Mozgólépcső

Bocsánat, de további gyerekpost következik. Elmentem a Csillagvárba, mert ott volt a legközelebb nagyobb könyvesbolt, jól meg is néztük, de gondoltam, ne már csak egy babakocsiban üldögélés legyen Pöttömnek a "kirándulás", ha már eljöttünk autóval, és megláttam a feliratot, hogy játszóház. Felmentünk az emeletre, és volt ott nagy hodály tele autókkal, motorokkal, mászófallal, csúszdával, mini csocsóval meg mindenfélével. Természetesen szombati munkanap lévén nem volt ott egy lélek se, a bejáratnál egy néni látványosan unatkozott, és még véletlenül sem nézett ránk.
Közelebb mentünk még jobban bekukucskálni, hezitáltam, hogy bemenjünk-e, mire végül mégis úgy döntött, észrevesz. Segíthetek?, kérdezte egyáltalán nem olyan hangsúllyal, mint aki segíteni akar.

Mondom, másfél éves a kisfiam, de úgy látom, itt nagyobb gyerekek tudnak jól játszani.
- Neeem, pont másfél éveseknek a legjobb ez - válaszolt a néni.
- Hát nem tudom, innen nem látok olyan játékot, amivel ő tudna játszani.
- Pedig ide fél éves gyerekeket is hoznak.
Na, itt döntöttem el, hogy nem megyünk be. Megfordultunk, vissza a földszintre, és utána fél óráig játszottunk a mozgólépcsővel (azzal, amelyik nem lépcső-alakú, hanem lapos). Kistücsök hihetetlenül élvezte, folyamatosan menni akart újra.
Egy másfél éves gyereknek nem kell játszóház, hogy jól érezze magát, minden érdekli. És nem a pénzt sajnáltam, jövőre majd biztos be is megyünk.