Cipőnusz és a zsepigalambok

Kistücsök nagytücsök lett. Három éves. Pont annyi hónapos, mint amennyi éves én leszek nemsokára. Ilyen se lesz többet az életben, hogy így passzoljunk egymáshoz.
Szokás szerint megcsináltam neki az évösszegző videót, és az előző kettőhöz hasonlóan ezt sem tudom végignézni patakzó könnyek nélkül. Az öröm és a szeretet könnyei ezek. Furcsa dolog, hogy az ember hogyan tekint a gyerekére. Mindenki a legjobb gyereket szeretné nevelni, jobbat saját magánál, de ugye a "jó" fogalma rajtunk múlik, a nekünk tetsző dolgok válnak jóvá, tehát a gyerekünk, ha jól csináltuk, olyanok lesznek, amilyen emberrel szívesen vagyunk együtt, akivel szívesen beszélgetünk, aki megnevettet minket, akinek minden rezgését értjük. Most már más szemmel tekintek az Oidipusz-mondára, mint amikor tanultuk középiskolában... szerencse, hogy közben született egy tündéri kislányom is.
Picúr kb. pont egy méter magas, 15 kiló, és természetesen a legokosabb és a legügyesebb kisfiú a világon. Május végén voltunk egy év után újra a "nagyjátszótéren", amelyik messze van tőlünk, és autóval kell odamenni, és mikor tavaly utoljára jártunk ott, még semmire nem tudott egyedül felmászni, most meg már végigment az ingó deszkákon, lecsúszott egyedül a nagycsúszdán, stb. Én meg csak néztem, hogy mikor lett ilyen nagy és önálló... A kertben is gyakorlatilag egyedül játszik: bubit fúj, papucsát vagy labdákat dob az égbe, felmászik-lecsúszik, füvet tépked, focizik.

Hosszas irányítgatás és dicséretek eredményeképpen most már inkább jól mondja az én-te tévesztést, mint nem, csak néhány berögzött kifejezéstől kell még megszabadítani ("kérsz"), illetve a felszólító módot kell kimunkálni az új rendszerben (jelenleg "kinyitod" az is a korábbi "kinyissam" helyett), de amúgy rendeződött. Sőt, közben rátalált a szájában a L hangra is, most már csak egy hang nincs meg egyáltalán (R), és pár hang van téves helyen (S, SZ, Z, ZS, C, CS).
Összetett, egész mondatokban beszél már jó ideje, mostanában inkább a mesélést gyakoroljuk. Például játszunk mesélőset, ahol ő mondja meg, kik a szereplők, aztán én kérdésekkel segítem a történet kerekítését, és elmeséljük. Ebből a legaranyosabb az volt, amikor a pásztorlány bárányai elvesztek a rétről, és kiderült, hogy a maci felvitte őket a fára...
Képzelete rohamléptekben fejlődik. Ebben a hónapban kitalálta, hogy a Cipőnusz egy bolygó, ahol csak cipők laknak, viszont mindegyiknek van párja, illetve hogy a felhők felett repülnek a repülők, viszont a repülők felett repülnek a zsepigalambok, és csak néha jönnek le hozzánk. És közben nevet. Mert humora az van.

Memóriáját tudatosan fejlesztem, például a ládás-emlékezős játékkal, ahol is a titkos ládájába beleteszek öt teljesen különböző tárgyat, megnézi és felsorolja, elfordul, kiveszek egyet, becsukom, ő kinyitja, és meg kell mondania, melyik hiányzik (most már majdnem mindig sikerül). Vagy a sima szavak egymás után tevése felváltva játékkal, ahol a leghosszabb sorozatunk az volt, hogy bal láb-jobb láb-szék-asztal-tévé-pohár-lépcső-kocka-lámpa. De általában inkább csak öt-hat sikerül. Ami szerintem így is menő.
Kézügyessége is rengeteget fejlődött, most már képes nagyjából vonalon belül színezni, felismerhető arcot rajzolni (bár mostanában minden arcnak három vagy négy szeme van), hullámos vagy hurkos vonalat ("hurkavonal") húzni, matricát a helyére ragasztani.
Még nem szobatiszta, cumizik, és mostanában fél a sötétben. Ezeken dolgozunk majd a nyáron. De így, ahogy most van, ma három évesen, azt hiszem, nem csinálnék semmit másképp vele.