Kukucs az egész világ

Tizennégy hónap, és elhangzott az első mondat:
- Ta vauvau! (=ott a kutyus!)
Az állathangok eddig is mentek, de így, mondatba foglalva még nem. Amúgy állathangok: a kutyus, farkas, halacska, süni mellett most már van cica (nyam), kecske (meme), tehén (mmmmm), és néha sikerül a kacsa is (pápá), de az általában halacska lesz.
Pindúrtündér mindent ért. Nem viccelek. Felnőttes beszélgetésben elhangzik a sikoltozni szó, akkor játéksikoltozni kezd, ha mondom, hogy jött valaki, megy az ajtóhoz, válaszol, hogy kér-e teát, ha mondom, hogy uzsi lesz, már indul a konyhába, minden. Egyetlen dolgot nem ért: hogy a tesója miért csípi meg néha az arcát. Akkor kérdőn néz rám, hogy ez most mi volt.
De ha nézi a Gyerekdalok és mondókákat, akkor előre mondja, melyikben lesz a halacska, és előre tátog, megitatja a babáját a cumisüvegből, berakja a háromszöget-kört-négyzetet a helyére, és utána megtapsolja magát, és néha kicseni a telefont a zsebemből, hogy a füléhez illessze. Mert azt úgy kell.

Mindenre felmászik. A konyhai sámlit már régen eldugtuk, de most már felmászik simán a kanapéra, majdnem egyedül fel tud mászni az ágyunkra, a tesója ágyára felküzdi magát, és többször volt olyan, hogy láttam széket/porszívót/akármit tolni valahova, hogy arról felmásszon egy magasabb helyre.
A Duplóval számomra bámulatosan tud játszani. Simán összerak mindent mindennel, hatalmas tornyokat épít kockákból, de most már a többi különleges elem is megy. Nehezebben a magas két bucisak mennek, illetve mikor mindenáron emberkét akar ültetni a tetejére.
Emellett kedvenc játéka, hogy beül az irodaszékembe, körbe-körbe forog, én pedig a túloldalról ide-oda kukucsolok. Másik kedvence, hogy gesztenyét dug a kályha alá, én meg kiveszem, hogy betehesse újra (stb). Már megszólaltatta a triolát, ami szerintem nem kis teljesítmény, mert kell hozzá egyszerre fújás és egy gomb lenyomása. Sose tanítottam neki. A zenegépen tanulgatunk, de egyelőre csak a zenéket hallgatjuk.

Kedvenc könyve az Én és a kutyám (egyáltalán nem gyerekkönyv, egyfajta enciklopédia), másik a Mi micsoda, enciklopédia 4-9 éveseknek (a tesójáé), futottak még a Füzesi-féle Mondókáskönyvek és a Tesz-Vesz Város. A Bogyó és Babócában keressük a kukacot, napot, holdat, színes ceruzát, labdát, vonatot, faliórát, mutogatja őket, és tapsol, hogy milyen ügyesen megtalálta.
Minden ruhadarabot a nyaka köré teker, mert az csinos, kéri a csattot, a fésülködést, igazi kis hercegnő. Mutatja, hogy krémezzem be az arcát, pocakját.
Ha a csizma szó elhangzik, felderül az arca, és hozza (szegény, kb. három hete hercegnőtoronyban van szobafogságban miattam). Már kétszer körbement a szembelévő háztömb körül csizmában, overállban. Nem tudom, mennyi lehet, majdnem 400 méter maps szerint. Elfárad, mint az állat, de küzd, és nem áll meg, csak elesik.
Ami az evést illeti, bármi jöhet. Imád enni. És rengeteget iszik. Ez a legnagyobb áldás, hogy nem kell tukmálni, bármikor megiszik fél deci folyadékot. A joghurtot gyakorlatilag egyedül megeszi, az almapapit is, levest és darabosat még nem tud kanállal, csak kézzel. A tejjel volt egy kis gondunk, az elején nem akart inni tehéntejet egyáltalán, már nem tudtam, mit csináljak, se kakaó, se mesterséges tejital egyéveseknek, semmi. Aztán gondoltam, kiszúrok vele, és adtam neki négy darab Cherioost, hogy szeresse, és nagyon tetszett neki, és kért még, és akkor tejbe áztattam a többit, és úgy ettük meg, hogy egy kanál tej a közepén egy karikával. Na, azóta issza a tejet (reggel-este másfél deci simán).
Ja, és imád fogat mosni. Úgy kell kirángatni a kezéből a fogkefét, és tiltakozik. Nyilván nő neki egy új foga, csak most már megvan az első nyolc, úgyhogy kevésbé látványos.
Szuperokos, szuperügyes és szuperkedves. Az én kicsi lányom.