Hercegnő és bajnok

Hét éves ez a kicsi nagylány, aki egyszerre hercegnő (szeret csinos lenni, rajzolni, kézműveskedni, verset mondani és énekelni, szereti a finom ételeket - főleg az édességet -, és néha engem is meglep, milyen választékosan beszél) és egy kis bajnok (biciklizik, úszik, végigmegy a majomlétrán, felmászik mindenhova, erős és ügyes, kíméletlenül kitartó, és néha megdöbbentően bátor).

Nyilván ehhez az is hozzátartozik, hogy szeret nyerni, és néha eléggé lelombozódik, amikor nem nyer, vagy nem ő a legjobb valamiben - de elég belsőségesen ismerem az ilyesmit, és talán tudok is neki segíteni benne.

Bármikor kapható egy kis kreatívkodásra, mostanában varrogatunk, rajzolni szokott sokat, esetleg gyöngyözni. Várom, mikor tudunk karácsonyra készülni majd. A festegetés most picit háttérbe szorult. 

Eddig is rengetegszer kérdezett jókat és/vagy koránál érettebbet, de mostanában sokat beszélgetünk komoly témákról: születés, halál, mi lesz, ha nagy lesz, miért válnak el az emberek, hogy fogja hívni a kislányát, ilyenek.

Arra, hogy mi lesz, ha nagy lesz, mindig mást mond (szerencsére), de legutóbb azon vacillált, hogy szakács vagy állatorvos, esetleg boltvezető legyen. Aztán látszott, hogy elgondolkozik, keményen dolgoznak a fogaskerekek, majd fél perccel később rámnézett, és azt mondta: 

- De lehet, hogy tanár leszek, hogy legyen még akkor tanár.

Well.

Múltkor Sopronban szénsavas limonádét kapott az étteremben, és ez annyira megtetszett neki, hogy jó két héttel később egyszer csak mondja, hogy nagyon szeretne újra Sopronba menni. Mondom, miért? "Mert ott lehet étterembe menni, és ott adnak bubis innivalót." Így hát elárultam neki, hogy otthon is tudunk bubisat csinálni, és néha kaphat is... 

A suliban szerintem megtalálta a helyét, még nem túl nagy kihívás az anyag, de maga a folyamatos figyelés azért lefárasztja, pénteken délutánra nem szabad programot szervezni. A heti két tánc ehhez persze hozzájárul, de ahogy kívülről látom, tetszik neki, élvezi. Látványosan fejlődik a mozgása, pedig eddig se volt rossz. 

Az egy dolog, hogy én mostanában nosztalgiázom, hogy milyen volt kicsinek, de most már van annyi éves, hogy ő is kezd így mondatokat: "Amikor én még kicsi voltam..."