42... ja nem, 43

A 42-re akartam számot írni, de Kistücsök közben észrevétlenül 43 hónapos lett. Nem mintha számolnám, csak ugye az élet értelme meg minden.
Idén először éreztük úgy, hogy már érti a Karácsony lényegét, és sikerült megteremteni a hangulatot adventi naptárral, ajándékok készítésével, fával, és Győri Katalin Az első Karácsony c. könyvével, ami szerintem gyönyörűen van megrajzolva, közérthető, és három mesére tagolt, hogy egy hároméves is könnyen megértse, szóval tökéletes.

Aztán jött a január, és egyrészt hideg van, másrészt nem történik semmi érdekes*, harmadrészt én is beteg vagyok, úgyhogy kicsit meg van zavarodva szegény. Az ovival úgy van szerintem, hogy amíg indulni kell, addig "And shining morning face, creeping like snail
Unwillingly to schoolkindergarten" (egyik kedvenc részem Shakespeare-től). Amint bent van, szerintem megy neki, elvan, sok játékkal szívesen játszik, ami nincs nekünk otthon, és van olyan néni, akit kedvel, ha nem is mindig a szigorú óvónéniket, hanem inkább a dadust meg az asszisztenst. Valószínűleg segítene, ha megint én mehetnék érte délután.
Otthoni kedvenc játéka van egy pár: előkotortam a hűtő alól az egy éve ott dekkoló mágneses számokat, és megígértettem vele, hogy nem dugdossa még egyszer a hűtő alá, azóta összeadásokat teszünk fel a hűtőre, és legújabban a tíz számból csinál 5-6 számot (két- és három számjegyűeket is), és növekvő sorba kell rakni. Ezt végtelenségig tudja játszani. Kapott pár aranyos karácsonyi játékot is, pl. Save the Bee és egy JCB-s készlet nagy kedvenc, de a favorit egy doboz ömlesztett pici legó (=rendes méretű, nagyfiú-legó), amivel félrevonulhat Apával molyolni.

Nagyapával kedves játék a "labdasütés", mikor is képzeletben megsüti a négy kicsi pingpong-méretű labdáját, és odanyújtja:
- Tessék, ropogós labda, még meleg!
Nagyapa pedig készségesen "megeszi" őket.

A szójátékokról továbbra se mondott le, mentünk autóval dél felé a rakparton, mondom a sárga híd a Margit híd. De van fehér meg zöld is, csak azok mellett nem megyünk el.
- Hogy hívják a zöld hidat? - kérdezi. Picit megzavarodom, hogy éppen hogy hívják, nem akarok hülyeséget mondani, úgyhogy inkább "nem tudom".
- A zöld hidat úgy hívják, hogy Margrila híd - közli.
De angolul is szójátszik: azt tudja, hogy a csillag mi angolul, és múltkor, hogy szóba került, hogy van a hópehely angolul, szintén komolyan rám néz:
- A starvi angolul a hópehely.

Kedvenc jelenetem ebből a hónapból, amikor utazunk négyesben, gyerekek hátul az autóban, a kicsi nem bír elaludni, helyette folyamatosan óbégat, ami mindenki idegeit kikezdi. Mire Kistücsök:
- Nincs Á. Á csak akkor van, ha baj van, vagy ha a porszívóval ki akarják szívni az orrodat.

Volt egy érdekes jelenet is, duplóból építettünk asztalt és székeket, én odatettem a duplo-családot (Sanyi bácsi, Piri néni, Timi és Geri) a székekre, mire ő akkurátusan leszedte őket, és a tíz duplo számot tette a helyükre. Majd mikor kérdeztem, hogy mit esznek a számok, odatette a duplo macit, hogy a számok megeszik a macit. Próbáltam menteni a helyzetet, hogy inkább kecskét egyenek (az nem olyan aranyos állat), de nem jött be, ekkor mondtam, hogy ha a számok megeszik a macit, akkor nem lesz maci, mire nevetett, nyammogott, majd a macit elrejtette az ágyának a szivacsa alá, hogy akkor most már nincs maci.
Nem vagyok annak híve, hogy a gyerek csak iskolában jöjjön rá, hogy a hús, amit eszik, állatból van, és akkor napokig sírjon, de azért ezt azt hiszem, érdemes lesz picit terelni...

Zenében viszont elképesztő. Egyre több dalt tud, és egyre többször csak úgy játszik zenét, ami nem is értelmetlenül fals. Plusz megszólaltatta a Triolát is, a szomszédok nagy örömére.

Szóval okos, ügyes, és amikor van kedve, akkor kedves is. Már egyszer előfordult, hogy az autóban nem birizgálták egymást, hanem együtt nevetgéltek valamin rettentően.

*Azért volt Velencei-tavas korcsolyázás és Kétbükkfa-nyerges szánkózás, hogy legyen izgalom.