Az Interworld óta tudom, hogy Gaiman remek ifjúsági könyveket ír. Az is jelent valamit, hogy ezért Hugo-díjat kapott. A nyelvezetét nem is ecsetelem, nekem bejövős. De ami a sztorit illeti... szerintem azért mesteri ez az ember, mert felnőtteket képes elvarázsolni. Mesét ír, de abban az értelemben, hogy magával ragad, teljesen mindegy, hány éves vagy. Feldobja a színfalakat, és azok élnek, működnek, szinte megérinthetjük őket. És feldobja a szereplőket, akik egyszerűen beköltöznek az életünkbe.
A jó könyvek egyik ismérve, hogy akkor is gondolunk rájuk / beszélünk róluk, amikor épp nem olvassuk őket. Erről (és Gaiman könyveiről úgy általában) lehet. Mondhatnám azt is, hogy ez a könyv "bevezetés a dark fantasybe". Kicsit olyan, mint a Vampire: Bloodlines számítógépes játék volt a World of Darkness világának. Summázata, egyfajta palettája, amelyről aztán az ember szemezgethet. Megismerjük az alap lényeket: vámpírt, ghoult, szellemet, vérfarkast. Belecsöppenünk egy világba, amely teljesen különbözik a miénktől, és megtapasztaljuk annak előnyeit és hátrányait. Nobody Owens kiválóan tudja a történelmet, de a társadalom útvesztőiben csak bukdácsol.
Persze ugyanaz a hátránya is, ami az előnye: aki mindezt ismeri, annak legfeljebb a nyelvezet és a Jack-vonal nyújthat érdekességet. Én ezek közé tartoztam: hagytam, hogy a könyv újra végigvezessen a már ismert részeken, és kíváncsian sétáltam az újdonságok között.
Viszont van benne egy jelenet, amelyért megéri elolvasni az egész könyvet. SPOILER: Amikor Bod lemegy a Sleer-hez, és a Sleer sóvárogva kérdezi tőle, hogy nem akar-e ő lenni a mestere. Hát ez valami elképesztően szuggesszívan van megírva.
Plusz a vége. Na, az megkönnyeztetett.
Angolul olvastam, nem tudom, a magyar fordítás milyen... Nekem nem annyira tetszik "A temető könyve" cím, értem én, hogy a Dzsungel könyvének analógiája, mégis, míg az egyik kifejezi a tartalmat, a másik szerintem nem. De biztos jó sok agyalás előzte meg a dolgot, és lokalizáláskor mi is futottunk hasonló problémába, úgyhogy elfogadom. Már csak azért is, mert a The Graveyard Book nagyon sok mindenben hasonlít a The Jungle Book-ra (szeparált világ, bennfentesek nevelik fel a csecsemőt, akinek meghaltak a szülei, barátok bent, ellenségek kintről, találkozás az emberlánnyal, visszatérés az emberek világába stb.). Nyilván nem véletlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése