Two Brave Astronauts #1

A képeket még nem sikerült kiválogatni és rendbe szedni, de elkezdem a beszámolót, aztán majd meglátjuk...
Szóval elmentünk két hétre végignézni Észak-Angliát és Skóciát. Én még egyik helyen sem voltam, viszont rengeteget hallottam J családjától arról, hogy ez mennyire szép és jó dolog. Most már első kézből állíthatom, hogy tényleg.
Míg 2009-ben a skandináv túrára itthonról mentünk a kisautónkkal, hosszas mérlegelés után most úgy döntöttünk, repülünk és bérelünk. Az anyagi szempontok mellett a kényelem illetve a plusz napok nyerése is beleszámított a döntésbe, illetve a legnagyobb érv a latban az volt, hogy megtaláltuk a Spaceshipet. Ez egy alapvetően ausztrál cég, Európában csak Londonban lehet ilyen autót bérelni, de hihetetlenül praktikus, és cserébe nem borzasztó drága. Lényege, hogy egy alapvetően személyautó-méretű kétszemélyes campervan, amelyben van ágy, hűtő, főzőfelszerelés és egy dvd-lejátszó is (ez utóbbit mi nem használtuk). A honlapon minden egyéb jól látszik, úgyhogy nem részletezem. Mindenesetre remek döntés volt ezt választani: a sátrazás sok esetben lett volna borzasztó kényelmetlen (többször nagyon esett az eső vagy nagyon fújt a szél), a hotel/hostel szállás viszont elég drága. A benzin is drága, de azt nem lehet megspórolni, ha az ember körtúrára megy lábáztatás helyett.

Összesen 2026 mérföldet (~3260 km) tettünk meg, és egy kivételtől eltekintve minden nap más campingben aludtunk. Az angliai és skóciai campingek kiválóak, tiszták, rendezettek, többségükben még mosni is lehet (a zuhany és a mosókonyha az alap). A végső cél az Isle of Skye volt, Skócia északnyugati csücskében, itt három estét maradtunk - de számos megállót terveztünk az odajutásig is, és ezek sem voltak kevésbé érdekesek. Ha úgy vesszük, vártúra lett ez az utazás, mennyiségre nem rengeteg (8), de a legszebb várakat láttuk közben. Skócia keleti felében ugyan nem jártunk, illetve maga Edinburgh is kimaradt, de ezeket majd később bepótoljuk.

Az időjárás nem mindig volt kedves hozzánk, a "mainland"-en gyakorlatilag csak felhőt és esőt láttunk, viszont hihetetlen szerencsénk volt a Skye-szigettel: amint betettük oda a lábunkat, verőfényes napsütés fogadott bennünket, és a leggyönyörűbb arcát mutatta nekünk a táj. Kicsit kárpótlás lehetett ez a skandináv túráért, ahol viszont fordítva történt: a mainlanden volt jó időnk, és amint a Lofoten-szigetekhez értünk, csak felhőt láttunk.

A várnézés mellett még rengeteget kirándultunk is (az egyetlen postom a két hét alatt pl. ezt szemlélteti, de majd még mesélek róla), erdőben, tóparton, hegyekbe, amerre csak tudtunk. Skócia tényleg a séták földje, gyönyörű tájakon mindenki megtalálhatja a neki megfelelő nehézségű és hosszúságú túrát.

Amit még muszáj elmondani elöljáróban, a midgie-k. Ezek a bosszantó kis légyszerű lények felhőben jönnek, és szétcsípnek, ha nem vigyáz az ember. Mindenhol vannak, és három ellenszerük van: a szél, a szúnyogriasztó és a leghatásosabb: a migdie-net (fejre húzható háló). Miután egy este szabályosan be kellett menekülnünk az autóba előlük, beszereztünk ilyet is. Ha valaki Skóciába szeretne utazni, akkor az első tanácsom, hogy készüljön fel erre.

Holnap részletesebb beszámolóba kezdek, de most rohanok tréningre...