Ilyen például az intimitás / szégyenlősség kérdése. Volt idő, amikor még a saját családom előtt is szégyenlősen takargattam magam, most meg azon veszem észre magam, hogy idegen emberek is az én mellemről beszélgetnek fesztelenül (pl. a védőnők egymás közt). Plusz vicces, hogy ezt azzal ellensúlyozzák, hogy cicinek hívják, hátha attól kevésbé zavaró, vagy nemtom.
Ha belegondolok, akkor furcsán érzem magam, de ha nem gondolok bele, akkor teljesen természetes, hiszen én most két lábon járó étel vagyok, úgyhogy másképp kell kezelni a testemet és az ahhoz kapcsolódó érzeteket, mint egyébként. De nemcsak mások viszonyulnak máshogy hozzám, hanem az én fejemben is átalakult ez a kérdéskör. Például nem tartanám teljesen elképzelhetetlennek és elvetemültnek azt sem, ha a strandon egy félreeső sarokban kellene etetnem. Mondjuk egy hónap múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése