Vasárnap megnéztük a
Moneyballt (az amerikaiaknak biztos jobban tetszett, mint nekem, részemről tisztes iparosmunka), azóta a Mandzsi-rádióban (= a fejemben) egyfolytában a
kislány dala megy. Ami furcsa, mert a
szövege nem fejbekólintóan megragadó, inkább csak a dallama fülbemászó. Azt hiszem, a
Leva's Polka jelenséghez hasonlít ez is: megkapaszkodik az ember fülében, és mivel aranyos, nem ebrudaljuk ki onnan.
Viszont állati ismerősnek tűnt. Némi böngészés után rájöttem, hogy azért, mert tavaly rengeteget játszották a rádióban - az eredetije ugyanis
Lenka "The Show" című száma. Az már csak személyes preferencia, hogy nekem a filmben elhangzó "tiszta" változat jobban tetszik.
A Moneyballt persze nem emiatt érdemes megnézni, hanem
Brad Pitt miatt amiatt a jelenet miatt, amikor a főszereplő a lánya (aki amúgy a dalt énekli később) hatására dönt úgy, hogy mégis megnézi azt a bizonyos sorsdöntő meccset. Utánaolvastam, az
Oakland Athletics valóban megdöntötte az American League addigi rekordját 2002-ben, amikor is húsz meccset nyert egyhuzamban (találtam erről egy
akkori cikket). Egy
Michael Lewis nevű fickó írt erről könyvet
Moneyball: The Art of Winning an Unfair Game címmel, ebből készült a forgatókönyv.
Élőben izgalmas meccs lehetett - és bár még mindig nem értek a baseballhoz (a film segített ezen valamelyest), ezt szívesen megnéztem volna.
EDITED
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése