Élet a kolera idején

Az ember általában nosztalgikus vágyódással, de legalábbis az aranykornak kijáró tisztelettel szokott gondolni a viktoriánus érára. Rengeteg film és könyv játszódik ebben az időben, a steampunk is ehhez a korhoz köthető, és a vámpíros történeteknek is többnyire innen ered a hangulata.

Aki meg akar maradni ebben a hangulatban, annak NEM ajánlom Bill Bryson: At Home című könyvét. Az otthonaink története tulajdonképpen egyfajta tudomány- és kultúrtörténet, rengeteg kitekintéssel más országokra (főleg az USÁ-ra), de az Egyesült Királyságot veszi alapul; úgy épül fel, hogy a szerző saját házában szobáról szobára haladva elmeséli, ami eszébe jut. A "bedroom" c. fejezetet pl. úgy kezdi, hogy a hálószoba története a szenvedés története...
Amúgy zseniális könyv (ugyanúgy, mint a Short History of Nearly Everything), de amit a vécé kapcsán leír, az örökre megváltoztatja az ember világnézetét. Szó esik például mindenféle betegségekről és a velük kapcsolatos hiedelmekről és "gyógymódokról", úgymint himló, kolera, satöbbi. Annyi furcsa/nevetséges/meglepő/undorító részletet tálal a kutatásaiból (egyszer sem a levegőbe beszél, hanem mindent alátámaszt, mint egy jó újságíró), hogy az már önmagában is meglepő.
Fantasyt biztosan másképp kell(ene) játszani - és írni - ezek után.

Tulajdonképpen nagyon szerencsés korban élünk. Míg a filmekben és könyvekben általában idealizáltan mutatják be a múltat, Brysonnak nincsenek efféle korlátai. Azon gondolkodtam ma reggel, hogy az akkor élő emberek vajon mit tartanának furcsának/meglepőnek/undorítónak a mi életünkből? Találtam párat.