egyszer tavasszal vagy nyáron. Bár állítólag most meg volt fagyva, és az biztosan egyedi látvány, de nem fért bele a gyerekekkel.
Vasárnap ellátogattunk a parádsasvári Üveghutába, amely remek élmény volt: egészen közelről láthattunk üvegfúvást, élvezetes előadással és humoros anekdotákkal körítve, nagyon tetszett. Utána meglátogattuk a Kékestetőt, mert azért mégiscsak. Bazi hideg volt, mindenünk lefagyott a nulla fokos szélben. De még így is szép volt, és havat is láttunk közelről, yay!
Már meg is beszéltük a hazafelé úton, hogy kell majd egy külön hétvége Egernek és környékének, meg egy másik Szilvásváradnak... csak legyen elég hétvége ebben az évben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése