Pindúrtündér 26 hónapos. Elképesztő empatikus képességei vannak: miközben olvassuk a mesét, hogy fáj a nünüke feje, puszit ad neki (=megpuszilja a képet a könyvben), de mindenkit megsimogat vagy megpuszil, ha fáj valamije, ha szomorú. Szeret orvososat játszani, a karácsonyra kapott hatalmas macija lesz "beteg" általában. Mindenki felől érdeklődik: "mit hozott Levi a bölcsibe?", "milyen nyakláncod van, Anya?", és azt is közli, ha a tesója szipog, és ki kell fújni az orrát. Ugyanakkor persze elég határozott elképzelése van a világról, és ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, akkor van toporzékolás. Azt képzelem, hogy ez az esetek többségében abból fakad, hogy bár gyönyörűen beszél (erre mindjárt kitérek), ha izgatott, akkor nem tudja kifejezni magát, és ez frusztrálja. Meg persze sokszor csak azért mond ellent, mert most már tudja, hogy megteheti, és akkor mindenféle trükkökre van szükség, hogy elfelejtse. A figyelemelterelés többnyire működik.
Beszéd: gyakorlatilag készen van. Van, hogy szavakat nem tud, és akkor többször megpróbálja ugyanazt elmesélni, mire rájön, hogy mindig ugyanott elakad, illetve mint mondtam, ha izgatott, akkor nem tudja elég gyorsan kifejezni, mi van a fejében, de már ilyen mondatproduktumok vannak:
- Apa, gyere, szeretném megnézni a Holdat!
- Kérek szépen szalvétát, lecsöpögött a tejecském.
Hangokban is elég ügyes, az L szerencsére megmaradt a legelejéről, nyilván nincs még R, illetve az S-SZ-Z-ZS nem tiszta, de már hallottam, hogy elkezdte megkülönböztetni.
A felszólítómód még néha nem megy, és még mindig "Megmutatod", de már többször sikerül, mint nem. Szóval nagyon ügyesen beszél.
Nagyon ügyes a mozgása is, nagymotoros és kismotoros egyaránt. Szépen ugrál páros lábbal, állandóan egyedül akar lejönni a lépcsőn, nem esik el a hóban a lejtőn, illetve számomra döbbenetes módon kirak egyedül 24-es kirakósokat, anélkül vesz el bábukat a pályáról, hogy más bábukat ledöntene, és gyönyörű csigákat rajzol.
De az elméje tetszik a legjobban, a képzeletvilága, a gondolkodásmódja. Simán érti, amikor képzeletben játszunk el valamit (például mindennemű műanyag lábos nélkül tud levest főzni, kínálni nekem az almás pitét, stb.), kreatívan asszociál (pl. egyszer a karácsonyra kapott szendvicsből kivette a két filc anyagú játékpárizsit, összefogta, és közölte, hogy "párizsilepke"), és néha a semmiből támadnak mókás ötletei (pl. a szintén karácsonyra kapott kötött cicával játszik, és egyszer csak nagy komolyan mondja, hogy "hegedűje van a cicának", és ha rákérdezek, úgy is érti). De dalokra is asszociál: beszélünk a hóról, akkor rögtön jön a Hull a pelyhes..., ha a napokról beszélünk, akkor rögtön "Szerelemcsütörtök", sőt, a dalok egymásra is asszociálnak, például volt már ilyen remix, hogy "Száncsengő vígan szól // a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya".
Most, hogy kevesebbet vagyunk együtt, néha előfordul, hogy szeretetrohama van. Megölel, hatalmas cuppanós puszikkal borít be, és a fülembe súgja, hogy "Nagyon szeretlek". Ilyenkor minden toporzékolás és nyafogás és ellentmondás emléke elillan, és minden értelmet nyer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése